Az, hogy valaki egy élő közéleti szereplő halálát színházi élménnyé emeli, nem bátor gesztus, hanem ízléstelen, embertelen provokáció.
Nem tudom, ki mikor döntötte el Magyarországon, hogy az úgynevezett „művészet” nevében bármit meg szabad tenni.
Biztos vagyok benne, hogy eljött az a pont, amikor ezt már nem lehet szó nélkül hagyni.
Pintér Béla legújabb darabja, amelyben a Terror Háza Múzeum főigazgatójának agyonverését játsszák el a színpadon, nem művészet: ez egyszerre gyűlöletkeltés, politikai uszítás és erkölcsi romlottság.
A darab nem gondolkodtat el, nem hív párbeszédre – csak üt. Szó szerint és átvitt értelemben is.
Az, hogy valaki egy él, közéleti szereplő halálát dramatizálja, és azt színházi élménnyé emeli, nem bátor gesztus, hanem ízléstelen, embertelen provokáció.
Hol a határ? Hol húzzuk meg mi a határt? Holnap talán politikusok, újságírók kivégzését játszák el és majd tapsolnak hozzá?
A Terror Háza Múzeum az emlékezés és a nemzeti önazonosság egyik szimbóluma. Az intézmény vezetője – bárki is legyen az – nem személyében, hanem küldetésében képviseli mindazt, amit a kommunizmus és a nácizmus áldozataiért érzett közös felelősség jelent.
Aki őt – „eljátszva azt” – megalázza vagy megsemmisíti a színpadon,
az valójában a történelmi emlékezetet, a múltunkat és a nemzeti méltóságot gyalázza meg.
A művészetnek nem csak szabadsága van, de van felelőssége is. Pintér Béla és társulata most ezzel a felelősséggel visszaélt. Ez nem szatíra, nem társadalomkritika, hanem hideg cinizmus és szellemi vandalizmus. A néző pedig, aki végignézi és megtapsolja, akaratlanul is részévé válik ennek a gyűlöletrituálénak.
Ideje kimondani: a művészet nevében sincs mentség az morális határok átlépésére. Ami ott, a színpadon történik, az nem a szabadság! Az már egyenesen a civilizáció határain kívül esik.
Ja! És kedves nőtársaim, hol van ilyenkor a női szolidaritás?
Nyitókép: MTI/Katona Tibor
Orbán Viktor nem hátrált meg, vétózott Brüsszelben, érzi, hogy mögötte van az utca. A Tisza jelöltjei folyamatosan hibáznak, Magyar Péter okkal ideges. Itt a Mesterterv legújabb adása.
Vádolom az Európai Unió és az Európát vezető országok politikai elitjét, különös tekintettel miniszterelnökeiket és elnökeiket, vezető politikusaikat és meghatározó médiamunkásaikat.
Pintér Béla nem a magyar társadalmat ismeri jól, csupán azt tudja üzembiztosan, hogy a saját közössége mire indul be. Vizvári Soma írása.
Pintér Béla rálépett a Majka és Krúbi által kitaposott, nem túl becses útra.
Megint kiderült, mint korábban Novák Katalin és Varga Judit esetében: a jobboldali sikeres nők nem példát, hanem problémát jelentenek a baloldali feminizmus számára. Szilvay Gergely írása.
A Maxima legújabb adásában Szalai Zoltán vendége Schmidt Mária, a Terror Háza Múzeum főigazgatója volt, aki kíméletlen élességgel elemezte a világpolitika és a nyugati demokráciák válságát. A történész szerint a nyugati elit elveszítette önbizalmát és irányát, miközben Magyarország józan politikája mutathat kiutat Európa számára.
A balliberális művészvilág szeretetországa agyonveréssel, fejbelövéssel és uszítással épülget.
Találat érte a natanzi urándúsító üzemet.
A Premier League-címvédő közönségkedvence lett a két magyar.
