Legyen elszámoltatás, de az ég szerelmére már: talán ne a Nobel-díjasokat vegzáljuk!

Magyar Péter, Magyarország friss miniszterelnöke a Facebook-oldalán bejelentette, hogy felrúgják azt a hatéves megállapodást, amelynek tartalma „csupán” 75 kutatócsoport létrehozása és működtetése, 55 ezer diák bevonása különféle tehetséggondozási programokba, 60 know-how fejlesztés támogatása, valamint, csak úgy mellékesen, 15 nemzetközi szabadalmi bejelentés lett volna.

Ezt sikerült Magyaréknak szinte egyből felrúgniuk, méghozzá úgy, hogy az eddig kifizetett 22 milliárdot is kérik vissza. Magyarországnak nagyon nagy szüksége volt erre a projektre – 

Persze mondhatnánk, a magyarok nagy többsége azért szavaz(hat)ott a Tiszára, hogy töviről hegyire nézzék át az immáron előző kormányzat döntéseit, vizsgálják felül, legyen elszámoltatás. Legyen is! Van mit átnézni. De könyörgöm, nehogy már kiöntsük a fürdővízzel együtt a gyereket is, főleg akkor ne, ha a „gyerekeknek” van 4 Nobel- és 1 Abel-díjuk!

Mert mondhatja a friss miniszterelnök, hogy „Hankó Balázs 261,7 milliárd forintot adott Krausz Ferenc alapítványának”, bármit lehet mondani, szólásszabadság van, volt és remélhetőleg lesz is. De itt egyszerűen az történt, hogy az akkori Kulturális és Innovációs Minisztérium egy hat évig futó közfeladat-finanszírozási szerződés keretében – ismétlem, hat évre – 261,7 milliárd forint forrást biztosított egy olyan alapítványnak, amelyet Prof. Dr. Donna Strickland (Nobel-díjas fizikus), Prof. Dr. Steven Chu (Nobel-díjas fizikus), Prof. Dr. Krausz Ferenc (Nobel-díjas fizikus), Prof. Dr. Lovász László (Abel-díjas matematikus) és Prof. Dr. Randy Schekman (Nobel-díjas biológus) vezet. Mégpedig azért – ahogy az egyébként a szerződésben le is vagyon írva –, hogy

„a) feltörekvő és már ma is világhírű hazai és külföldi kutatók Magyarországra vonzása és hosszú távú beágyazása a hazai egyetemi-kutatóintézeti ökoszisztémába, megtartva nemzetközi kapcsolatrendszerüket és intézményi kapcsolódásaikat;

b) az élettelen és élő természettudományok, különösen a matematikai, fizikai és informatikai területek tehetségeinek beazonosítása és tehetséggondozásuk a hazai és nemzetközi versenyekre való felkészítéstől kezdve, a kutatási és innovatív vállalkozói pályára való felkészítésen át, a doktori fokozat megszerzésén túli mentorálásig;

c) a tudásközpontokban születő tudományos eredmények innovatív magyar technológiai kisvállalatok keretében történő piacra vitelének elősegítése.”

A legszebb, hogy még a Magyar Hang is elismeri: a szerződésben szépen le van írva „a közfeladat vállalt volumene, indikátorrendszere, a finanszírozás ehhez igazodó mértéke, az értékelés, a felülvizsgálat és az elszámolás módja.”

Persze a kommentek Magyar Péter posztja alatt egyből elkezdték magyarázni a dolgot, miszerint itt nagyon fontos különválasztani Krausz Ferenc tudományos munkásságát és az általa fémjelzett alapítvány finanszírozási konstrukcióját. Másvalaki pedig már egyből „oligarchák alapítványairól” beszélt – adna az Isten minden sarokra egy ilyen oligarchát –, egy harmadik pedig nagyon reménykedett a rendőrségi feljelentésben és a büntetőeljárásban – szintén kuriózum lenne koholt vádak alapján Nobel-díjasokkal megtölteni a hazai börtönöket.

Hát, Krausz Ferencék alapítványával kapcsolatban nem lehet semmit sem szétválasztani semmitől sem. A korábbi magyar kormányzat 261,7 milliárd forinttal támogatta azt, hogy négy Nobel-díjas és egy Abel-díjas tudós visszahelyezze Magyarországot a tudomány térképére. Ezt gáncsolták ki Magyarék egy arcpirító Facebook-posztban.

Nyitókép: Földházi Árpád