A népszavazáson több mint 3 millióan szavaztak igennel minden egyes kérdésre, vagyis
- a vizitdíj,
- a kórházi napidíj
- és a tandíj
ltörlésére. A népszavazás eredményét több elemző és publicista is a kormány politikai vereségének értékelte. Egy tavalyi cikkben még a Telex is úgy értékelte, hogy a 2008-as népszavazás során a Fidesz akkora választói tömböt állított maga mellé, amire azóta se volt képes senki. És hogy sokan a jelenlegi politikai rendszer kiépüléséhez vezető út első lépcsőfokának tartják a 2008. márciusi „szociális” népszavazást.
A szociális népszavazás egyértelmű üzenetét nem vette figyelembe az akkori kormányzat, továbbra is igyekeztek kötni az ebet a karóhoz: a liberális Horváth Ágnes egészségügyi miniszter szerint a megkezdett reformoknak a népszavazási eredménytől függetlenül folytatódniuk kell, és az állam nem fogja kipótolni a kieső díjak okozta veszteségeket.
A díjak visszavonása feszültséget okozott a kormánykoalícióban,
Gyurcsány az MSZP pártértekezletén közölte: meneszteni kívánja Horváth Ágnest. Csakhogy az SZDSZ elutasította Gyurcsány Ferenc javaslatát és kiállt Horváth mellett, azzal fenyegetőzve, hogy kilép a koalícióból és/vagy megvonja a miniszterelnöktől bizalmát. Gyurcsány mindezek ellenére felmentette a miniszterasszonyt, amire válaszul az SZDSZ felrúgta a koalíciót: visszahívta az SZDSZ-es kormánytagokat. A koalíció 2008. április 30-án megszűnt. Ezt követően Gyurcsány kisebbségi kormánya még 2009. március 21-i lemondásáig regnált.
Összegzésként elmondható, hogy a Tisza Pártnak tulajdonított terv alapjaiban alakítaná át az egészségügy finanszírozását. Ennek lényege, hogy az ellátás minőségét a fizetőképességhez kötné, ami jelentős hátrányba sorolná a nyugdíjasokat és a szegényebbeket. A 2008-as népszavazás tapasztalata is arra figyelmeztet, hogy a fizetős modell komoly társadalmi ellenállást válthat ki – különösen, ha az ellátás alapvető hozzáférése is veszélybe kerülhet.