Az, hogy valaki egy élő közéleti szereplő halálát színházi élménnyé emeli, nem bátor gesztus, hanem ízléstelen, embertelen provokáció.
Nem tudom, ki mikor döntötte el Magyarországon, hogy az úgynevezett „művészet” nevében bármit meg szabad tenni.
Biztos vagyok benne, hogy eljött az a pont, amikor ezt már nem lehet szó nélkül hagyni.
Pintér Béla legújabb darabja, amelyben a Terror Háza Múzeum főigazgatójának agyonverését játsszák el a színpadon, nem művészet: ez egyszerre gyűlöletkeltés, politikai uszítás és erkölcsi romlottság.
A darab nem gondolkodtat el, nem hív párbeszédre – csak üt. Szó szerint és átvitt értelemben is.
Az, hogy valaki egy él, közéleti szereplő halálát dramatizálja, és azt színházi élménnyé emeli, nem bátor gesztus, hanem ízléstelen, embertelen provokáció.
Hol a határ? Hol húzzuk meg mi a határt? Holnap talán politikusok, újságírók kivégzését játszák el és majd tapsolnak hozzá?
A Terror Háza Múzeum az emlékezés és a nemzeti önazonosság egyik szimbóluma. Az intézmény vezetője – bárki is legyen az – nem személyében, hanem küldetésében képviseli mindazt, amit a kommunizmus és a nácizmus áldozataiért érzett közös felelősség jelent.
Aki őt – „eljátszva azt” – megalázza vagy megsemmisíti a színpadon,
az valójában a történelmi emlékezetet, a múltunkat és a nemzeti méltóságot gyalázza meg.
A művészetnek nem csak szabadsága van, de van felelőssége is. Pintér Béla és társulata most ezzel a felelősséggel visszaélt. Ez nem szatíra, nem társadalomkritika, hanem hideg cinizmus és szellemi vandalizmus. A néző pedig, aki végignézi és megtapsolja, akaratlanul is részévé válik ennek a gyűlöletrituálénak.
Ideje kimondani: a művészet nevében sincs mentség az morális határok átlépésére. Ami ott, a színpadon történik, az nem a szabadság! Az már egyenesen a civilizáció határain kívül esik.
Ja! És kedves nőtársaim, hol van ilyenkor a női szolidaritás?
Nyitókép: MTI/Katona Tibor
A szuverén Magyarországra az Európai Unió jelenti ma a legnagyobb veszélyt. Most egy liberális brüsszeli helytartó kormány lépett hivatalba – írta Orbán Viktor a Fidesz-kongresszus előtt közzétett röpiratában.
Miért döntött úgy, hogy felhagy a filmproducerkedéssel? Mi a véleménye az „abszolút filmszínházról”? Erről is kérdeztük a Thália Színház igazgatóját, aki az Eszenyi-ügy margóján egyúttal azt is leszögezte, végre napvilágra kell kerülniük a több évtizedes színházi visszaéléseknek.
A nyugatiak száz évvel ezelőtt egyszer már az életünkre törtek.
A történész szerint a vasárnapi választás nem csak Magyarországról szól.
Vádolom az Európai Unió és az Európát vezető országok politikai elitjét, különös tekintettel miniszterelnökeiket és elnökeiket, vezető politikusaikat és meghatározó médiamunkásaikat.
Pintér Béla nem a magyar társadalmat ismeri jól, csupán azt tudja üzembiztosan, hogy a saját közössége mire indul be. Vizvári Soma írása.
Pintér Béla rálépett a Majka és Krúbi által kitaposott, nem túl becses útra.
A legutóbbi világbajnokság házigazdája a hosszabbításban mentett pontot európai ellenfelével szemben.
Tudom, hogy kívülről könnyű beleszólni, de jobbnak kell lenni ebben is, mint az Orbán-rendszer!
