Egy bájos menyasszony, ki vőlegényre vár – ilyennek látta Jókai Mór a Balatont

Jókai Mór szerint minél tovább nézzük a Balatont, annál szebbnek látjuk. Mindezt 1858-ban, a tó körüli utazása után fogalmazta meg: „Sok szép táját bejártam hazámnak: voltam az Alföld végtelen rónáin, álltam a székely harcosok csúcsain: de mindenkinél jobban megragadott a Balaton-vidék” – fogalmazott az író, aki azt is kifejtette: a Tiszamellék rónái is csodálatosak, Erdélybe is szerelmes lesz az ember, 

Jókai nem győzte dicsérni Balatonfüred gyógyvizét, a település klímáját, a kiváló balatoni levegőt, no meg a savanyúvizet, amelyet a város kútjából bárki megízlelhet. A magyar Tempevölgy című regényes tájleírásában így magasztalta várost: „Füreden rendesen derült idő van, eső ritkán esik, a környék még is oly üde zöld: a Balaton lehelete teszi azt.” Úgy vélte, a Balaton leginkább kéken mosolyog, mint egy könnyen haragos, könnyen engesztelhető hölgy. Lírai képeket festett műveiben a magyar tengerről, és rajzban is megörökítette a tó szépségeit. 

A Balatont az 1850-es években még alig látogatták, és a beszédes statisztika szerint 1863-ban augusztusig csak 800 turista nyaralt Balatonfüreden. Jókai és neje, Laborfalvi Róza köztük volt, azonosulni tudtak a Hölgyfutár című lap gondolatával, amely szerint „úgy vágyik ide a szív, tör a lélek, mintha minden szenvedését itt kellene kinyugodnia.” Jókai Balatonfüreden töltötte a nyarakat, a helyiek pedig büszkék voltak híres vendégükre. 1867-ben például a Somogy című lap a szezon végén ezekkel a szavakkal búcsúzott a Pestre visszautazó írótól: 

Senki sem lepődött meg azon sem, hogy Jókai eldöntötte, egy villát építtet Balatonfüreden. 1872-ben vette birtokba a csodás épületet, amelyről így írt évekkel később az Ellenőr című lapban Roboz István író, újságíró, aki Jókainál vendégeskedett: „A kápolna előtt találod Jókai Mór nyaralóját, rajta semmi bizarr, kényeztetett ízlés, égbe kiáltó figurák: méltóságteljes, masszív, mintha márványból volna öntve. Ide húzza meg magát a nagy regényíró, a fürdőhely remetéje, kit legfeljebb csak olykor látsz, ha délelőtt a fürdőbe, vagy olykor a színházba megy. Itt is a tintának és a betűknek él, hogy új és újabb művekkel lepje meg a világot, nevelje hazája dicsőségét.” 

Roboz azt is részletesen megírta, hogy fest Jókai balatonfüredi dolgozószobája, ahol számtalan remekművet alkotott: „Jókai írószobája, mely ablakaival a Balatonra néz, maga az egyszerűség. A falon pár szép női arc, hihetőleg Jókai Róza műve. (…) Itt is, ott is, felhalmozott könyvek, egy asztal tele hírlapokkal. Az íróasztalon poharakban régibb hervadt virágok. (…) Másik részén nagy levélcsomagok, kéziratok.” A cikkben Jókai elmesélte Roboznak, hogy nagyon hálás Balatonfürednek a levegőjéért, amely visszaadta az életét. 

Balatonfüredre a helyi gyógyvíz miatt zarándokoltak az arisztokraták és művészek, a fürdőzés mellett sakkoztak, este színházba mentek, és itt is szólt éjjelente a cigányzene. Szomaházy István fiatal újságíróként szintén meglátogatta a Füreden pihenő és alkotó Jókait. 1885-ben így fogalmazott: „Jókai ritkán látható, majd egész napon át dolgozik. (…) A villa tágas, s termeiben igazi családi szeretet, szorgalom és munka uralkodik.”

Jókai a város büszkesége volt, 1872-ben díszpolgári címet adományoztak neki és nem volt kérdés, hogy egy évvel korábban meghívást kapott a Gizella névre keresztelt gőzös átadóceremóniájára is, ahol egy alkalmi költeményt is megosztott az egybegyűltekkel: „Tűz mozdít, víz hord, ég oltalmazza futásod / Légy a derűben gyors, és a viharban erős” – áll Jókai versében. 

1873-ban az ezüstlakodalmat is Balatonfüreden tartották a feleségével, a város pedig elhalmozta ajándékokkal a házaspárt. A fürdőigazgató pompás, nemes borokat küldött, és egy hatalmas, herendi gyümölcstálat is kapott a pár. Még ebben az évben plasztikusan jellemezte a Fővárosi Lapok, hogy mennyire érzi magáénak Füredet a neves író: „Pesten otthona van, itt meg itthona.” Laborfalvi Róza és Jókai Mór kiváló házigazda volt, a kulturális élet kiválóságait látták vendégül villájukban, a francia–svájci író, Victor Tissot is Balatonfüreden látogatta meg 1878-ban. 

Sokat tett a város népszerűsítéséért, meggyőződése volt, hogy Füred gyógyfürdője világhírű lesz. Erzsébet királynét is arra biztatta, hogy látogasson el a Balatonhoz. 1883-ban egy fogadáson, ahol Sisi arról érdeklődött, hogy milyen város Balatonfüred, és hány fokos a tó vize, ezt válaszolta a királynénak: „Ha a fölséges asszony meglátná egyszer a Balatont, úgy megszeretné, hogy mindig visszatérne hozzá.” 1886-ban aztán minden megváltozott. Meghalt Laborfalvi Róza, Jókai pedig egyre kevesebbet alkotott füredi villájában. A színésznő halála letaglózta, a fürediek pedig együttéreztek vele. A Balaton-egylet ezt írta részvétnyilvánító levelében: „A csapás, amely önt érte, a Balatonvidéket és annak központját, Balatonfüredet is megfosztá egy olyan kitűnő egyéntől, kinek fényes neve emlékkel van e hely történetébe iktatva.”

Jókai egyre kevesebbet fordult meg a városban, 1894-ben kivételt tett, ekkor 16 napot töltött Balatonfüreden. A Budapesti Hírlap beszámolója szerint „a fürdővendégek lelkes ovációval fogadták a költőt, ki valamikor állandó nyári vendége volt a kies fürdőhelynek.” Balatonfüred szívébe zárta Jókait, és ő is a Balatont. Egy alkalommal, még fiatalon így írt a magyar tengerről: „egy bájos menyasszony, ki vőlegényre vár.” Jókait idővel már hiába várta a Balaton…

Nyitókép: A balatonfüredi móló 1894-ben. Fotó: Fortepan/Kiss László/Dabasy Fromm Géza

Következik: Jókai Mór és Ferenc József