Mennyire felkészült Európa a válságokra? Karácsony Ádámmal az uniós készletezési stratégiáról, Brüsszel háborús hangulatáról és a Régiók Bizottságában elfogadott jelentéséről beszélgettünk.
Május 7-én Brüsszelben a Régiók Bizottsága elfogadta Karácsony Ádám, Pest Vármegye Közgyűlésének alelnöke, a Régiók Európai Bizottságának tagja által jegyzett véleményt az uniós készletezési stratégiáról, amelynek célja az Európai Unió válsághelyzeti felkészültségének erősítése. Ennek apropóján beszélgettünk Karácsony Ádámmal a Régiók Bizottságának szerepéről, magáról a stratégiáról, valamint arról, mennyire felkészült ma az Európai Unió a különféle válságokra a „veszélyek korában”.
Ezt is ajánljuk a témában
„Amíg az uniós tagállamokban termékenységi szakadék áll fenn, az elsődleges feladat ennek csökkentése, a migrációra csak ezt követően kerülhet sor.” Nem a magyar kormányzat, hanem az uniós Régiók Bizottságának dokumentumába került bele ez a gondolat – az Európai Bizottság mellett dolgozó testület magyar tagjának kitartó munkája révén.
Mielőtt rátérnénk a konkrét brüsszeli fejleményekre és a legfrissebb jelentésekre, kezdjük az alapoknál, hiszen sokak számára távolinak tűnhet ez a világ. Mi is pontosan a Régiók Bizottsága, és mi a szerepe Brüsszelben?
A Régiók Bizottsága egy 329 tagból álló testület, amely helyi és megyei képviselőket tömörít. Még 1994-ben hozták létre elsősorban az erős német, spanyol és olasz tartományok kezdeményezésre. A fő feladatunk, hogy véleményezzük azokat az uniós jogszabályokat, amelyeknek helyi vagy regionális hatása van. Ez egyébként az uniós joganyag mintegy 70–80 százalékát érinti.
Egyfajta hídszerepet töltünk be az uniós intézmények és az emberek között. Mi magunk is otthon élünk, a saját településeinken dolgozunk, így mi állunk a legközelebb a választópolgárokhoz, és mi látjuk leginkább, hogy milyen problémák foglalkoztatják őket.
A Régiók Bizottsága elé került az Ön átfogó jelentése az európai felkészültségi stratégiáról és a stratégiai készletezésről. Ez olyan kérdéseket érint, mint a lőszerektől kezdve a gyógyszerekig különféle eszközök felhalmozása. Milyen most a hangulat Brüsszelben?
Brüsszelben jelenleg sok vezető politikus – köztük a Bizottság elnöke és több nyugat-európai államfő – háborús hangulatban politizál. Azt látjuk, hogy szinte minden szakpolitikában előkerül az orosz agresszió és az Ukrajna melletti feltétlen kiállás kérdése. Ami a jelentést illeti: a Régiók Bizottságában a vélemények elkészítésének kiosztása egy pontrendszer alapján történik, amely a politikai frakciók súlyától függ.
Érdekes módon, amikor a felkészültségi stratégia készletfelhalmozásra – például gyógyszerek, ivóvíz vagy üzemanyag raktározására – fókuszáló jelentését osztották ki, nem alakult ki nagy verseny érte, még a nagy frakciók részéről sem.
Sokan talán túl érzékenynek érezték ezt a témát. Én viszont úgy gondolom, hogy ha lehetőség van rá, egy ilyen ügyet érdemes elhozni, a véleményt érdemes megírni, elkészíteni, mert így a saját politikai és szakmai szempontrendszerünk szerint tudjuk felépíteni a véleménytervezetet.
Hogyan kell elképzelni egy ilyen dokumentum elkészítését?
Ez általában több hónapon át tartó, összetett munka. Amikor egy jelentéstevő – vagyis raportőr – megkapja a feladatot, szakértők bevonásával kezdi meg az előkészítést. Első lépésként készül egy 1–2 oldalas munkadokumentum a szakbizottsági eszmecserére, az úgynevezett exchange of views-ra. A raportőr ezek figyelembe vételével alakítja ki a tervezetét – ekkor még 100%-ban a sajátja a tervezete –, amelyhez a szakbizottság tagjai módosító javaslatokat adhatnak be. Ezekről a jelentéstevő dönt, sőt kompromisszumos megoldásokat is javasolhat. Ha a szakbizottság elfogadja a szöveget, az a plenáris ülés elé kerül, ahol a testület összes tagja újabb módosítókat adhat be. Amint a plenáris ülés is jóváhagyja, a dokumentum már nem Karácsony Ádám véleménye lesz, hanem az Európai Unió helyi és regionális képviselőinek hivatalos álláspontja.
A végső dokumentumban meglepően sokszor szerepel a szubszidiaritás és a nemzeti szuverenitás tiszteletben tartása. Ez azért is érdekes, mert válsághelyzetek idején az EU intézményei – például a Parlament vagy a Bizottság – gyakran próbálnak újabb hatásköröket elvonni a nemzetállamoktól. Önöknél más volt a hangsúly?
Számomra már az első tervezetnél is kiemelten fontos volt hangsúlyozni, hogy tiszteletben kell tartani a tagállamok szuverenitását és nemzetbiztonsági felelősségét. Kétségtelen, hogy természeti katasztrófák vagy az ellátási láncok zavarai esetén indokolt lehet az összehangolt európai fellépés, de mindig eljutunk egy érzékeny ponthoz. Ahhoz a ponthoz, amikor egy tagállam azt mondja: szívesen együttműködöm, de nem várható el, hogy minden nemzetbiztonsági adatot kiadjak egy uniós intézménynek. Kifejezetten kényes kérdés például, hogy egy országnak pontosan mekkora üzemanyagtartaléka, mennyi oltóanyaga vagy milyen fegyver- és lőszerkészlete van.
A szövegben az is szerepel, hogy Európának újra kell iparosodnia, és a válságkezeléshez szükséges eszközöket helyben, nem pedig Kínában kell gyártani. Közben viszont továbbra is elvárás az uniós klímacélok teljesítése. Nem öli ez meg már a rajtnál az európai versenyképességet?
Teljesen jogos a kérdés, nekem is komoly kétségeim vannak ezzel kapcsolatban. Kína rendkívül gyorsan fejlődik, és nagyon versenyképes áron képes jó minőségű termékeket előállítani. Ezzel szemben Európa egy rendkívül szigorú környezetvédelmi irányt követ.
A környezet védelme önmagában helyes cél, de azt is fel kell ismerni, hogy ész nélkül nem lehet zöldpolitikát folytatni, mert annak a versenyképesség láthatja kárát, és végső soron magasabb árakhoz vezethet.
Az uniós vezetők jelenleg nem beszélnek erről kellő őszinteséggel. Ha megnézzük, óriási verseny zajlik az ázsiai és amerikai beruházásokért. A korábbi magyar kormány éppen ezért tartotta kiemelten fontosnak a támogató gazdasági környezetet, az alacsony energiaárakat, a munkahelyteremtést és a 9 százalékos társasági adót, hogy Magyarország versenyképes maradjon.
A jelentés kiemelten foglalkozik a vidéki, hegyvidéki és határ menti térségek helyzetével, sőt azt is kimondja, hogy a gyógyszerekhez vagy az ivóvízhez való hozzáférés alapjog. De hogyan kapcsolódik össze egy brüsszeli deklaráció a hétköznapokkal? Mi a garancia arra, hogy egy magyarországi kistelepülésen valóban lesz kötszer egy esetleges válság idején?
Önmagában attól, hogy a Bizottság elfogad egy véleményt és továbbítja az uniós intézmények felé, még semmire sincs garancia. Rosszabb esetben akár a fiók mélyén is landolhat a dokumentum. Ugyanakkor nem szabad lebecsülni a jelentőségét, mert a legfontosabb eredményünk az, hogy hivatkozási alapot teremtünk mások számára. Előfordult már, hogy egy európai parlamenti jelentéstevő szinte szó szerint vett át gondolatokat és bekezdéseket a korábban megfogalmazott véleményünkből.
A másik nagy előny a jó gyakorlatok cseréje. Rengeteget tanulunk egymástól. Egy korábbi előadásomban például a Pest vármegyei püspökszilágyi vízmegtartási projektről beszéltem, ami egy spanyol tartományi vezető érdeklődését is felkeltette, mert náluk is ugyanazokkal a problémákkal küzdenek: hirtelen lezúduló nagy mennyiségű csapadék, majd hosszabb aszályos időszakok következnek. Az ilyen fórumokon az ötletek könnyen továbbgyűrűznek, és a bevált megoldásokat mindenki hazaviheti a saját régiójába.
Zárásként térjünk vissza a válságok kérdésére. Ha holnap reggel beütne a krach – például tovább eszkalálódna az orosz-ukrán háború –, mennyire felkészült ma az Európai Unió?
Röviden: nem eléggé. Ha visszatekintünk az elmúlt 15–20 évre, Európában sokáig az volt az uralkodó gondolat, hogy egy olyan liberális-demokratikus korszakba érkeztünk, ahol többé nem lesz háború. Emiatt sokan feleslegesnek vagy túlzónak tartottak minden katonai fejlesztést. Aztán a 2015-ös migrációs válság, majd a 2022-es orosz–ukrán háború világosan megmutatta, hogy egy ország csak addig ország, amíg képes ellenőrizni és megvédeni a saját határait. Brüsszelben sokszor eszembe jut, hogy a korábbi magyar kormány több kérdésben is előre gondolkodott. Magyarország teljesítette az uniós szerződéses kötelezettségeit, megvédte a külső határokat – amiért akkoriban sok kritikát kapott –, és időben elkezdte a haderőfejlesztést is. Mostanra az EU és Nyugat-Európa is kezdi felismerni, hogy a honvédelem leépítésével évtizedeken át rossz irányba haladtak.
Jelenleg úgy látom, hogy a NATO nélkül ma egyetlen európai ország sem lenne képes önállóan megvédeni magát, és ez egyáltalán nem ad okot nyugalomra.
A legnagyobb hiba most az lenne, ha Európa a saját védelmi képességeinek megerősítése helyett valóban kiszervezné a biztonságát Ukrajnába. Szolidaritásra szükség van, de Európa védelmét végső soron Európának kell megszerveznie. Saját védelmünk csak akkor lehet erős, ha mi magunk vállaljuk érte a felelősséget.
Nyitókép: Európai Unió/Emile Windal
Jacek Karnowski szerint egy jól működő politikai szervezet egy választási vereség után is képes talpra állni.
Úgy látszik, a cél minden eszközt szentesít.
Az alaptörvény szerint a migrációs paktum túllép az Európai Unióra átruházott hatáskörök keretein.
Brüsszelnek nem tetszik, hogy az ukránok minden áron fel akarják gyorsítani a folyamatot.
Közös nyilatkozatot adtak ki az észak-európai és balti vezetők.
Miközben a Trump-kormányzat egyre inkább visszavonul Európából, a kontinens országai csak „jelentős kiadások” révén tudják pótolni az ebből adódó űrt.
Számos gyakorlati problémát is felvet a pár nap múlva életbe lépő migrációs paktum, miként az is kérdéses, Magyarországra pontosan milyen terhet ró az új menekültügyi rendszere – mondta a Migrációkutató Intézet igazgatója. Marsai Viktor a szabályozásról, valamint a Tisza-kormány hozzáállásáról is beszélt a Mandinernek a migrációs paktum kapcsán.
Bár neve kevéssé ismert az ínyenc történészeken és irodalmárokon kívül, Sértő Kálmán - egy időben - a magyar irodalmi és újságíró-élet botrányhőse volt.
A Dunántúlon már szerda késő este megérkezhet a rendszerbe szerveződő zivatarzóna.
