Süllyedhet ennél mélyebbre az emberi szellem?

A minap kezembe került John Updike 1984-ben írt, magyarul 1989-ben megjelent könyve, az Így látja Roger. A történet azzal indul, hogy kora este, amikor már ragyogott a lakás, és behuppantam végre a fotelba, konzultálni szerettem volna a feleségemmel a kvantumösszeomlásról, aki viszont durván elhajtott. Tudni kell, hogy őnagysága már az utolsó tíz oldalon járt a könyvében, és ilyenkor még olyannal sem lehet zavarni, hogy kész a vacsora, vagy hogy szeretnék felporszívózni. Sértve éreztem magam, kegyetlen elemi erőknek kiszolgáltatott, magányos alaknak, és búfelejtőnek, véletlenszerűen választottam a regényt, amiből már semmire sem emlékeztem.

Updike a hetvenes-nyolcvanas évek egyik legnépszerűbb külföldi szerzője volt nálunk. Amikor 2009 elején elhunyt, többen is leírták, hogy most már sajnos sosem kapja meg az irodalmi Nobelt. Legfőképp azért, mert a könyvei több százezer példányban fogytak, tehát gyaníthatóan kommersz. 

A könyv főszereplője egy középkorú teológiaprofesszor és egy fiatal számítógép-programozó, aki ösztöndíjért folyamodik. Két tipikus, fehér, középosztálybeli férfi kálváriája a Reagan-kormányzat idején, ahogy az a faji szupremácia (alaptalan) vádja alapján egy Updike-regénytől elvárt. 

A helyzet alkalmat ad rá, hogy az író elméleti fizikáról, csillagászatról, biokémiáról, matematikáról, teológiáról, informatikáról beszélhessen, de az egyébként izgalmas történetben szó esik még a család felbomlásáról, a szegénységről, a gyerekbántalmazásról, a rasszizmusról és a helyi-egyetemi politikáról is. Mély és magas a mű, ahogy mondani szokták. Érdemes elolvasni, ha másért nem, hát a pornográf jelenetek miatt. (Nyugi, nők is szerepelnek.)

Azért a biztonság kedvéért rákérdeztem a mesterséges intelligenciánál, hogy van-e hasonló magyar regény. Sajnálkozva tárta szét a karját, Esterházyt, Nádast, Krasznahorkait ajánlva, amelyekben úgymond van azért filozófia. Gyanítom, ha a Lessi hazatérre kérdeztem volna rá, ugyancsak ezt a hármat jelölte volna be, 

Updike talán észre sem vette, de az egész könyvéből süt egy gondolat, vagy inkább életérzés. Szereplői, legyenek bármilyen erkölcstelenek (vérfertőzők, házasságtörők), elidegenedettek vagy sznobok, nem dolgozni járnak. Hanem tanulni, munkát végezni, mert érteni akarják általa önmagukat. Mindeközben öntudatlanul felelősséggel vannak a világért is, annak haladásáért, más szavakkal, kötelességtudók, és nem Reagant szidni keresik fel a munkahelyeiket. A srác ennek megfelelően megkapja az ösztöndíjat és a processzoridőt az értelmes kutatási tervére, és másodlagos, hogy a pozitív döntéshez végül is milyen helyi politikai vagy személyes érdekek vezettek még.

Itt el is jutottunk az egyik olyan kérdéshez, amit a feleségemmel meg szerettem volna beszélni. Egy hír szerint megkezdte a működését Chilében a Vera Rubinról elnevezett obszervatórium, melynek feladata a déli égbolt igen részletes feltérképezése, méghozzá filmszerűen követve a mozgásokat és változásokat. 

Az igazi érdekesség azonban az, hogy az amerikai kormány kvázi közkinccsé teszi a gigantikus adatbázist (egyetlen éjszaka alatt 350-szer több adatot gyűjt majd be, mint a Hubble és a James Webb űrteleszkópok együtt), és bárki hozzáértő turkálhat majd benne, hogy felfedezze a valamit. Emlékeztetőül, 1994 táján így kaptunk hozzáférést az internethez, majd az évtized végétől a Hubble képeihez, s mindegyikőnknek más lett a képe világról.

Szerettem volna ezen felül írni még James Webb legújabb felfedezéseiről, amelyek felborítják az eddigi kozmológiai modelleket. A kvantumösszeomlásról és Wigner Jenőről, akit Updike és a mai tudósok is rendre megneveznek, 

Azonban ennél a pontnál teljességgel összezavarodtam, mivel a feleségem üvöltette a tévét. Kedvence, Fair Right Ádám azt harsogta, hogy egy méltán híres színészművész felszólította az életét kockáztató űrhajóst, kutató tudóst, hagyjon mindent a fenébe, és álljon be egy politikai pártba zászlónak, trombitának, mivel súlyos rabság-szabadság van. A méltán híres javaslatról aztán eszembe jutott a nemzetközi hírű biológus és akadémikus, aki nemrég veszélyt jelentő intelligenciának nevezett egy fejlett adatkereső és -rendszerező eszközt (tényleg biológus a hősünk), „színtiszta baromságnak” mondta az Alaptörvény 15. kiegészítését, mely szerint „a férfi férfi, a nő nő”, és aki az alkotmánytani-politikai állásfoglalásait, azaz a szebb világról szőtt álmait géppel íratja összefoglalón. 

Hogy hol gyökerezik mindez, azt Updike is megírta. Professzora egy helyütt türelmetlenül említi, hogy elege van a kart ellepő feminista, antirasszista kurzusokból, és talán a neomarxizmust is felhozza valahol, már 1984-ben. Továbbá mindenkit elküld a prof valahová, aki kvantumteológiával akarja fárasztani. Azt mondja, ne nézzük már hülyének Istent, hogy kvantummezőkben bújócskázik velünk, s milyen igaza van. 

Nyitókép: Chile északi részén, az Atacama-sivatag szélén álló Vera C. Rubin Obszervatóriumba telepítették a valaha épített legnagyobb optikai csillagászati digitális kamerát, amely 2025 végétől egy évtizedig kutatja majd a sötét anyag természetét a világegyetemben. (NSF–DOE Rubin Obszervatórium/P.J. Assuncao Lago)