Sőt, nemcsak, hogy egy amerikai ikon partnere, de még a magyar történelem jeles pillanatait is hajlamos belecsempészni a munkáiba.
Nyitókép: Böjtös Gábor
Nemrég zajlott le az aktuális képregénybörze, ami mindig aktivizálja az eseményre készülő kiadókat, így most is rengeteg újdonság vált elérhetővé az október elejére eső hétvégére. A Kingpin többek között egy remek Batman-kötettel erősített, a Fumax mangákat varázsolt a Marvel-féle Óz-feldolgozás mellé, a Gabo a DC egyik mellékvonalas történetét adta ki egyben, a Vad Virágok pedig visszatért egy magyar képregényrajzoló füzeteihez, akinek a nevét a világon már mindenki ismerheti.
De közben még egy szomorú elmaradást is sikerült pótolni.
Még tavaly jelent meg az Európa Könyvkiadónál Dmitry Glukhovsky világhírű Metró 2033 regényének képregényes adaptációja, amely 240 oldalon, puhafedeles kiadásban meséli el újra az orosz világvégét. A több folytatást és videójátékos feldolgozást is megért történet egy atomháború utáni Moszkvát mutat be, ahol az emberiség a föld alatti metróalagutakban és a mindent behálózó óvóhely-hálózatban húzta meg magát, megküzdve saját démonaival, a patkányhordákkal és betegségekkel,
és persze a frakciókra szakadt szélsőségesekkel, akik a szovjet vagy éppen fasiszta fanatikusok képében saját közösségekbe tömörültek.
Ha pedig ez nem lenne elég, akkor a fagyos, halálos veszélyekkel teli felszínen ott vannak a mutáns szörnyetegek, amelyek a lenti civilizációt is egyre inkább veszélyeztetik és a titokzatos feketék, akik lelkileg törik meg a túlélőket. És hogy ez az egyedi és nem túl vidám jövő hogy fest több mint 400 oldal helyett a rendelkezésre álló hely felébe tömörítve, Peter Nuyten rajzaival?
Ezt is ajánljuk a témában
A hetvenes évek közepe óta ismert Frank Castle saját szemével látta, ahogy a Central Parkban megölték a családját, ezután pedig megfogadta, hogy bosszút áll az összes bűnözőn.
Egyfelől a Metró 2033 még így is egy igazi különlegesség, amely sajátos világával, posztkommunista jellemzőivel sajnos ismeretlen ismerősként üdvözölhető. Artyom kalandja ráadásul nagyon magával tudja ragadni az olvasót. Szóval aki szereti a Glukhovsky-regényeket, az az adaptációval is jóban lesz. Főleg, hogy a kötet végén egy rakás extrát is kapunk..
Más kérdés, hogy a regény nélkül talán kevésbé összeszedett és egyértelmű a lecsupaszított képregény, mivel a teljes műnek sokkal nagyobb terjedelem mellett volt lehetősége kibontani a szálakat. Nekem ráadásul a rajzstílus és a színvilág sem annyira kedvezett, de lehet, azért, mert a regényeket is másképp képzeltem el a fejemben, majd a videójátékok is markáns képi világot biztosítottak. Ettől függetlenül a rajongók és a Glukhovsky-világgal ismerkedők polcán biztos helye lehet a képregénynek.
A DC Young Animal-vonulatából kiragadott Távolűr egy igen érdekes megjelenés a Gabo képregényei között, hiszen a keményfedeles kiadvány minőségére nem lehet panasz, ráadásul a történet is számos izgalmas momentummal rendelkezik. De az egészet annyira belengi a woke ideológia (?), hogy amellett nehéz szó nélkül elmenni.
A sztori helyszíne a világegyetem peremén lévő hatalmas metropolisz, a Túlélő Város, ahol a fáma szerint nemzedékek óta nem került sor erőszakra, mivel egy érzelemtompításnak nevezett procedúra során kitörölték a polgárok érzelmeit, hogy a három helyi faj békésen élhessen együtt. Itt vállal békefenntartó szerepet az újonc Zöld Lámpás, Sojourner „Jo” Mullein – akinek egyedüli emberként
egyből egy gyilkosság-sorozattal kell szembenéznie, amit követően ráadásul elszabadulnak az indulatok, a fellázadó populáció ellen pedig a tanács a fegyveres erőket veti be.
Ezt is ajánljuk a témában
A nagy képregénykiadókat is megjárt Todd McFarlane 1992-ben legendát teremtett, mely 1997-ben Magyarországra is ellátogatott, de teljes fényében csak az utóbbi években ragyoghatott.
Az Eisner-díjra jelölt sci-fi krimi N. K. Jemisin és Jamal Campbell munkája, ráadásul mint olyan, nem is rossz, hiszen izgalmas és fordulatos. Sőt, Mulleint is könnyű elfogadni, hiszen Zöld Lámpás tulajdonképpen bárki lehet, személye nem csorbítja a kánont. Bőven kapunk jópofa popkulturális utalásokat, ami pozitívum, de emellett azért erősen jelen van a fiatalokat célzó érzékenyítés. Pedig a Young Animal a felnőtteket célzó Black Labelhöz hasonlóan a komolyabb vonalat képviseli, hogy karaktereket indítson újra, érettebb formában.
A teljes 12 számos sorozatot, valamint bónusz rajzokat, karakterterveket és Gerard Way előszavát tartalmazó Távolűr mindenesetre érdekes darab, ha nem is olyan, amit többször elővennék, ráadásul erőssége, hogy tényleg inkább egy sci-fi krimi, mintsem szuperhős-sztori. Hogy ebben a progresszív karakteralkotásnak és a deviáns szexualitásnak mennyire kell megjelennie, azt mindenki döntse el maga.
Mike Mignola, az amerikai képregényíró eleinte ugyan lefutotta a megszokott köröket a Marvelnél és a DC-nél, a '90-es évek elején azonban kitört a mókuskerékből, hogy a Dark Horse Comics égisze alatt saját mítoszt teremtsen a Hellboy-jal. A pokolból jött féldémon csemete aztán hasonló karriert futott be, mint a szintén pokolivadék Spawn az Image-nél: szembefordult a sátáni erőkkel, ráadásul az olvasók szívében is kiemelt helyet szerzett magának.
Számos film is készült a képregények alapján, melyekben eleinte Ron Perlman vállalta magára a pokolfiú szerepét, de Amerikában pont októberben debütált a legfrissebb mozgóképes adaptáció, a Hellboy: The Crooked Man, amelyben már Jack Kesy festette magát vörösre.
Itthon a Vad Virágok Könyvműhely karolta fel a Hellboy-képregényeket, amik a nagyobb méretű és normál, puhafedeles kiadványok mellett rendkívül igényes omnibus kötetekben is elérhetővé váltak, méghozzá a mérethez és anyagminőséghez képest rendkívül baráti áron. De füzetes formában debütált korábban a magyar László Márk is a Hellboy Budapesten révén, amely egy, Mike Mignolával közösen készített dupla-történet, most pedig a képregénybörzére újabb közös munkát jelentetett meg a kiadó. Ez lett A jövendőmondó és más történetek, ami egy 136 oldalas, puhafedeles, de vaskosabb füzetben mutatja be a Paranormális Kutató és Védelmi Hivatal (P.K.V.H.) kötelékéhez tartozó Hellboy három kalandját.
Ezek közül A sanda embert már ismerhettük az Omnibusokból. Ez egy nagyon erős sztori, melyben pokolfiú egy fiatalembernek és egy tiszteletesnek segít megküzdeni a hegyen rejtőző boszorkányokkal és egy még borzalmasabb ördöggel, az Effie Colb visszatér pedig ezt a sztorit folytatja, csak évtizedekkel később, mikor a gonosz újra beteszi a lábát az erdőbe.
László Márk ehhez képest A jövendőmondóval jelentkezett, aki kicsit többre vágyott, mint amire erejéből futja. És ugyan az Effie Colb visszatér rajzai is nagyszerűek, a László Márk által megteremtett látványvilágra is büszkék lehetünk, mint magyar produkció. Pláne, hogy László a korábbi füzetes Az idő egy folyó című sztoriban még az árvíz során polgárokat mentő Wesselényi Miklóst is belerajzolta a történetbe.
Hellboy László Márktól, Metro 2033 és Távolűr képregények
A Fumax éppen a hírhedt mangával, a 2019-ben mozifilmes adaptációt kapott Alita első kötetével és a Marvel Óz-feldolgozásával erősít, a Szukits olyan nagy címeket hoz el gyűjteményes omnibus formájában, mint a The Boys és az Invincible, és míg a Vad Virágok a Pókember Noir megjelenésére készül, a Gabo a Merüléssel újabb Joe Hill képregényt engedett szabadjára a remek Egy kosár fej után.
Bőven akad tehát különlegesség a szokásos szuperhős-füzeteken felül, csak győzzük idővel, türelemmel és anyagiakkal a kilencedik művészetbe ágyazott fantázia ilyen mennyiségű dömpingjét.
Ezt is ajánljuk a témában
Joe Hill ezúttal a kulcsok és misztikum helyett inkább a slasherek világában merült el, míg a hírhedt holló is visszatért, sőt vallások csapnak össze a Gabo újdonságaiban.
Számos szcenáriót láthattunk és olvashattunk már arról, hogy miképpen reagálna az emberiség egy világvége-helyzetre. Az eternauta egy egészen új opciót mutat be.
Kozmikus színjáték ez, amelyben a szerző maga száll alá kíséretével a pokolba, hogy szembenézzen akár önmagával is. A Howard Phillips Lovecraft utolsó napja emellett gyönyörű. Csak nem szép.
Animált dínó, cuki kutyus, háború, kínai dráma és az első lengyel zombifilm. Lezajlott a 31. Lengyel Filmtavasz, és a sok hollywoodi produkció után a mozivilág valóban kitavaszodott.
Csihi-puhi, szuperképességű, legyőzhetetlen alakok, unalomig ismételt frázisok. Na, az utolsó, év végéről maradt, keményfedeles képregényekben ebből alig csurran cseppen valami.
Edgar Allan Poe vagy éppen csak az alteregója a vadnyugaton, dzsinnek és démoni teremtmények az indiánok mellett – hát ez a műfaj komolyan bármit elbír?
Kevés nosztalgikusabb emléket eleveníthetünk fel a nyolcvanas évekből, mint a Moncsicsi, a Gazdálkodj okosan, vagy a G.I. Joe, amely nyílt nyugati offenzíva volt az összeomló keleti blokkal szemben.
Az Amerikai Népszava főszerkesztője szerint Magyar tábora elérte saját csúcsát.
A digitalizáció a kórházi folyosóktól a háziorvosi rendelőkig, sőt a betegek nappalijáig kísér bennünket. Olyan változás, amely alapjaiban formálja át az egészségügyet. Nézzük meg, hogyan! Kőnig Róbert írása.
