Hófehérke nem fél – a népharagon túl nincs mitől (VIDEÓ)

Minden kornak megvannak a legfontosabb klasszikusai. A Disney-féle új Hófehérke esélyesen nem lesz az, de ettől még nem is olyan borzalmas, mint amilyennek elkönyveltük.

Minden kornak megvannak a legfontosabb klasszikusai. A Disney-féle új Hófehérke esélyesen nem lesz az, de ettől még nem is olyan borzalmas, mint amilyennek elkönyveltük.
Homoszexualitást éltető film kerül áprilisban a mozikba – az alkotók büszkék a valósághű szexjelenetekre. Daniel Craig és a tavalyi Challengers olasz rendezője a kedélyeket borzolja.
Akármennyire hadakoznak ellene, a halál az élet szerves része. Egyik sincs a másik nélkül, ahogy lélek sincs test nélkül – a Mickey 17 megmutatja, hogy ez alól megint milyen kibúvót sikerült találni.
Nyitottak, lelkesek és őszintén képesek örülni bárminek. Felnőttként éppen ezért veszélyes szakma a családi mozizás, de a Haláli állatok hajnala leginkább csak a rekeszizmokra lehet veszélyes.
Színpad az egész világ, szokták volt mondani. De ha már az egész világ az, akkor miért ne lenne a konyha is egy színpad, ahol a szereplők minden nap leélik a maguk kis tragikomédiáját!
Rossz filmeken belül vannak dühítően rosszak, amik után a néző legszívesebben visszakövetelné a jegy árát, valamint vannak teljesen érdektelen mozifilmek. És van az Emilia Pérez.
De minimum néhány igazán elcseszett karakter, akiket hallva és látva nem tudjuk, hogy sírjunk-e vagy nevessünk. A Stephen King novellájából készült A majom ilyenekkel és bizarr halálesetekkel van tele.
Jesse Eisenberg nagyjából szimpatikus volt a korábbi filmjei alapján. Harmadik rendezése, a Rokonszenvedés azonban komoly változást hozott a szimpátiám terén.
Sok mással együtt a televíziózás sem mindig volt olyan, mint manapság: többek között az olimpiát sem nézhettük élőben. Aztán 1972. szeptember 5-én minden megváltozott.
Három különböző korú nő, három különböző élet egy helyen. A Minden, ami fénynek tűnik Mumbai nyomorát, kultúráját és hagyományait mutatná be e sorsokkal, de igazából egyiket sem ismerjük meg.
Azt mondják, hogy a kísérteties film a feje tetejére állítja a műfajt, ráadásul vérfagyasztó. Mi azért fenntartásokkal kezeljük, hogy ez a jelenlét lehet az év egyik legfélelmetesebb alkotása.
Nicole Kidman a női örömök ünneplésének nevezte a független A24 stúdió új filmjét. Talán már ebből is leszűrhető, hogy a Jókislány kellően provokatív – de azért nem a szürke újabb árnyalata.
Brady Corbet filmje lehetett volna életrajz is, de végül inkább fikció a végeredmény, egy kis csavarral.
Noha azt gondoljuk, hogy mi emberek jelentjük az evolució csúcsát, földön és az égben több minden akad, ami komoly veszélyt jelent számunkra. Sőt, akár a föld alatt is, mint az 1990-ben kiderült.
Ha arról van szó, hogy a családom, a szerelmem, a gyermekem sérüljön, vagy én, akkor nyilván utóbbit választom, ahogy minden jobb érzésű férfi. Ha pedig idáig egyetértünk, az már egy kiindulási alap.
F. W. Murnau 1922-es klasszikusa a második remake-jét kapta meg, de míg a horror nem, addig az eredetijét naggyá tevő expresszionizmus kimondottan hiányzik belőle.
Vallásról, hitről és választásról veszélyes a nagyközönségnek nyilatkozni vagy akár szónokolni, mert könnyű belefutni abba a hibába, hogy alaptalanul valótlanságokat állítunk.
Szörnyű tragédia történt, mikor a doktor által szabadon engedett beteg végzett az orvos feleségével – de az elmegyógyintézet ennél is sötétebb titkokat rejt.
A pápaválasztás misztikuma eddig viszonylag rejtve volt az átlag halandó előtt, de az utóbbi időben kapunk némi betekintést. A Konklávé is ezt biztosítja, de nem biztos, hogy örülünk neki.
Lassan itt a nyakunkon az amerikai elnökválasztás, így egyre izgatottabb mindenki, miközben a kampány is egyre erőteljesebbé válik. Annyira, hogy a harcba még egy iráni rendező is beszállt.