Orbán Viktor még mindig csodafegyver a jobboldalon

„Továbbra is az a véleményem, amit már jó ideje képviselek, hogy lényegében fej-fej melletti küzdelem zajlik itthon a Fidesz–KDNP és a Tisza Párt között. Biztosan hullámzó, hogy az adott hónapban éppen ki vezet a másik előtt, de áttörést jelentő elmozdulás nem történt egyelőre. Ha a különböző intézetek mérési átlagait nézzük, akkor szintén hasonló eredményt láthatunk.

A jövő évi választást azok fogják eldönteni, akik nem hitelvi alapon akarnak majd dönteni – Orbán Viktor bármit tesz és mond, az csodálatos, illetve bármit tesz és mond, az csak borzalmas lehet –, hanem azok, akiknek az országért érzett felelősség, a morális és egzisztenciális kérdések fontosak, és a kormányképesség meghatározó szempont.

Itt a Fidesz áll nyerésre, de ez is könnyen változhat. Például akkor, ha nem tudnak az önmagukról sugárzott képen változtatni.

A nagyképű, gőgös, kioktató és agresszív megjelenés helyett végre azt kellene sugározni a választók felé, hogy a hatalom szolgálat. Ahogy legutóbbi írásomban utaltam erre: a miniszterelnök ezt érzi, az általa közvetített kép más, mint a kormánypártok imázsa.

(Érdekessége a mai hazai közéletnek, hogy Magyar Péter esetében szerintem éppen fordított a helyzet: ott a még nem ismert Tisza képe vonzóbb, mint a vezetője által megjelenített személyiség sajátosságai). Tehát az a hangnem például, amit Takács Péter egészségügyért felelős államtitkár használt egy hozzá forduló szülővel kapcsolatban: szégyenteljes és elfogadhatatlan. Romboló hatása felér a gazdasági nehézségekével.

Ahogy az is megdöbbentő melléfogás, ahogy a Fidesz–KDNP egy része durván és bárdolatlanul nekiesett a nyíregyházi Tisza-jelöltnek, Gajdos Lászlónak.

Gajdos hosszú ideje köztiszteletben álló személy a nyírségi nagyvárosban, teljesen értelmetlen ilyen sértődötten nekiesni, ahogy többen megtették ezt a kormánypárt oldaláról. Ezzel csak azt érték el, hogy az érdektelenségbe forduló jelöltbemutatás a legnagyobb ellenzéki tömörülés részéről érdekessé vált, tétje lett.”

Nyitókép: Peter Schulz

Ebben az esetben a Tisza használta ki könyörtelenül a Fidesz–KDNP tetemes baklövését.

Mind a Fidesznek, mind a Tiszának kell még változtatnia a politikáján, ha győzni szeretne. A kormánypárt felismerte és elkezdte ezt a folyamatot, ezért is tudott erősödni az elmúlt hónapokban. De az eddigiek nem lesznek elegendőek a biztos sikerhez, az önmaguktól sugárzott képen is alakítani kell.

Nemcsak a miniszterelnöknek szükséges megjeleníteni azt az üzenetet, hogy a hatalom szolgálat. Magyar Péterék pedig csak úgy lesznek képesek kijönni a defenzívából, ha végre lesz programjuk, látunk végre csapatot a részükről és elkezdenek pártszerűen működni. Ezek nélkül nem tudják megteremteni továbbra sem a kormányképesség érzetét.

A tavaszt a Tisza nyerte, a nyár nagyjából döntetlenre jött ki, az ősz viszont a Fidesz sikerét hozta.

Az izmosodó kormánypártokkal különösen izgalmas lesz a következő esztendő, kemény küzdelemben dől majd el, hogy kit találnak a választók alkalmasnak arra, hogy hazánkat a következő négy éves ciklusban irányítsák.

A túlzásba vitt erőpolitika és durvaság, illetve a tartalom és a vezetésre alkalmas személyek hiánya hamar megbosszulhatja magát.