A hazai alternatív színi világ egyik ismert alakja, Pintér Béla sztárrendező legújabb darabja, a Kabuki pedig hatalmas hírverést kapott. Ellenzéki portálok egymásra tromfolva írták az elismerő és méltató kritikákat arról a színdarabról, amelyben a Schmidt Mária történészt megszemélyesítő Schanda (!) Verát ládikóba zárják, majd nemes egyszerűséggel agyonverik. Szinte közhely, hogy a művészi, szólás- és véleményszabadság sok mindent elbír, aktuálpolitikát, kommentárokat is, jobboldali körökben számos felháborodott hang jelent meg, mondván, megölni valakit azért mégsem kéne.
Kálomista Gábor szerint az, hogy egy elismert, köztiszteletben álló személyiség jól beazonosítható módon jelenjen meg a színpadon, majd agyonverjék, minden jó ízlésen túlmutat. Vidnyánszky Attila, a Nemzeti Színház igazgatója az ominózus előadásra úgy reagált, Pintér Béla kikopott Európa színpadairól, de kereszténygyalázó, nemzeti és hagyományos családi értékeket kigúnyoló előadásaival nagyon igyekszik megfelelni a nyugati világ liberális trendjének. Lánczi Tamás, a Szuverenitásvédelmi Hivatal vezetője egymás mellé teszi: a színpadon először a miniszterelnök lelövését játsszák el, majd megfenyegetik az államfőt, majdhogynem meglincselnek egy ferences szerzetest, mert az harangozni merészelt, most pedig egy konzervatív történész agyonverését imitálják. A szakember szerint ez a mintázat egyértelmű trendre utal: a külföldről finanszírozott erők legitimálni akarják az erőszakot, valódi társadalmi támogatottság híján ugyanis egyetlen eszközük maradt, a fizikai erőszakra való felbujtás. A kritikák során legkevésbé – a tőle megszokott módon – lapunk munkatársa, Lentulai Krisztián fogta vissza magát, aki azt mondta, ahhoz nem kell kifinomult Pozsonyi útinak lennie, hogy elküldje Pintér Bélát melegebb éghajlatra.
Külön érdekesség, hogy az ország legnagyobb önjelölt nőjogi védelmezője, a máskor másodpercek alatt klaviatúrát ragadó Mérő Vera a több napja tartó botrány ellenére (cikkünk írásáig) nem volt képes arra, hogy elítélje Schmidt agyonverését.
Szili Katalin, a Kárpát-medencei autonómiatörekvésekért felelős miniszterelnöki főtanácsadó a Mandinerbe írt véleménycikkében kikérte magának Pintér Béla darabját, mint kifejtette, „az, hogy valaki egy élő közéleti szereplő halálát színházi élménnyé emeli, nem bátor gesztus, hanem ízléstelen, embertelen provokáció”.