Centrális erőtér, baloldali összefogás, és most valami új: receptek az ellenzéknek

Hat hónappal a parlamenti választásokat követően, majd másfél évvel az európai parlamenti és az önkormányzati voksolásokat megelőzően „új politikai aréna állhat” fel Magyarországon. 2010-ig az úgynevezett kétblokkrendszer jellemezte pártrendszerünket. A „fülkeforradalom” után háromosztatú struktúrát vázoltak fel a politikatudósok, ez volt a centrális erőtér. 2018-at követően azonban lényegében ismét „csak” két oldal versengett a szavazatokért. A tizenkét éve fennálló pártstruktúrát bár „domináns” jelzővel illetik a szakirodalomban; jelen társadalmi és politikai folyamatok viszont azt igazolják vissza: három-, esetleg több pólus vághat neki a következő megmérettetéseknek.

Lezajlottak ugyanis a tisztújítások. Először a Jobbik futott neki a parlamenti választások értékelésének. Nehezen, de Jakab Péter távozásával, Gyöngyösi Márton érkezésével véget ért a Demokratikus Koalícióval való „kényszerházasság”. Hasonlóképp a Párbeszéd, amely Szabó Rebekával és Tordai Bencével készül elsősorban az EP-választásokra. De a háttérben ott lesz Jávor Benedek, valamint Karácsony Gergely főpolgármester. Utóbbi a helyhatósági voksolások koordinációjáért felel. Kunhalmi Ágnes maradt a Magyar Szocialista Párt társelnöke, mellé érkezett Komjáthi Imre. Az eddigi kommünikék alapján itt is önálló irány körvonalazódik. A Momentum Gelencsér Ferencet választotta magának, aki ugyan eddig nem sokat tett le az asztalra – igaz, sok múlik azon, végül milyen pozíciót vesz fel pártja. Egyelőre úgy tűnik: Gyurcsánymenteset. Kakukktojás csupán az LMP.

A legnyilvánvalóbb ok az áprilisi parlamenti voksolások eredménye. Nem vált be az ellenzéki összefogás receptje. Ehhez Márki-Zay Péter volt baloldali miniszterelnök-jelölt mellett „némiképpen” Gyurcsány Ferencnek is köze lehetett, miután nem felesége, Dobrev Klára EP-képviselő mérkőzhetett meg Orbán Viktorral. Az őszi politikai nyitány pedig majdhogynem azzal kezdődött, hogy az egykori kormányfőjelölt és az őt interjúkkal, az előválasztást médiafelülettel segítő Gulyás Márton külföldi támogatókat emlegetett. Márki-Zay a főpolgármester emberéhez, Korányi Dávidhoz köthető Action for Democracyt, a Partizán alapítója a tengerentúli pénzek adományozóit nevesítette meg. Közös szálként bukkant fel a korábbi balliberális miniszterelnök, Bajnai Gordon személye és érdekeltsége: a DatAdat, illetve Soros György nemzetközi hálózata.

Portálunk több forrásból is úgy értesült, az ellenzék azt a sugalmazást kapta a tengerentúlról: Gyurcsánnyal nem lehet nyerni. Ezért előbb a kormányfőaspiránsi szerepet az egészet a „háta közepére kívánó” Karácsony kapta meg. Ám a főpolgármester nem vált be. Így következett Hódmezővásárhely első embere, csakhogy Márki-Zay kommunikációs „paneljei” a kezdeti sikerek után visszájára fordították a folyamatot. Hogy az üzenet eljutott a DK-elnökig, nincs kétség, és tovább erősíti azon értesüléseket, hogy szinte mindvégig a vásárhelyi polgármester ellenében dolgozott. Gyurcsány pártja azonban a legszervezettebb ellenzéki formáció; hogy érvényesülni tudjon az egy az egy ellenében felállás a választásokon, szükség van az egykori kormányfőre. Hiába rossz a renoméja mind a nemzetközi donorok szemében és idehaza.

De mi történik akkor, ha

Míg a DK előre megy, egészen a falig: Gyurcsányék felállították árnyékkormányukat, amellyel egyrészt kormányzóképességet mutatnak és felújítják nemzetközi kapcsolataikat. Addig a Párbeszéd, az MSZP, a Jobbik, valamint a Momentum megpróbálja lerázni magáról a béklyót: önállóan vagy laza szövetségben futnak neki először 2024-nek. Így állhat fel akkor egy „új aréna”: a Fidesz-KDNP ellenében az egyénileg induló Jobbik és Mi Hazánk, az MSZP és a Párbeszéd, a Momentum, illetve a DK és az LMP „együttműködése”.

Fontos leszögezni azt is, azáltal, hogy az ellenzéki pártok képviselői felvették mandátumaikat, esküt tettek az Alaptörvényre, hiteltelenné, illegitimmé válnak a a „jogállam ellenében jogállamot építeni” típusú felvetések.

Az elsődlegesen megoldandó képlet tehát az ellenzék számára: hogyan sikerül megállapodni a fővárosi polgármesterjelöltek személyeiben? Nem véletlen, hogy Budapesten kezdődtek el leglátványosabban a politikai viták.

Mint arról lapunk beszámolt, elindultak, de meg nem erősített információink szerint meg is akadtak a Budapest felosztásáról szóló egyeztetések a DK és a Momentum között. Ha létre is jönne az alku és ezáltal a Párbeszéd, az MSZP, valamint az LMP csupán alpolgármesteri pozíciókat kaphatna, értelemszerűen nem nyerné el olyan regnáló városvezetők tetszését, mint Horváth Csaba, Gajda Péter vagy Őrsi Gergely.

Kérdéses, kit „igazol még le” a Gyurcsány-párt? Ki követi például Szaniszló Sándort, Kiss Lászlót és részben Déri Tibort? Újpest polgármesterének lépése akár mintateremtő is lehet, mert bár Déri formálisan nem csatlakozott a DK-hoz, de beül a fővárosi frakciójukba, így rá vonatkozni fog a „frakciófegyelem”. A főpolgármester pozíciója ugyancsak ingatag. Egyre többen pedzegetik, hogy

Ez kísértetiesen hasonlít Karácsony estére, aki a város vezetőjeként célozta meg 2021-ben a miniszterelnöki bársonyszéket.

Eközben sok múlik a Jobbik megújulásán: úgy értesültünk, nem csak 2018-ban felfüggesztett néppárti irány térhet vissza, hanem Vona Gábor egykori pártelnök. A Párbeszéd önállósodásán és az MSZP társelnökein szintén sok múlhat. Ugyan a szocialisták pártkongresszusán nem történt programújragondolás, de egyértelművé akarják tenni, hogy „markánsan szociáldemokrata, egyúttal nemzeti alapon szerveződő politikát kívánnak folytatni a jövőben”. Létfontosságú döntés előtt a Momentum vezetése. Erőt viszont nem a pártelnök, hanem Donáth Anna képes felmutatni; a párton belüli közhangulat pedig inkább nem preferálja a DK-t. Az LMP hintapolitikája pedig az egyik legérdekesebb jelenség. Nyilvános szakítás nem történt a DK-val, azonban önálló témakijelölések is észrevehetőek. Mindez annak fényében érdekes, hogy Kanász-Nagy Máté 2018 őszén még úgy nyilatkozott: „Aki a baloldallal keresi a kapcsolatot, megy a levesbe”.

A másodlagosan megoldandó képlet az ellenzék számára a népszerűségi holtpontokról való elugrás lehet. Legutóbb a Nézőpont Intézet mért csekély támogatottságot a Jobbiknak, az MSZP-nek, a Momentumnak vagy épp az LMP-nek. Csupán a DK tudott erősödni.

Azonban mindannyiuk előnyére vállhat, hogy

amelynek végét nemigen lehet látni. Az viszont összességében nehezíti a szakpolitika, így a kampányüzenetek kialakítását a baloldal számára, hogy egy időben lesznek az EP- és az önkormányzati voksolások. Globális, lokális üzeneteket kell tömöríteni, szegmentálni például. Ha jól sikerül a tömörítés, az képes lehet alternatívát nyújtani a válságokkal küzdő kormánypártoknak. Az esetleges „új politikai aréna” ellenére a választási matek továbbra is érvényes: a kormánypártoknak minimum háromosztatú erőteret kell kialakítaniuk a helyhatósági választásokon (a Mi Hazánk biztosra vehető önálló indulása ellenére is, a párt ugyanis lokális bázisokkal bír).

Ám a baloldal egy az egy ellenben érdekelt, magyarán vagy koordinált indulás, vagy laza szövetségek (a két listás ellenzék) felállítása lehet a cél. A Gyurcsány-faktor mindezen felül továbbra is áll, és ez a legnehezebben megoldandó képlet.

Képek forrása: Facebook