Kommunista New York-i szelek

„Zohran Kwame Mamdaniról azt a képet építették fel, mint aki megtestesíti az amerikai nagyvárosokban zajló demográfiai változások és a helyi közösségek energiájának történetét. A fentiek alapján azonban sokkal árnyaltabb a kép, pláne akkor, ha hozzátesszük, hogy »a névtelen kishivatalnokként« futtatott férfi nem más, mint egy elismert indiai–amerikai rendező, az Oscar-díjra jelölt Mira Nair fia. Tehát egyáltalán nem a véletlen műve, hogy hollywoodi hírességek sora üdvözölte az előválasztáson aratott győzelmét. Apja, Mahmood Mamdani, a Columbia Egyetem neves marxista tudósa. A szülők Kwame Nkrumah afrikai diktátor után adták fiuknak a Kwame középső nevet, aki egyébként Lenin Békedíjat is kapott.

Programjában ingyenes buszjáratok, 30 dolláros minimálbér és városi tulajdonú, állami élelmiszerboltok szerepelnek. A polgármesterjelölt 65 millió dollár befektetést javasolt a közegészségügybe, hogy a New Yorkiak, a fiatalok és felnőttek számára egyaránt biztosítsanak nemi átmenetet elősegítő kezeléseket. Azt is megfogadta, hogy megválasztása esetén egy új irodát hoz létre, amely az LMBTQ-közösséget szolgálja ki, és felelősségre vonja azokat a magánkórházi rendszereket, amelyek megtagadják a nemi identitást megerősítő ellátást, ez ugyanis őszerinte alkotmánysértő és ellentétes számos New York-i, városi törvénnyel is. Abban reménykedik, hogy megemeli a vállalkozások adóit, és 2 százalékos átalányadót vezet be azokra a lakosokra, akiknek az éves jövedelme meghaladja az egy millió dollárt. Egy friss felmérés szerint a New Yorkiak 26,5 százaléka fontolja, hogy elköltözzön a Nagy Almából, ha Mamdani nyeri meg a polgármester-választást. A megkérdezettek 39 százaléka szerint a jelölt veszélyt jelent a város jövőjére.

Mamdani győzelme történelminek aposztrofálható: ő az első muszlim, szocialista, ugandai származású jelölt, akit megválasztottak New York polgármesterének. De hogy ez a fordulat mit hoz New Yorknak – egy progresszív utópiát és/vagy káoszt –, az még nyitott kérdés. Egy biztos: kampánya mögött egy olyan radikális ideológia rejtőzik, amely nemcsak New York jövőjét, de az egész Demokrata Párt irányát is új pályára állíthatja. Hiszen a Demokrata Párt a tavalyi elnökválasztási vereség óta belső válsággal küzd. Nincs valódi vezetőjük (persze, vannak önkéntes jelöltek) és ezért sem véletlen, hogy Barack Obama a korábbi elnököktől eltérően politikailag is egyre aktívabb szerepet játszik, hiszen egyedül neki maradt meg a párton belüli tekintélye, bár korlátozott mozgástérrel bír. 

Mamdani győzelme azért veszélyes a demokratákra nézve, mert felerősödhet a párton belüli radikális baloldaliak – mint Bernie Sanders vagy Alexandria Ocasio-Corzet – hangja és az amúgy is ezer sebből vérző demokratákat egy még szélsőségesebb irányba viheti el. Ami a jövőre esedékes félidős választásokra is befolyással lehet, hiszen nem egy olyan körzet volt, amelyet a demokraták éppenhogy el tudtak hódítani, azokban a körzetekben pedig, ahol nagyobb arányú kubai, venezuelai él, eleve hatalmas hátránnyal fognak indulni. A republikánusok pedig minden alkalmat meg fognak ragadni, hogy a demokrata pártot radikálisnak, szélsőségesnek, antiszemitának állítsák be és a még megmaradt, középen álló demokratákat joggal kérdezik majd fel, hogy támogatják vagy elhatárolódnak-e Mamdani nézeteitől. Mamdani győzelme politikai, de kulturális üzenetet is hordoz magában: az új New York-i baloldal büszkén vállalja a progresszív identitáspolitikát, a Pride-mozgalmak támogatását, valamint a rendpárti és nemzeti gondolkodás elleni fellépést.”

Nyitókép: TIMOTHY A. CLARY / AFP

***