De ahogy olvasom és nézem a több mint 100 oldalt, a művészet szabadságának védelme közben azon gondolkodom, hogy nagyon remélem, lesz értelme végigolvasni az eredeti nyelven jelenleg 12 számnál, egyben a harmadik kötetnél járó, immáron három spinoffal, avagy külön alsorozattal rendelkező képregényt. És az értelme alatt arra célzok, hogy a sok brutalitást végül valami katarzis váltja, az erőszak pedig nem kizárólag csak az erőszak kedvéért került a színes, szagos oldalakra.
De ennek a kérdésnek a megválaszolása most még a jövő zenéje. Egyelőre a rajongók örülhetnek a borítóvariánsokkal és az alkotók bemutatásával díszített hazai kiadásnak és a minőségének, avagy a jogok jó helyre kerültek, én pedig kíváncsian várom, hogy hova vezet Keanu Reeves sztorija. Vezet-e valahova?!