A „mágikus gondolkodás” ideje lejárt: a Tisza Párt tervei mögött valójában egy brutális kényszerpálya rejlik.
A magyar gazdasági közbeszéd visszatérő eleme az a feltételezés, hogy az államháztartásban tátongó bármilyen lyukat be lehetne tömni „a korrupció leállításával”. A Tisza Párt és szakértői köre erre az alapvetésre építi nagyszabású ígéreteit, például az egészségügy évi 500 milliárd forintos – és az évek alatt lépcsőzetesen emelkedő – forrásbővítését. A Kontextus Cash Talk Extra adásában azonban Kohán Mátyás, a Mandiner újságírója rávilágított, hogy ez a fajta érvelés gazdaságilag nem más, mint „mágikus gondolkodás”. Kohán emlékeztetett Tölgyessy Péter korábbi figyelmeztetésére is: az az elképzelés, hogy a „lopás” megszüntetéséből hirtelen ezermilliárdok válnak szabaddá, amiket rögtön bérekre lehet költeni, egyszerűen nem jön ki a matekban.
Ugyanez a helyzet az uniós forrásokkal is. A műsorban elhangzott, hogy az uniós pénzek szigorúan beruházási célúak, azaz gépekre, épületekre és technológiára fordíthatók. Ezekből nem lehet orvosi béreket fizetni vagy a fűtésszámlát kiegyenlíteni. Kohán Mátyás hangsúlyozta:
ha egy politikai erő tartósan meg akarja emelni a szociális kiadásokat, azt nem alapozhatja egyszeri vagy projektalapú külső forrásokra.
Ugyanez igaz a korrupció elleni harcra is: bármilyen politikai ígéret hangozzon el ezzel kapcsolatban, az abból remélt bevételek nem képezhetnek fix, évről évre tervezhető költségvetési sort az állami bérfizetések fedezésére.
Itt válik érthetővé, miért tekinthető reálisnak és szakmailag koherensnek a kiszivárgott, 1300 milliárd forintos elvonási csomag. A program egyik központi eleme ugyanis a nemzetközi nagyvállalatokat terhelő különadók, például a 800-1000 milliárd forintot kitevő bankadó kivezetése. Kohán Mátyás rámutatott:
ha a Tisza Párt egyrészt lemond erről az ezermilliárdos bevételről a multik javára, másrészt több százmilliárdos extra költést ígér a jóléti rendszerekben, miközben az uniós forrásokat nem használhatja bérre, akkor a matematika egyszerű kényszerűsége miatt a hiányzó összeget a magyar dolgozóktól kell elvennie.
Ez a gazdaságpolitikai kényszerpálya magyarázza a kiszivárgott dokumentumokban szereplő progresszív adórendszer és a lakossági elvonások szükségességét. Szalai Piroska miniszterelnöki főtanácsadó rávilágított, hogy a programtervező körök számára a 22 és 33 százalékos jövedelemadó bevezetése nem választás kérdése, hanem a technikai feltétele annak, hogy a multik adócsökkentését és a nagyvonalú szociális ígéreteket egyensúlyba hozzák. A csomag tehát éppen azért tekinthető „valódinak”, mert a logikus következménye annak, hogy a „korrupciós pénzek” és az uniós források körüli ígéretek valójában nem nyújtanak fedezetet a működésre. A szakértők szerint a választók elé tárt „csoda” valójában egy szigorú neoliberális/baloldali megszorító csomagot takar, amely a középosztályt és a családokat tenné meg a gazdaságpolitikai irányváltás finanszírozójává.
Ezt is ajánljuk a témában
Az elvonáscsomag logikusan épül fel, és pontosan azt a jövőt vetíti előre, amit a baloldali közgazdászok már évek óta szorgalmaznak.
Nyitókép: Attila KISBENEDEK / AFP
A múlt heti uniós csúcs komoly eredményeket hozott Magyarországnak. A szuverenista erők már nincsenek egyedül az Európai Unióban.
Tapintható a különbség a két politikus megítélése között.
Végre kifejtette a véleményét a Bors különszámának betiltásáról a Magyar Újságírók Országos Szövetsége (MÚOSZ).
Íme a vasárnap legolvasottabb cikkei a Mandineren!
Az Alapjogokért Központ főigazgatója szerint 2025 „erős év” volt, ugyanakkor több kulcskérdésben még nem zárultak le a politikai folyamatok.
„Hányinger” – reagált Varga Judit exférje, Magyar Péter karácsonyi interjújára.
A fogyasztónak kell gondoskodnia a vízmérők és a vízvezeték védelméről.
Egy vicces felvétellel jelentkezett be az újságíró.
Zelenszkij korábban azt mondta, nem lesz tűzszünet, de úgy tűnik, a szükség nagy úr.
