Stephen Hawking tudományhite ellen

„Kisebb vita alakult ki egy posztom alatt, amiben Richard Gallagher pszichiátert, a New York Medical professzorát, a Columbia Egyetem tanárát idéztem:

»Azt sem szeretnénk, ha a tudósaink a szakterületükön kívüli ügyekben nyilatkoztatnának ki. Stephen Hawking briliáns asztrofizikus volt, de az interjúkból, amiket adott, az derült ki, hogy semmit nem tud a filozófiáról, a vallástörténetről, a spiritualitásról. Van egy tendencia a szélsőséges specialisták közt, ami egy kiemelkedő tudós kénytelen lenni, miszerint problémáik vannak az interdiszciplináris perspektívákkal a saját területükön kívül.«

A hozzászólások egy része érthetően mutatott rá arra, hogy Gallagher is belenyúlt a pszichiátrián kívüli területbe, a teológiába, amikor könyvet írt az ördögűzésről, mint exorcista papok segítője. És persze felvethető, hogy vajon akkor minden tudós csak a saját szűk specifikus területéről nyilatkozhatna-e?

Szerintem itt félreértés történt. Gallagher nem azt mondja, hogy egy tudós ne szólaljon meg semmi másról, csak a saját területéről. Inkább azt kifogásolja, ha azt felkészületlenül teszi. Amikor Gallagher elvállalta, hogy grátisz, pro bono, szóval ingyen segít exorcista papoknak, azt vállalta, hogy a megszállottság gyanújával hozzá vitt embereket pszichiátriailag megvizsgálja, mert az exorcisták csak akkor foglalkoznak bárkivel, ha azt mondja a pszichiáter, hogy a furcsa viselkedéseknek, problémáknak nincs természetes oka. Emellett Gallagher ennek kapcsán beleásta magát a vonatkozó irodalomba, és tagja a vatikáni központú Exorcisták Nemzetközi Társaságának. Persze az exorcizmus megosztó, sokak szerint csak humbuk, és aki ateista, az nem tudja elfogadni azt az állítást, hogy létezhet megszállottság, amit más diagnózisokkal azonosít. Erre az exorcistáknak és Gallaghernek, aki eme tapasztalatai miatt tért meg, elég jó válaszaik vannak, de ehhez nyitottnak kell lenni a vallásos perspektívára (ami amúgy racionálisan is igazolható).

Stephen Hawking azonban nem igazán tájékozódott például olyan filozófiai és teológiai kérdésekben, amelyekről véleményt mondott interjúkban, könyvekben. Nem nézte meg, hogy az általa felhozott kifogás másban is felmerült-e már, születtek-e rá válaszok, akár jók, akár rosszak. Azért nem tette ezt, mert lenézte a filozófiát (hát még a teológiát), mint ami lemaradt a természettudomány mögött, és elavulttá vált. Hawking meggyőződésből nem tájékozódott, mert azt hitte, az univerzum és az élet nagy kérdéseire (hogy kezdődött, mi értelme, stb.) a fizika fog választ adni. Azaz Hawking szcientista volt, tudományhívő, aki szerint a lét nagy kérdéseire a természettudomány ad (majd) választ.

Hawking többször nyilatkozta, hogy a filozófia halott, és átvette feladatát a természettudomány. Ezzel azonban arról tett tanúbizonyságot, hogy, ha nem is reflektált rá, mégiscsak van saját filozófiája és metafizikája, ami amúgy nem tud nem lenni.

Ez a szcientizmus, tudományhit túlterjeszkedik a saját határain. Metafizikai és transzcendens kérdésekben ugyanis nem illetékes a fizika. Azok más tudományágakra vannak bízva, nevezetesen a filozófiára és a teológiára.

Egy definíció szerint: »A szcientizmus többnyire tudománynak álcázott világlátás vagy ideológia. Úgy prezentálja a tudományt, mint valamiféle mindenható istenséget, ami előtt tiszta imádattal meg kell hajtanunk a fejünket. A szcientizmus dogmatikus hit, puszta meggyőződés – az a meggyőződés, hogy a tudomány az egyetlen és csak az egyetlen módszer, amivel magunkról és a minket körülvevő világról megbízható tudásra tehetünk szert.«

Továbbá:  a természettudomány számos filozófiai előfeltevésen alapszik. Az egyik, hogy a világ érthető; a másik, hogy az érzékelésünk megbízható; a harmadik, hogy a racionalitásunk megbízható; a negyedik, hogy rend és uniformitás van a világban; az ötödik, hogy a matematika, a logika és az ész érvényes eszközök. Ezen filozófiai előfelvetések nélkül a természettudomány lehetetlen lenne.

Edward Feser (a metafizikát védelmezve) a következőképp határozza meg a szcientizmust:
»Persze nem minden kortárs analitikus filozófus üdvözli a régimódi metafizika újjáéledését. Vannak olyanok, akik a szcientista vagy naturalista álláspont nevében ítélik el azt, amely szerint egyedül a természettudomány nyújt nekünk objektív tudást, és csak az a metafizika lehet megfontolásra méltó, ami implicit módon jelen van a tudományban. Mégis, híveinek könnyed magabiztossága ellenére, valójában egyáltalán nincsenek jó érvek a szcientizmus mellett, viszont vannak döntő érvek ellene.«

Feser szerint négy probléma van a szcientizmussal:
»Először is, a szcientizmus önmagát cáfolja, amit csak azon az áron kerülhet el, hogy triviálissá és érdektelenné válik. Másodszor, a tudományos módszer még elvileg sem képes arra, hogy a valóság teljes leírását adja. Harmadszor, a természeti törvények, abban az értelemben, ahogy a tudomány magyarázza a jelenségeket, alapvetően nem képesek a valóság teljes magyarázatára. Negyedszer, ami a szcientizmus mellett szóló talán legfőbb érvet illeti – a modern fizika és más tudományágak prediktív és technológiai sikereire alapozó érv – erőtlen.« 

A szcientizmus modern ideológia, de nevezhetnénk akár modern szekuláris vallásnak is (gondoljunk csak a tudomány templomára és a tudomány papjaira való utalásokra!), ami társadalmi intézményként átvette az egyház, a tudósok pedig átvették a keresztény papok egykori tekintélyét. Ma nem az egyház tanítóhivatala a végső fellebbezési fórum és a végső tekintély, hanem a tudomány.

De Hawkingra külön is kitérhetünk ezügyben: fő vitája a kereszténységgel a világegyetem teremtésének kérdése volt. Hawking szerint az univerzum spontán módon teremtette magát a semmiből. Hawking a teremtést egy időbeli momentummal azonosítja. Ezzel a pozícióval több baj is van. Egy változó dolog nem tudja magát a semmiből megteremteni, csak egy örökké létező, változatlan, mindenható személyes létező tud a semmiből teremteni logikailag. Emellett – s ezt mai keresztények sem szokták tudni – a teremtés tana nem követel meg időbeli időpontot. A teremtés tanából nem következik, hogy a világegyetemnek kellett legyen időbeli kezdete. A teremtés tanával teljesen összefér, hogy a világegyetem öröktől fogva van, hiszen a teremtő Isten is öröktől fogva van. Isten úgy hívja életre az univerzumot, hogy még nincs tér, idő, anyag és semmi más. Azaz a teremtés egy időn kívüli, idő előtti aktus, ami létrehozza az időt.

Mint George Verschuuren írja: Hawking spontán teremtése puszta filozófiai mágia, logikai lehetetlenség, sőt körkörös érvelés. Hawking nincs tisztában a teremtés és létrehozás, a teremtés és változás, az elsődleges és másodlagos okok közti filozófiai distinkcióval. A teremtés kérdésében a természettudomány nem illetékes, az filozófiai és teológiai kérdés. A teremtés kérdése az univerzum eredetét érinti elsősorban, nem az idő kezdetét.”

Nyitókép: Niklas HALLE'N / AFP