Washington és Moszkva: mindenki még gyorsan ad pár pofont, mielőtt lefújják a meccset
A BBC szerint versenyfutás zajlik Trump beiktatása előtt.
Nyugaton már elkéstek a szülők, mi még tehetünk valamit: megelőzzük a bajt azzal, hogy nemmel szavazunk a népszavazáson.
Vajon csak a kormány politikai eszköze-e a népszavazás? Valós veszély-e a genderlobbi? Nem lenne jobb, ha nem foglalkoznánk vele? Megszűnik-e az iskolai szexuális nevelés és felvilágosítás lehetősége? Ki lehet-e kerülni egyáltalán ezt az egészet?
Sokan azzal hárítják a gender-kérdést: ők nem akarnak ezzel foglalkozni. Nos, Rod Drehert idézve: a woke-izmus és vele
mert te hiába nem akarsz foglalkozni vele, ő akar veled foglalkozni. A telefonodon, a TikTokon, a Netflixen, mindenhol.
Joanna Williams brit jobboldali-feminista oktatásügyi szakértő nemrég azt mondta a Mandinernek: a genderideológiát „nem lehet kívül tartani Magyarországon sem ezt, sőt már itt is van. De minél inkább felvállalják a nemzeti identitásukat, a saját értékeiket, s bíznak magukban, mind az egyének, mind a családok, a közösségek és a nemzet szintjén, annál jobban ellen tudnak állni.”
Heather Mac Donald amerikai kriminológus úgy fogalmazott nekünk a gyermekvédelmi törvénnyel kapcsolatban: „Remélem, hogy Orbán kitart ebben a témában, mert ha nem, akkor a gyermekek egy nemzedékét tesszük tönkre.”
A hazai baloldal rendszerint a legújabb nyugati eszmék letéteményesének tartja magát, és igazodási pontja a nyugat: Brüsszel, London, Washington. Most is azt ígérik, hogy nem konfrontálódnak tovább Brüsszellel, sem a Biden-adminisztrációval, belesimulnak a nyugati liberális mainstreambe, és így fognak úgymond békét teremteni.
Ezzel szemben amikor a gender-ügyek kerülnek szóba, azon belül is főleg a transzneműség, a nemváltás, az iskolai LMBTQ-propaganda, akkor azt szokták mondani, álnaivan széttárt karral: de hát itthon ilyen nincs, minek ellenezni? Igyekeznek úgy beállítani mindezt, mintha ők maguk ne értenének egyet a nyugati LMBTQ-nyomulás nagy részével. Eddig mindig azt hallottuk, hogy hiába akarjuk elkerülni, hogy a nyugati folyamatok begyűrűzzenek, úgyis be fognak. Sőt, az ellenzék élére állt ennek, azaz aktívan segíti, hogy a nyugati folyamatok ne kerüljék el hazánkat is.
El tudja valaki tehát képzelni, hogy ha az ellenzék hatalomra kerül, akkor hazánk majd relatíve gendermentes terep marad?
Az egész LMBTQ-témakör, főleg a transzneműség témaköre tőlünk nyugatra a közélet egyik legmeghatározóbb témája.
A Biden-adminisztráció épp most adott ki egy javaslatot, amiben utalnak arra, hogy engedélyeznék a gyermekeken végzett nemváltó műtétet. Biden azzal kezdte elnökségét, hogy kötelezte a szövetségi szintű sportversenyek szervezőit, hogy engedélyezzék a magukat nőnek képzelő férfiak indulását női sportágakban, ami azóta is elkeseredett viták tárgya Amerikában, már több tagállam, köztük Arizona és Oklahoma is betiltotta az ilyesmit.
Floridában a magyarhoz hasonló gyermekvédelmi és szülőjogi törvényt fogadtak el, és a georgiai törvényhozásba is benyújtottak egy hasonló javaslatot, mivel egyre többször fordul elő, hogy eltitkolják a szülők elől gyermekük iskolai nemváltását, mondván, otthon „mérgező környezet” várja a gyermeket.
A floridai törvénnyel az amerikaiak kétharmada egyetért. Amerikán épp végigsöpör a kamaszlányok közt a transzjárvány, és elképesztő dolgokat olvasni transz iskolai útmutatókban. A floridai törvényen kiakadt a Fehér Ház, és elítélte azt. Tudni kell, hogy valódi nemváltás nem létezik.
A Biden-kormány emellett elfogadta a Global Respect Actot, ami szerint eseti alapon úgy dönthet az USA, hogy „homofób” személyeket nem enged be az országba.
A spanyol helyzetet is ismertettük. Tudjuk, hogy az Európai Parlament LMBTQ-zónának nyilvánította magát, és elfogadta az EU LMBTQ-stratégiáját.
Aki szerint a felvázolt nyugati csomag magától kívül marad az országon, annak baj van a realitásérzékelésével.
Főleg, hogy a nemzetközi és magyarországi LMBTQ-szervezetek, az amerikai diplomácia és a woke-kapitalista vállalatok aktívan igyekeznek azt behozni ide is. Aki szerint mindez csak a kormány által falra festett rém, az tájékozatlan.
Itthon a Labrisz Leszbikus Egyesület és hasonló szervezetek járják az iskolákat programjaikkal.
A magyar LMBTQ-szervezetek hálózatát is igyekezünk felrajzolni olvasóink számára, rámutatva, hogy azok tagsága egymásba fonódik, rengeteg nyugati NGO-tól, több nagykövetségtől és számos nagy nyugati alapítványtól kapnak súlyos pénzeket, saját maguk írják magukról, hogy „lobbizási tevékenységet” folytatnak, valamint részt vesznek az ILGA Europe összeurópai genderszervezet érdekérvényesítő munkájában, ami költségvetése egyharmadát az Európai Bizottságtól kapja, és lobbiirodát tart fenn Brüsszel Európa-negyedében.
A Magyar Pszichiátriai és a Magyar Pszichológiai Társaság február végén egy közösen kiadott „szakmai állásfoglalás”-ban tett hitet a gyermekvédelmi törvénnyel szemben, melyet azonban nem övezett sem szakmai konszenzus, és tudományosan sem volt alátámasztható – nem sokkal ezelőtt derült ki, hogy sok belső vita végre a pszichiátriai társaság konszenzuskeresésbe kezdett az ügyben. (Cikkek az ügyben itt.)
Fontos tudni, hogy az iskolai szexuális felvilágosítást a törvény nem zárja ki. Csak épp
A népszavazás mindig, mindenhol politikai eszköz. A gender-kérdés pedig mindenhol politikai kérdés. Nem lehet politikamentesen kezelni. Mindez nem jelenti azt, hogy a gyermekvédelem kimerülni a népszavazás által felhozott témakörökben, vagy hogy kizárná más fontos területeken a cselekvést. Ne higgyünk annak, aki hamis dilemmákat hoz fel, például azzal érvel a népszavazással, hogy ezen ügyek helyett mással kéne foglalkoznia a kormánynak. Ezek ugyanis nem zárják ki egymást. Annak se higyjünk, aki szerint ez nem állami feladat. Ugyanis állami feladat is.
Való igaz, itthon a helyzet nem olyan súlyos, mint nyugaton. A népszavazás azonban még nagyobb súlyt adhat a gyermekvédelmi törvénynek, egyértelműen üzenve az EU-nak, Amerikának, az NGO-knak: mi mindebből nem is kérünk.
Tőlünk nyugatra már elkéstek a szülők, elkeseredetten igyekeznek tenni valamit. Nem az a kérdés, hogy mindaz, ami nyugaton már van, van-e itthon is. A fontos a cél: hogy ne is legyen.
***
Április első vasárnapján újabb négy évre határozzuk meg az ország sorsát, hazánk minden magyar állampolgára eldöntheti milyen irányba tartson közös utunk.
Az elmúlt 30 évben nem foglalkoztatta a politika? Esetleg még nincs is személyes tapasztalata a rendszerváltás utáni időszakból? Vagy csupán szeretné hazánk jelenlegi helyzetét reálisan látni, mielőtt döntést hozna saját és gyermeke jövőjéről? A Mandiner Választási Különszáma erre kínál lehetőséget!
A Mandiner Választási Különszámát ezekben az üzletekben vásárolhatja meg!