„Mindenkinek tartozom” – egyszer majdnem feladta, szerepelt Ryan Reynolds sorozatában, most pedig a Fradi ellen készül

Tizenkét évnyi légióskodás után tért vissza Magyarországra a Békéscsabán, majd a Budapest Honvéd akadémiáján nevelkedő kapus, Gyollai Dániel, aki az abszolút NB I-es újonc Kazincbarcika játékosa lett – a hétvégén a Puskás Akadémia elleni 2–1-es vereséggel véget ért találkozón be is mutatkozott a magyar élvonalban, nem is rossz teljesítménnyel, még a forduló védése is az övé lett.

A Mandiner a felcsúti meccs után, de a Ferencváros elleni, szombati találkozó előtt beszélgetett Gyollaival, aki az észak-ír Glentoran csapatától érkezett Barcikára, de megfordult korábban a Stoke City-ben, a Wiganben és a Peterborough-ban is, mielőtt a Maidenhead Unitedben súlyosan megsérült 2023-ban – még a pályafutása is veszélybe került.

Békéscsaba, Kispest, Anglia, Észak-Írország, végül Kazincbarcika – elég hosszú utat tett meg Európában, mire 28 évesen bemutatkozott az NB I-ben. Örült, hogy elérkezett ez a pillanat is?
Természetesen, és a családom is nagyon büszke rám. Boldog vagyok, hogy bemutatkozhattam az NB I-ben, de most azon van a fókusz, hogy a csapat minél jobban szerepeljen a bajnokságban.

Néhány évvel ezelőtt mennyire volt reális, hogy egyszer majd a magyar bajnokságban is védhet?
Sosem gondolkoztam túlságosan előre, nem nagyon lehet a labdarúgást kiszámítani, nem lehet tudni, merre sodorja az embert az élet. Mindig is célom volt az NB I-ben is játszani, de nem gondoltam volna, hogy idén, egy ilyen komoly sérülés után két és fél évvel összejön.

Keresztszalag-szakadása volt, ami az egyik, ha nem a legsúlyosabb sérülés egy sportoló esetében. Gondolom, voltak mélypontok…
Több is. Néhányszor el kellett gondolkoznom azon is, hogy kell-e ezt egyáltalán erőltetni, van-e még annyi a tankban. De úgy éreztem, amennyit áldoztunk ezért a családommal együtt, tartozom mindenkinek azzal, hogy végigcsinálom, és kiadok magamból mindent. Ráadásul főleg a családom segített átvészelni ezt az időszakot, mert itthon végeztem a rehabilitációt csapat nélkül. Tartották bennem a lelket, persze, előfordult az is, hogy nekem kellett bennük. Komoly közös munka volt ez, nagyon köszönöm nekik a támogatást!

Tehát akkor nem az volt a kérdés, hogy hol tudja folytatni a felépülése után, hanem inkább az, hogy egyáltalán folytatódik-e a profi karrierje?
Igen, előfordultak olyan napok, amikor azt éreztem, nem kell ezt tovább erőltetni. Az ember arra is gondol, hogy a sérülése egy bélyeg lesz. Azt mondják majd, kihagytál egy évet, ezzel a térddel nem vállaljuk a kockázatot. Ezért is vagyok nagyon hálás a Glentoran szakmai stábjának, hogy megadták nekem a lehetőséget.

Még egy kérdés erejéig visszakanyarodnék a szigetországi pályafutására, aztán tényleg jön a magyar futball. Ha jól láttam, még a Maidenhead United színeiben pályára lépett az angol ötödosztályban a Wrexham ellen, és akkor már az amerikai-kanadai filmsztár, Ryan Reynolds volt az egyik tulajdonos, dübörgött is a róluk szóló dokumentumfilm-sorozat. Mennyire volt akkoriban érezhető a felhajtás a walesi klub körül? 
Igen, már javában zajlott a sorozat. Egy-egyet játszottunk velük, az a meccs is bekerült az egyik epizódba, úgyhogy én is benne vagyok szereplőként abban a részben! Különleges találkozó volt, már érezni lehetett, hogy ők fölfelé céloznak, a két csatáruk annyit keresett, hogy nálunk az egész klub költségvetése ráment volna. Érezhető volt a szintkülönbség, de abban a ligában bárki megverhet bárkit, úgyhogy nem volt könnyű nekik így sem. Nagyon szépen lépdelnek fölfelé, kíváncsi vagyok, mire mennek most a másodosztályban.

Önök meg a magyar élvonalban! Néhányan a Puskás Akadémia ellen debütáltak a csapatból az első osztályban. Volt izgalom?
Szerintem mindenki nagyon várta már, izgatottak voltunk, örülünk, hogy végre a hátunk mögött van az első meccs. Próbáltuk persze levenni egymás válláról a terhet, hogy ez is csak egy újabb mérkőzés, amit megérdemlünk. A teljesítmény szerintem rendben volt, de kell még javítanunk dolgokon.

Már az ötödik percben nagyon nagy bravúrt kellett bemutatnia Nagy Zsolt fejesénél, végül ezt a mozdulatot választották meg a forduló védésének. Jó így kezdeni egy meccset kapusként, megadja az önbizalmat a folytatásra?
Mindig szeretem, ha van egy olyan labdaérintésem a mérkőzés elején, ami segít belerázódni. De az egész csapatnak jót tett, hogy nem kerültünk hátrányba, látták a többiek, hogy meccsben vagyunk, és abban is maradtunk egészen sokáig. Rúgtak két gólt, de nekünk is voltak helyzeteink, ha kihasználunk egyet korábban, másképp alakulhatott volna a találkozó. Vannak pozitívumok, amiket magunkkal tudunk vinni a Groupama Arénába.

Nem kis feladat az Üllői úton pályára lépni egy abszolút újoncnak! Lehet előny, hogy a Ferencváros hét közben folyamatosan nemzetközi selejtezőket vív?
Az biztos, hogy emiatt megoszlik a figyelmük, így szerintem nehezebb nekik száz százalékosan ránk koncentrálniuk. Pedig a hétvégi teljesítményünk alapján látszik, hogy azért oda kell ránk figyelni.

Úgy sejtem, játszott már sok néző előtt. Mennyire kell erre a hangulatra felkészíteni azokat, akik nem? 
Igen, volt már szerencsém sok néző előtt játszani nagy stadionokban. Szerintem mindenki tudja a maga módján kezelni ezt a hangulatot, a közönséget, és persze csapatként is támogatni fogjuk egymást. Felkészültünk.

Gyerekként Békéscsabán vagy a Honvéd akadémiáján álmodozott arról, hogy pályára léphet a Ferencváros stadionjában?
Arról álmodoztam, hogy egyáltalán az NB I-ben szerepeljek, ebben persze benne van az is, hogy a Fradi otthonában játsszak. Óriási élmény lesz, de mi elsősorban nem erre, hanem a meccsre fogunk koncentrálni. Az élmény része reméljük, majd meglesz a végén…

Meg lehet fogni az újoncnak a címvédőt?
Az még azért benne lehet, hogy minket kicsit félvállról vesznek a csapatok. Ha tudunk egységen játszani, és kijavítjuk a múlt heti hibáinkat, akkor pozitív eredménnyel zárhatunk majd.

Aztán jön az első hazai meccs a Debrecen ellen – Mezőkövesden. Mekkora hátrány, hogy nem játszhatnak az igazi hazai pályájukon?
Őszintén? Szerintem akkora különbséget nem okoz, mint sokan gondolnák. A legnagyobb probléma ezzel az, hogy nem tud eljönni az összes szurkolónk Mezőkövesdre. Ez nyilván hátrány nekik és nekünk is. De szerintem nem végeredményeket befolyásoló tényező. Ugyanúgy felkészülünk a meccsekre, próbáljuk majd a saját játékunkat játszani, legyünk Mezőkövesden vagy Kazincbarcikán – mert azért bízunk benne, hogy az idény második felében már játszhatunk otthon is.

Korábban már elmondta, óriási álma a válogatottság. Megmaradt?
Persze, mindig is az lesz, sosem fogom szem elől téveszteni, ezért dolgozom minden egyes nap. Ha egyszer megcsörrenne a telefon, az nekem és a családomnak is a legbüszkébb pillanat lenne, amit valaha átéltünk.

Fotók: Kazincbarcika SC