Képeken is borzalmas az atomreaktor robbanását vagy egy gyerek halálát látni – A Legyek Ura

Nyitókép: Böjtös Gábor

Hivatalosan 1896 februárjában született meg, pedig már az őskortól velünk él a kilencedik művészet, amely lazábban kezelve végigkísérte történelmünket. Bár sokan szeretik előszeretettel degradálni, egy vállrándítással és „gyerekeknek való” szitokkal jellemezni, a képregény maga sokkal fontosabb annál, mint amennyi figyelmet a művészetekkel foglalkozva fordítunk rá. A mesekönyvek képében, kicsit szabadabban értelmezve a kifejezést, már a gyermek is a képregényekkel találkozik először, a művészek pedig előszeretettel választják ezt a közlési formát.

Zichy Mihály talán nem volt igazi művész? Arany talán nem kiemelkedő fontosságú a magyar költészetet tekintve? Akkor ki az, aki lekicsinyli az eredetileg már szintén 1896-ban kiadott, később gyönyörű formában újra megjelentetett Arany János balladái Zichy Mihály rajzaival-köteteket és jelentőségüket? Mert ahogy már említettem, lazán kezelve ez is képregény, ha eredeti meghatározása szerint kezeljük a fogalmat, úgymint kép és történet együttese. 

Ilyenből pedig ma is bőven akad minőségi, mint ahogy azt a Troubadour Books kínálata is bizonyítja.

Csernobiltól az Állatfarmig

Ahogy azt a Csernobil (Az atomváros bukása) tartalmát átvizsgálva is olvashatjuk, az 1986 áprilisában bekövetkezett csernobili katasztrófának számos kiváltó oka volt. A szigorú tekintélyelvű politika, a teljesíthetetlen határidők, a pénz- és eszközhiány, a mindent átszövő bürokrácia és a korrupció mind szerepet játszott az emberiség történetének legsúlyosabb nukleáris tragédiájában.

A cseh-japán grafikusművész, Matyáš Namai munkájaként elkészült képregény átlagos közemberek, mérnökök, tűzoltók, orvosok, katonák, a környező településeken élő családok szemszögéből mutatja be a tragikus eseményeket, amiket már a Csernobil című TV-sorozat is kellőképpen szemléletesen bemutatott.

A kiadó talán még jelentősebb és a szépirodalomhoz is kapcsolódó kiadványa George Orwell 1945-ös Állatfarmjának képregényes változata, mely a Manor farm állatainak lázadását mutatja be. A regény hírnevét mi sem bizonyítja jobban, mint a szimbolikus „négy láb jó, két láb rossz” jelmondat elterjedése, miközben maga a történet egy újabb zsarnokságot, egy újabb elnyomó rendszert mutat be, ami szereplőit ugyan állatok képében, de emberi módon prezentálja.

Nem véletlen, hogy a cikk elején többször említettem azt, hogy „lazán kezelve”, hiszen első ránézésre az Állatfarm akár képeskönyvként is leírható. Azonban ez a megnevezés talán kevésbé mutatja be megfelelően, mit is kapunk a 174 oldalas kötetben. Mert Odyr akril festményeinek hála egy kimondottan egyedi műről beszélhetünk, művészete pedig igazi keretet, formát és színt ad annak a máig aktuális történetnek, amely Malcolm Bradbury, angol író szerint „a legjobb szatíra, amelyet a modern történelem sötét oldaláról valaha írtak”.

A Legyek Ura képregényként is kegyetlen

William Golding 1954-es klasszikusát talán mindenki ismeri. Ha nem, akkor itt az ideje megismerni! Nem mondom, hogy első körben rögtön a képregénnyel vagy éppen valamelyik filmadaptációval (1963 és 1990) – mert mint minden esetben, úgy ennél is az eredeti regény az igazi, de ha esetleg valaki ebben a formában nem állna neki, úgy még mindig jobb a keményfedeles, rajzos verziót választani, mint teljesen kihagyni az élményt.

Nos, mi az hogy! A londoni Faber and Faber olvasókritikusa, Miss Perkins idézett véleménye ellenére A Legyek Ura szerintem az évszázad legjelentősebb regényeinek egyike, hasonlóképpen, mint például az 1984, a már említett George Orwelltől. Ráadásul valahol talán párhuzam is vonható az „ócska és unalmas” mű, valamint a már bemutatott Állatfarm között. Egyikben gyerekekkel, másikban állatokkal szemléltetve, de mindkét esetben azt láthatjuk, hogy a hatalom és a kontroll hiánya miként torzítja el a személyiséget és hozza elő a legrosszabb énünket.

A hírhedt, 1971-es, Stanford-i börtönkísérletet feldolgozó, 2001-es A kísérlet, Oliver Hirschbiegel filmje is hasonló húrokat penget. Bemutatja, hogy ha rossz ember kezébe kerül az irányítás, aki felett nincs kontroll, akkor az milyen szinten képes elállatiasodni, akár a félelem, akár a hatalom és erő érzetétől – bár ezek sokszor kéz a kézben járnak. A Legyek Ura esetében azonban az a legborzalmasabb, hogy mindezt gyerekekkel, olyan ártatlan áldozatokkal mutatja be, akik mind rabul esnek egy helyzetben, amit felnőttek nélkül a maguk módján oldanak meg:

Persze a kevés kivételtől eltekintve, akik minden ilyen esetben az áldozat szerepét vállalják magukra, hiszen nem állnak be a sorba, ezzel a másik oldalra, a szakadék túloldalára szorulva. A Legyek Ura a mai napig éppen olyan megrázó, mint volt akár a kilencvenes évek elején, tinédzserként olvasva, a díjnyertes Aimée de Jongh rajzaival pedig egészen új életre kel a keményfedeles, rendkívül igényes, jelzőszalaggal is ellátott, több mint 300 oldalas kötet formájában. Nagyon is ajánlom a történet kedvelőinek vagy a képregényekért rajongóknak.

Nick Cave is ezt olvasná

Vagy ha nem is, de mi még olvashatunk az előadóról is a későbbiekben, elvégre még csak most jelent meg A Legyek Ura, de már a kiadó következő nagy dobása is ismert, hiszen jól tudjuk, hogy miközben Nick Cave, október 13-án újra Budapesten lép fel, a Troubadour Books következő kötetének, a Nick Cave pályafutását bemutató Uram, kegyelmezz című képregényének a megjelenését és bemutatását ehhez az eseményhez kötötte.

Azt gondolom, hogy ezek a kötetek – A Legyek Ura, Csernobil, Állatfarm és vélhetően az Uram, kegyelmezz is ide tartozik – mind igazi különlegességek, amik szépirodalmi vagy éppen popkulturális, történelmi vonzataik miatt még azoknak is kedvére válhatnak, akik egyébként nem rajongói a kilencedik művészetnek.

Aztán ki tudja, mi születik a frissen megismert kiadványokból… akár még a Casablanca elhíresült mondatának megfelelően „ez egy gyönyörű barátság kezdete” is lehet.