Alapvető dolog, hogy a tudósember elmagyarázza, hogy a munkája miben járul hozzá a köz javához

„Keményen felkérdezte Hankó Balázs minisztert a Pécsi Egyetem fiatal doktorandusza. A sirám oka: a modellváltott egyetemek piacorientáltak, irodalomtörténeti doktorija mellett félmunkában tanítania kell, ilyen körülmények között nem készül el a disszertációja négy év alatt, a bizottság elé vitt munka pedig gyenge minőségű lesz.

Hadd boomerkedjek egy kicsit: bezzeg az én időmben a doktorimat egy, de volt, hogy két munkahely mellett írtam és így is elkészült négy év alatt. Meg is védtem, egy neves nyugati egyetemen. Volt olyan, hogy filmforgatás szüneteiben, a nyár közepén egy homokbányában küzdöttem a lokalizációs és hibridizációs elméletek alkalmazásával a 60 fokosra hevült laptopomon a díszletek árnyékába húzódva. Megillet-e ezért vállveregetés? Dehogy. Nem a mellrák ellenszerét kutattam, hanem a gyermekek vallásos és politikai nevelését a Közel-Keleten. A Föld pont ugyanúgy forgott volna tovább, ha ehelyett az akkoriban divatos Clash of Clanst nyomogatom a telefonomon. 

A humántudományok jelentős része intellektuális farokméregetés, ami leginkább a farok tulajdonosának fontos, másodsorban meg néhány okos embernek valahol fent az elefántcsonttornyokban. Aki adott már le ERC, Horizont vagy más pályázatot, az tudja, hogy a l’art pour l’art tudomány a haladó Nyugaton is a múlté, alapvető dolog hogy a tudósember elmagyarázza hogy a munkája miben járul hozzá a köz javához. Itthon, Mucsában is hadd engedhesse meg magának a köz, pontosabban a közt képviselni hivatott illetékes bizottság, hogy hajlandó-e eltartani 4-5 (de sokak esetében inkább 6-8) éven át egy fiatalt, aki így kiesik a munkaerőpiacról, hogy aztán némileg megkésve szembesüljön azzal, hogy az egyetemi katedrák száma kevés, mások nála csókosabbak, így aztán őszülő halántékkal kérdezze fel az akkori államtitkárt, hogy mi az hogy Ő (Ő!) nem kap munkát, mikor a TODOMÁNY szolgálatában élte le eddigi életét.”

Nyitókép: Wikipedia