Tájékoztatjuk olvasóinkat, hogy a Mandiner tartalomszolgáltatása megszűnt, azon kizárólag korábban közzétett archív tartalmak érhetők el.
Hogy mi járhatott egy olyan ember fejében, aki a hatalmát népek és rasszok teljes kiirtására használta? A Goebbels, a manipuláció művészete választ ad a kérdésre, bár a miértek így sem egyértelműek.
Ha már nincsenek jelen a valódiak, jöhet a Temuról rendelt Amerika Kapitány és az Új Bosszúállók. A Mennydörgők ettől még mindent úgy relativizál, hogy közben elbagatellizálja a bűnöket.
Videójátékból ritkán készül jó film. Pláne jó horrorfilm – az Until Dawn azonban olyan rémálmot hoz el, amelyből csak a moziból kilépve ébredünk fel.
Hogy William S. Burroughs a popkultúra ismert alakja, vagy hogy Daniel Craig színészként új arcát mutatja, az nem is vitás. De hogy erre és a Queer megszületésére kinek volt szüksége, az már kérdéses.
Charles Dickens nem csak a karácsony szellemét volt képes hitelesen megidézni. Gyermekeinek Jézusról mesélt, az új, animációs film a Királyok királya ezt dolgozza fel.
Vakrandin is jó nagyot csalódhatunk, de némi szerencsével kifoghatjuk a megfelelő társat. Egy gyilkos randi azonban olyan lavinát indíthat el, amely még vadidegenek és családtagok életét is veszélyezteti.
A modern James Bond legalább annyira érzékeny, amennyire okos, emellett kimondottan feminin. Hogy Rami Malek egyben nagyon amatőr, az még jól is áll neki, a bosszúvágy már nem annyira.
Mi lenne, ha minden titkunkat, minden félrelépésünket elrejthetnénk? Ha minden bűnös gondolatunkat és tettünket egy fekete táska rejtené el? Mi lenne, ha még a házasságunkat is ez határozná meg?
Fúj, csúnya, rossz szójáték – de annál találóbb. Az elsőfilmes francia rendező vidéki kis története ugyanis minden, amit manapság sajnos nem, vagy csak nehezen találunk meg a moziban.
Alapja még a videójátékok között is ritka egyszerű sztorival rendelkezik, de ha valami sikeres, azt ugye addig kell ütni, amíg meleg. Az Egy Minecraft film pedig még sikert is hozhat a Warnernek.
Ukránok helyett szíriai menekültek érkeztek a faluba, ami miatt elszabadultak az indulatok. Magyarul migráció kapcsán itt is az megy, mint máshol, csak kicsiben.
Minden kornak megvannak a legfontosabb klasszikusai. A Disney-féle új Hófehérke esélyesen nem lesz az, de ettől még nem is olyan borzalmas, mint amilyennek elkönyveltük.
Homoszexualitást éltető film kerül áprilisban a mozikba – az alkotók büszkék a valósághű szexjelenetekre. Daniel Craig és a tavalyi Challengers olasz rendezője a kedélyeket borzolja.
Akármennyire hadakoznak ellene, a halál az élet szerves része. Egyik sincs a másik nélkül, ahogy lélek sincs test nélkül – a Mickey 17 megmutatja, hogy ez alól megint milyen kibúvót sikerült találni.
Nyitottak, lelkesek és őszintén képesek örülni bárminek. Felnőttként éppen ezért veszélyes szakma a családi mozizás, de a Haláli állatok hajnala leginkább csak a rekeszizmokra lehet veszélyes.
Színpad az egész világ, szokták volt mondani. De ha már az egész világ az, akkor miért ne lenne a konyha is egy színpad, ahol a szereplők minden nap leélik a maguk kis tragikomédiáját!
Rossz filmeken belül vannak dühítően rosszak, amik után a néző legszívesebben visszakövetelné a jegy árát, valamint vannak teljesen érdektelen mozifilmek. És van az Emilia Pérez.
De minimum néhány igazán elcseszett karakter, akiket hallva és látva nem tudjuk, hogy sírjunk-e vagy nevessünk. A Stephen King novellájából készült A majom ilyenekkel és bizarr halálesetekkel van tele.
Jesse Eisenberg nagyjából szimpatikus volt a korábbi filmjei alapján. Harmadik rendezése, a Rokonszenvedés azonban komoly változást hozott a szimpátiám terén.
Sok mással együtt a televíziózás sem mindig volt olyan, mint manapság: többek között az olimpiát sem nézhettük élőben. Aztán 1972. szeptember 5-én minden megváltozott.
