A bécsi szocik alávetették magukat a saríának, és mi ennek sehogy sem örülhetünk

Az Osztrák Statisztikai Hivatal és az Osztrák Integrációs Alap friss évkönyvéből egészen pontos kép rajzolódik ki: a 9,2 milliós Ausztriában immár több mint 2,5 millió ember migrációs hátterű. Ez azt jelenti, hogy 

Az évkönyv szerint 1,9 millióan első generációsok – ők külföldön születtek és később költöztek Ausztriába –, további 634 ezer fő pedig második generációs.

Persze ebben a 2,5 millióban benne van az a közel negyedmillió német, aki Ausztriában él, de az a kicsit több, mint százezer magyar is, aki úgy döntött, hogy a szomszédban jobb neki. A számok viszont nem hazudnak: Bécsben a lakosság 40,9 százaléka külföldön született, a migrációs hátterűek aránya eléri az 50,5 százalékot. Ráadásul a Bécsben élő külföldiek közel kétharmada nem EU- vagy EFTA-országból jött, hanem harmadik világbeli államból. Az afgánok, szírek és irakiak több mint fele a fővárosban lakik.

A tartományi bontás sem hagy kétséget afelől, hogy a Bécsben élő külföldön született lakosság aránya a legmagasabb (40,9%), majd Vorarlberg (23,6%), Salzburg (22%) és Tirol (21,1%) következik. A legalacsonyabb arány Burgenlandban (13,7%), Alsó-Ausztriában (14,9%) és Karintiában (15,3%) figyelhető meg.

És akkor ott a munkaerőpiac. 2024-ben Ausztriában a foglalkoztatási ráta 77,4 százalék volt, Magyarországon 81,1. A migrációs hátterűeknél az arány csak 69 százalék, szemben a nem migrációs hátterű lakosság 76,4 százalékával. A legrosszabb adat az afgán, szír és iraki származásúaknál: 44,1 százalék. Különösen lesújtó a nők helyzete: körükben mindössze 24,3 százalék dolgozik – nyolc százalékponttal kevesebb, mint egy évvel korábban. Még a hivatalos évkönyv se tudta ezt leplezni:  

Az ezekből az országokból származó férfiaknál sem volt túl magas a foglalkoztatási arány: 55,9 százalék.

Az évkönyv oktatási adatai sem festenek szebb képet: a 2024-ben menekültként vagy oltalmazottként elismert személyek kétharmada írás-olvasási gondokkal küzdött, és

Az iskolákban pedig a nem német anyanyelvű gyerekek aránya elérte a 26,4 százalékot, és az évkönyv adatai szerint ők nagyobb eséllyel hagyják el az iskolát végzettség nélkül.

Miközben a bevándorlók többsége bérlakásban él (71 százalék, szemben a helyben születettek 35 százalékával), és jövedelmük nagyobb részét költik lakhatásra, a társadalmi együttélés megítélése kettészakad: 

És itt érkezik a friss fejlemény: a Bécsi Tartományi Bíróság elismerte, hogy az iszlám jogon, azaz a saríán alapuló pénzügyi döntés jogilag érvényes Ausztriában, a döntés pedig sokak szerint megnyitja az ajtót a párhuzamos igazságszolgáltatás előtt, aláásva a jogállamiságot az országban. Az FPÖ természetesen kikelt az ítélet ellen: Manfred Haimbuchner, Felső-Ausztria helyettes tartományfőnöke figyelmeztetett mindenkit arra, hogy „a saría összeegyeztethetetlen alapvető értékeinkkel. Ez újabb példája annak, hogy jogrendszerünk tehetetlen az iszlám alattomos befolyásával szemben”. Egy másik FPÖ-politikus, Andreas Bors „teljes őrületnek” nevezte az ítéletet, hozzátéve: „Ausztria keresztény és nyugati jogállam. Ezt a jogállamot soha nem szabad aláásni párhuzamos igazságszolgáltatással vagy vallási jogrendszerekkel, mint a saría.”

Csakhogy ez az ítélet nem az ok, hanem az okozat. Nem az ítélet ássa alá Ausztria nyugatias jogállamát vagy épp keresztényi mivoltját, ezt a vak is láthatja. A saríát elismerő ítélet már maga a következmény. A bécsi szocialisták aláírták a halálos ítéletüket, és mi ennek sehogy sem örülhetünk.

Nyitókép: MTI/EPA/Erdem Sahin