Szegedi polgár esete a hadikölcsönnel

Csókavári Józsefet, a híres papucskészítő-mestert az Osztrák–Magyar Bank székházában fogadta a bankvezér. A város polgárságának elitjébe tartozó „iparos arisztokrata” jó kapcsolatot ápolt a Szegedi Polgári Casinóban.

Esze felfogta Csókavári úrnak, mi történt vele, de a szíve és a lelke tiltakozott ellene. Négy fia közül három azonnal kiment a frontra, önként, egyikük hősi halált szenvedett. A mély fájdalom még most is ott ült a szívében. Minden gyermekét egyformán szerette, mégis, mintha már kezdetektől fogva megérezte volna a sorsát, Györgyöt féltette legjobban. Nem merte, nem akarta kedvencének tekinteni, de később már tudta, az volt. És most szeretett fia után elveszítette legértékesebb tárgyi tulajdonát is, a Berlini körúton fél élet szorgalmas munkája gyümölcseként felépített szép házát. Megmaradt a Kárász utcában lévő üzlete meg a Kossuth Lajos sugárút melletti eredeti lakása, de ezek már csak a túlélésre voltak jók.

Csókavári József már őszülő fejével nem ment a frontra, hadikölcsönt jegyzett, ezzel kívánt hozzá­járulni a haza védelméhez. A kezdeti hurráoptimizmus (mire lehullanak a levelek, hazajönnek a katonák) után sem mérlegelt. Ha segíteni kell, egy Csókavárira számíthat a hon. „Kedves Csókavári úr, a háborút elveszítettük, az országban fejetlenség van, pénz nincs. Az Ön házát kénytelenek vagyunk a bank birtokába venni, mert az általunk kifizetett hadikölcsön fejében jelzálogot tett az ingatlanra, hiszen nem volt készpénze, és most sincs.”