Bár magyarul szólalnak meg, így bárki megérti mondandójukat, kizárólag nemi erőszakkal és agresszióval képesek maguknak figyelmet szerezni.
Nyitókép: Narayan Maharjan/NurPhoto, Getty Images és The Boys – A Fiúk képregények
Az a helyzet, hogy ezeket az Amerikából jött fiúkat mindenki ismeri, amivel alaposan vissza is élnek, miközben sokan körbe rajongják őket. A rajongóikat orális szexre kényszerítik vagy épp megerőszakolják, de olyan prostikhoz is gyakran járnak, akik kimondottan rettegnek tőlük. Nem véletlenül. Erejük emberfeletti, emellé pedig véletlenül sem nagyobb felelősség, inkább nagyobb arc, ego és agresszió társul. Az álarc mégis leplezi őket, így legsötétebb titkaikat csak kevesen ismerik. Te közéjük tartozol?
A nevük The Boys. Igazi botrányhősök, akiknek megnyerő külseje mögött nárcisztikus vadállatok bújnak meg.
Garth Ennis egy igazi szemét. Nem olyan fenegyerek, mint Neil Gaiman vagy Warren Ellis. Nem! Míg utóbbiak egy Sandman vagy Transmetropolitan esetében kimondottan intelligens módon adják elő magukat és történetüket, legyen az bármennyire is sötét, elvont vagy éppen bizarr, Ennis sokkal inkább az ösztöneire hallgat. A legmocskosabb ösztönökre, amelyek emberben létezhetnek. Egyszer egy ismerősöm fogalmazott úgy, hogy ha a családapa belép a templomba, ott pedig egy másik család összes tagját lemészárolta, az máshol a sztori vége. Nála viszont itt kezdődik, mert ezt követően a családapa
megerőszakolja mindkét jelenlévő apácát, valami istentelen monológot előadva keresztre feszíti a papot, majd egy csecsemő vérével mázol fel valamit a falra. És lehet, hogy nem pontosan idéztem, csak hogy finomítsak a sztorin.
Ezt is ajánljuk a témában
A nemrég Budapesten járt zenész életét és gondolatait, érzelemvilágát és múltját feldolgozó képregény már magyarul is olvasható. A komoly terjedelem mögött pedig Nick Cave mély érzelmei bújnak meg.
A Prédikátor és a horror-pornó Crossed erre a legjobb bizonyíték, noha váltig állítom, hogy utóbbi hiába Ennis agyszüleménye, még mindig az ő indítása a legvisszafogottabb, a brutális képregény-sorozat pedig az őt követő írók és rajzolók mellett vált igazán elmebeteggé. Az apokaliptikus vízió közel húsz kötete során talán semmilyen tabu nem maradt kiaknázatlanul, így a vérfertőzéstől a vallások gyalázásáig mindent megkaptak azok, akik úgy gondolják, hogy minden megengedett, a művészetet nem lehet keretek közé szorítani. Persze ettől még őt sem kell félteni, amit a Prime-on is nagy sikert aratott The Boys, avagy A Fiúk, és eredeti, írott és rajzolt verziója bizonyít.
A képregény, amely teljesen kifordítja a szuperhős-történeteket, végleg eltörölve a fekete-fehér karakterábrázolást, vagy éppen a szuperképességekkel rendelkező humanoidokba fektetett bizalmat.
Hiszen mégis mit gondoljunk egy köztiszteletnek örvendő fickóról, akinek még a neve is bizalommal tölt el – Homelander, vagyis Hazafi –, miután azt látjuk, hogy mikor egy tiszta és ártatlan, szintén különleges képességekkel megáldott lány akar csatlakozni a csapatához, akkor a legutolsó próbatétel az, hogy a nőnek a szupercsapat 3 férfi tagjának farkát is be kéne kapnia?
Nem mellesleg üdvözöljük Csillagfényt, a közismert Hetek legújabb tagját!
De akadnak azért, akiknek elegük van a népszerű szuperhősök ámokfutásából. Így van ezzel Hughie is, aki miattuk veszíti el szerelmét, és akit Billy Butcher toboroz be a csapatába. A csapatba, amely tud a szuperhősök minden kihágásáról, kisiklásáról, homoszexuális kalandjáról és orgiájáról. Megfigyelik és ha kell, némi mesterséges vegyület hatása alatt el is rendezik a minden elismeréssel és szeretettel visszaélő szupikat. Vagy éppen Oroszországba mennek eltakarítani a mocskot, mikor a CIA és az orosz alvilág kezd bele a szuperekkel egy elég vad ügyletbe. És persze mindenkinek megvan a maga motivációja.
Talán már korábban is el kellett volna engedni a Star Wars-t, hogy a Szukits Kiadó merjen kicsit kockáztatni. Hogy most a The Boys-t és az Invincible-t is bevállalta a kiadó, az már önmagában is nagy eredmény. Hogy a kisebb méretű kiadványok után most már nagyobb paraméterekkel rendelkező omnibusokat kapunk – nos, az már önmagában megérte a cserét. És miközben már a normál kiadvány is kimondottan igényes, a limitált minőségi, vászonkötést kapott a védőborító alatt,
sőt közel 40 oldalnyi extrát is tartalmaz a rövid miniképregény, a karakterbemutatók a vázlatok és forgatókönyvek, valamint Simon Pegg írása képében.
Ezt is ajánljuk a témában
Hogy mi történt a Birodalom bukása után, ha valami másra vágynánk, mint az újabb mozifilmek? Nos, elég sok minden, hiszen a Sithek nemcsak új erőre kaptak, de le is igázták az univerzumot.
Minden romlottsága és mocska ellenére ráadásul megvan a The Boys karizmatikus vonzereje. Hiszen a szuperhősök sokszor szinte makulátlanok, míg a gonosztevők szimplán rosszat akarnak és másokat támadnak. A The Boys azonban szakít a fekete-fehér karakterábrázolással. Itt sokszor a hősök is nárcisztikus seggfejek, akik visszaélnek hatalmukkal. Most pedig mindenki tegye a szívére a kezét, és úgy mondja azt, hogy ezt el sem tudja képzelni.
Persze én is hinni szeretnék a makulátlan, heroikus szuperekben, akik már-már angyali viselkedéssel indítanak háborút a gonosszal szemben. De szinte biztos vagyok benne, hogy mivel nem szentek, ha léteznének is, ennél sokkal esendőbbek és bűnösebbek lennének.
Éppen ezért van talán létjogosultsága a The Boys-nak is a különféle, rendkívül változatos képregények tengerében. Mert mer szakítani az ideállal, miközben mind jól tudjuk, hogy az nagyjából elképzelhetetlen. De kell hozzá gyomor és el kell vonatkoztatni mindattól, amit látunk, egyfajta szatíraként kezelve a végeredményt, ami így sem mindenkinek való.
Nem utolsó sorban én is a szívemre teszem a kezem, és azt mondom: világunk olyan, hogy inkább a patyolattiszta hősökre volna szükségünk. Erkölcsi iránymutatásnak és példának. Elvégre ahogy azt egy korábbi cikkben írtam, valahol mind követjük azt a normát, ami a könyvekből és művészetekből ragad ránk. Ilyen értelemben tehát a The Boys kapcsán van bennem egy erős kettősség. Nem hiszem, hogy az emberiség nem lett volna meg nélküle, de ha már létezik, legalább ilyen kiadása legyen.
Garth Ennis és Darick Robertson hírhedt képregénye magyarul
Nem mellesleg hiányoznak Darick Robertson, a rajzoló, részletgazdag képei és felismerhető jegyei a Transmetropolitan-sorozatból. Kicsit visszalépésnek éreztem az itteni rajzait, mintha kevesebb ideje lett volna rá, vagy jobban vissza lett volna fogva. Kár érte.
A hazai kiadvány viszont nagyon igényes lett, megérte rá várni, így aki rajongó, az mindenképpen a limitált változatra csapjon le, amíg megteheti.
Ezt is ajánljuk a témában
Visszatérünk a prágai Comic-Conhoz, ahol nemcsak filmesekkel, de egy közkedvelt képregényessel is interjúztunk: porondon a Transmetropolitan és a The Boys grafikusa!
A rajongók állítólag Reeves-t szeretnék látni az új Martin Scorsese-filmben, pedig a John Wickből és saját képregényéből kiindulva a színész inkább életet vesz el, mintsem ad.
Stephen King esetében legalábbis mindenképp, még ha nem is teljes mértékben. Ezúttal ráadásul nemcsak egy új Joe Hill-képregény jelent meg, de egyéb köteteivel is újrázhatunk.
A nemrég Budapesten járt zenész életét és gondolatait, érzelemvilágát és múltját feldolgozó képregény már magyarul is olvasható. A komoly terjedelem mögött pedig Nick Cave mély érzelmei bújnak meg.
Toto meg a Marvelnél ugatja az egereket, miközben Óz bármit bekamuzik, hogy megtartsa hatalmát, és bár a macskákat is szeretjük, Alita hazai megjelenése a nagyobb durranás.
Sőt, nemcsak, hogy egy amerikai ikon partnere, de még a magyar történelem jeles pillanatait is hajlamos belecsempészni a munkáiba.
Tombolt a vihar, ezért komoly rutinra volt szüksége a pilótának.
Mráz Ágoston Sámuel szerint Magyar Péternek azért is szükséges jelenleg a folyamatos kampányolás, hogy elterelje a figyelmet a vállalhatatlan kijelentésekkel teli hangfelvételekről.
Kedden Luxemburgban az Európai Unió Bírósága előtt megkezdődött a gyermekvédelmi törvény tárgyalása. Az ügyről Rodrigo Ballestert, az MCC Európai Tanulmányok Műhelyének a vezetőjét kérdeztük.
