Emellett valódi kommunista követelésekkel is előállt.
A lakhatási válság, mint minden nagyvárost, New York-ot is sújtja. mamdani ennek megoldását természetesen ugyancsak megígérte, ám retorikájában még tovább ment. Egyszer azt mondta, „minden olyan rendszer, amely mindenkinek otthont garantál, még ha ez a magántulajdon eltörlését is jelenti, jobb lenne a jelenlegi helyzetnél”, vagyis nyíltan kommunista eszméknek adott hangot.
A szép ígéretek – 200 ezer új, közpénzzel támogatott, alacsony bérleti díjú lakás építése városi tulajdonú telkeken – mellett azonban megintcsak előkerült a kommunista logika: a bérleti díjak befagyasztása, illetve ennek kiterjesztése. Ugyanis Mamdani nem csak mérsékelné, de rögzítené is egy bizonyos szinten a bérleti díjakat, ami további lakáshiányhoz vezetne: a tulajdonosoknak nem érné meg kiadni, hiszen nem tudják fedezni a tatarozás költségeit a bérleti díjakból. Mamdani pedig fellépést ígért a „rossz bérbeadókkal” szemben. A folytatást mindenki képzelje el maga.
Egy másik alkalommal is a magántulajdon eltörlésére buzdított, ekkor a „termelőeszközök köztulajdonba vételéről” beszél, vagyis egy régi marxista követelést húzott elő a kalapból a New York Post beszámolója szerint.
Adófizetői pénzekből nyitna önkormányzati fenntartású boltokat, ahol veszteségesen árulnának olcsón élelmiszert a lakosságnak, mint Kádár alatt