Minderről és a generációs szegénység évtizedek óta sikertelen felszámolásáról is szó esett az Apor Vilmos Katolikus Főiskola által rendezett konferencián. Setényi Jánost, az MCC Tanuláskutató Intézetének vezetőjét kérdeztük az elhangzottak kapcsán.
„A központosítást meg kell szüntetni a közoktatásban, ez szinte valamennyi, az elmúlt fél évben született szakmai anyagban és javaslatcsomagban szerepel” – ez volt a legfontosabb állítás Apor Vilmos Katolikus Főiskola Alternatív Pedagógiák Módszertani Központja, a Magyar Pedagógiai Társaság és a Szabad Iskolákért Alapítvány közös konferenciáján. A szakemberek felhívták a figyelmet arra is, hogy számos, már 2008-ban ismert probléma a mai napig megoldatlan, a generációs szegénységgel szemben például eszköztelen az iskolarendszer. Ám abban is egyetértettek:
lenne mit ellesni az alternatív pedagógiai műhelyektől, amelyek sok kihívásra adnak választ.
„Élénk párbeszéd és gondolkodás indult meg az elmúlt fél évben, számos szakmai anyag és javaslatcsomag született az oktatás jövőjéről. Ezek 36 különböző megoldandó problémát sorolnak fel, amelyek közül egy kivétel nélkül az összes anyagban szerepel: a központi kontroll, a teljes központosítás” – mondta dr. Gloviczki Zoltán, az Apor Vilmos Katolikus Főiskola rektora a május 8-i rendezvényen. Hozzátette: beszédes adat, hogy a szakmai anyagok által kiemelt problémák közül 15 már a hazai oktatás 2008-as „diagnózisában” is szerepelt,
agyis az elmúlt közel két évtized sem volt elég a megoldásukhoz.
A pedagógusokat és segítő szakembereket képző főiskola rektora, a Magyar Rektori Konferencia Pedagógusképzési Bizottságának elnöke kiemelte: abban is széles egyetértés látszik, hogy a pedagógusbéreket értékállóvá kell tenni, szükség van a szakmai autonómia növelésére, a pedagógusképzések és -továbbképzések modernizálására, a tanulók alapkészségeinek fejlesztésére és az oktatási teljesítménymenedzsment újragondolására is. Ugyanakkor a mesterséges intelligencia szerepéről merőben ellentétes elképzelések szerepelnek a különböző javaslatcsomagokban.
Gloviczki Zoltán hangsúlyozta: az alternatív pedagógiai mozgalom számos kihívásra adhat választ megközelítési módjaival és eszközeivel. A konferencián ezért többek között olyan intézmények és szervezetek mutatták be jó gyakorlataikat, mint a Zöld Kakas Líceum, a Carl Rogers Személyközpontú Óvoda és Általános Iskola, az encsi kistérségben élő, hátrányos helyzetű gyerekekkel foglalkozó InDaHouse Hungary Egyesület, a Pesthidegkúti Waldorf Iskola vagy a Gyermekek Háza.
„Az alternatív pedagógia nem alternatíva, hanem megkerülhetetlen része a jövőnek”
– jelentette ki dr. Szeszler Anna, a Lauder Javne Zsidó Közösségi Iskola egyik alapítója és korábbi főigazgatója. Egyetértett a konferencián szintén előadást tartó dr. Trencsényi Lászlóval, a Magyar Pedagógiai Társaság elnökével, miszerint óriási tévhit, hogy ma Magyarországon az alternatív pedagógia csak a „gazdag úrifiúk pénzes iskoláiban” kap helyet.
„Alternatív iskolát kell csinálni a szegregált környezetben élő, az autista, a szegény, az egyéb problémákkal küzdő gyerekeknek is, mert nincs más megoldás” – szögezte le a Lauder alapítója.
Hasonlóan vélekedett L. Ritók Nóra, a gyermekszegénység ellen a berettyóújfalui régióban dolgozó Igazgyöngy Alapítvány alapítója és szakmai vezetője, felhívva a figyelmet arra is,
hogy a társadalmi leszakadás ma Magyarországon hatalmas területeket érint.
„Ezekben a térségekben van a legtöbb szegregált vagy szegregálódó iskola, a legtöbb kiégett pedagógus, a legkomolyabb szakemberhiány. Ha ezzel a kihívással nem küzd meg az ország, akkor máshol is óriási problémák lesznek” – szögezte le. És azt is, hogy mindemellett a generációs szegénységben élő gyerekek kivétel nélkül traumatizáltak, ám ezekkel a traumákkal szemben a pedagógusok teljesen eszköztelenek.
Áramhiány, vízhiány, menstruációs szegénység, a személyes élettér hiánya, kríziséhezés
– sorolta a szakember, mivel küzdenek meg ezek a gyerekek nap mint nap.
Sőt – tette hozzá – ma még a szegregált iskolákban dolgozó pedagógusok sem tudják, milyen siralmas körülmények között élnek diákjaik.
„Márpedig sokan ilyen környezetből érkeznek meg reggelente az iskolába, és mi azt várjuk el tőlük, hogy csillogó szemmel, motiváltan üljenek matematikaórán. (…) Pedagógusként azt mondjuk nekik, hogy tanuljanak 8-12 éven át, mert csak így tudják megtörni a nyomor ördögi körét. Aztán hazamennek, és a családjuktól egészen más üzenet jön: most egyél, mert nem biztos, hogy holnap lesz. Most szerezd meg, amire szükséged van, mert nem biztos, hogy holnap lesz rá lehetőséged. A két gondolkodás között óriási a különbség.”
L. Ritók Nóra szerint ezért olyan oktatási rendszert kell építeni, amely érti, hogy az iskola mellett van egy mintát adó szülői háttér is, és képes is ezt kezelni. Ez pedig semmiképpen nem romakérdés, hanem a generációk óta szegénységben szocializálódás problémája és egy olyan rendszeré, amely ezt a szőnyeg alá söpörte:
„Ezt a forró krumplit sokáig egyetlen politikai párt sem szerette kézben tartani.”
A konferencián elhangzottakat az általunk megkérdezett Setényi János, az MCC Tanuláskutató Intézetének vezetője azzal árnyalta, hogy a központosítás „megszüntetése” nehezen értelmezhető követelés. Vannak olyan részterületek, ahol ez jól érthető, sőt gyorsan meg is valósítható, így többek között a tankönyvkiadás, a pedagógus-továbbképzés, az iskolaigazgatók munkáltatói jogai. És van olyan terület (tankerületi igazgatás) amely bonyolult,
és megóvandó az anarchikus rombolástól.
Az „alternativitásról” szólva úgy fogalmazott, az önmagában nem érték – noha a 80-as évek államszocializmusában még az volt. Manapság viszont kétféle alternatív iskola létezhet: a tandíjas iskola, amely speciális ajánlattal nyeri el a középosztály egy részének tetszését és a speciális módon működő iskola, amely sikeres a felzárkóztatásban. Az első tisztán piaci kérdés, a második pedig a tanulók eredményeitől függ, azaz ha sikeres, akkor jó.
Ritók Nóra felvetése reagálva Setényi János is elismerte, hogy minden kutatás és tapasztalat azt igazolja: a hátrányos helyzetű gyerekekkel eredményesen dolgozó iskolák vezetői – előbb-utóbb, akarva-akaratlan – helyi közösségfejlesztőkké válnak. De hogy ebből hogyan lehet „oktatási rendszert építeni”, az még nem teljesen világos az oktatáskutató számára. Az állam – demokratikus társadalmakban – ugyanis nem avatkozhat be a családok életébe, csak annak keretfeltételeibe.
A Magyarországon e téren meglévő támogatási rendszerek pedig a fejlett világ élvonalába tartoznak.
„Politikai pártok ezzel nem tudnak mit kezdeni. Kínában 2025-ig ténylegesen felszámolt a tömeges vidéki mélyszegénységet, ám az ehhez szükséges eszköztár egy demokratikus európai államban nem áll a kormányzatok rendelkezésére. A szegénykultúrák makacs öröklődése kapcsán gondoljunk csak azokra a különbségekre, amelyek két szomszédos alföldi faluban ma is jól láthatók. Az 1945 előtt kisgazdák által lakott falvak jómódúak, míg a 45 előtt nagybirtokon zsellérként élők ma falvai szegények és a leszármazottak egy része Angliába Wizz Airrel jár robotolni. …” – mutatott rá egy újabb, a témában egy újabb, továbbgondolásra érdemes párhuzamra a szakértő.
Nyitókép: Résztvevők az Apor Vilmos Katolikus Főiskolán május 8-án rendezett Alternatív Pedagógiai Konferencián. (Apor Vilmos Katolikus Főiskola)
Setényi János, az MCC Tanuláskutató Intézetének vezetője szerint a magyar közoktatás képes a nemzetközi tudományos csúcsteljesítményekhez szükséges alapokat megteremteni, és kiválasztani a tehetségeket.
Az egyházi oktatással szembeni kritika sokszor elavult közhelyekre épül – állapították meg szakemberek a Rubovszky Rita személyét övező közéleti vitával kapcsolatban.
A Transport Research Arena 2026-os felvonásának a magyar főváros ad majd otthont, ahova 69 országból érkeznek közlekedéstudományi szakértők.
Megigézve beszélt Magyarországról a Nemzetközi Atlétikai Szövetség elnöke, Sebastian Coe a Mathias Corvinus Collegium által szervezett sportkonferencián.
A rendezvényen beszédet mondott Orbán Viktor is.
Az előző kormány beavatkozásainak köszönhetően kiváló alapokról indulhatnak Magyar Péterék.
A tilalom magyarok tízezreinek megélhetését, és a gazdaság stabilitását sodorja veszélybe.
Kajdi Csaba modellügynökség-vezető szerint az új miniszterelnöknek változtatni kellene közösségi oldalai elnevezésén is.
