Hogy mi járhatott egy olyan ember fejében, aki a hatalmát népek és rasszok teljes kiirtására használta? A Goebbels, a manipuláció művészete valahol választ ad a kérdésre, bár a miértek így sem egyértelműek.
Aki nincs igazán tisztában a történelemmel, nagyjából talán még az is ismeri a második világháború borzalmait, melyeket számos regény, film, képregény és egyéb alkotás bemutatott – és amelyekről ma élő emberként nehéz elhinni, hogy valóban megtörténtek. Márpedig megtörténtek, és ez leginkább az első világháborúnak, valamint következményeinek köszönhető. Így kerülhettek vezető pozícióba az olyan diktátorok, mint elsőként Mussolini Olaszországban. Őt követte a versailles-i béke megalázó feltételei és a nagy gazdasági világválság hatására Adolf Hitler, valamint a Nemzetiszocialista Német Munkáspárt, amely Németországban 1933-ban jutott hatalomra, majd rémuralma évekkel később, Joseph Goebbels propagandaminiszter segítségével teljesedett ki.
Németország ugyanis a háború után romokban hevert, óriási infláció sújtotta az országot, a munkanélküliség pedig soha nem látott méreteket öltött, ami kiváló lehetőséget nyújtott Hitler számára a Nemzetiszocialista Németország fölépítéséhez.
Ebben nagy szerepe volt annak az alattomos és alaposan átgondolt propagandának, amely leginkább Joseph Goebbels nevéhez fűződik, aki közel egy évtizeden keresztül kitartott Hitler mellett: az 1938 márciusában zajlott Anschluss-tól egészen az 1945 májusában, a Führerbunkerben elkövetett öngyilkosságáig. Egy közös ideológiára építve juttatja Hitlert a csúcsra, miközben a Jud Süß és Az örök zsidó (Der ewige Jude) című antiszemita filmekkel megalapozza azt a szörnyűséget, amely az emberek kondicionálását követően a zsidók tömeges meggyilkolását teszi lehetővé. A Goebbels, a manipuláció művészete című film pedig lényegében ezt az időszakot mutatja be.
Ezt is ajánljuk a témában
Charles Dickens nem csak a karácsony szellemét volt képes hitelesen megidézni. Gyermekeinek Jézusról mesélt, az új, animációs film a Királyok királya ezt dolgozza fel.
A német filmrendező, Joachim A. Lang, Joseph Goebbels propagandaminiszter Hitler mellett töltött hét évét mutatja be a Goebbels, a manipuláció művészete című filmjében, de korábbi életéről semmit nem tudunk meg, pedig a férfi zsidó származású professzoroktól is sokat tanult, emellett Katolikus egyházi gimnáziumba járt, ami különösképpen megmagyarázhatatlanná teszi azt, ahogy az épülő Harmadik Birodalom teljesen szembefordult az egyházzal. Eleinte még csak apró kis lépésekkel közeledve a borzalmak és a végkifejlet felé, ami a több mint 2 órás játékidő miatt néha olyan érzetet kelt, mintha sehova nem tartanánk, emellett Goebbels karaktere is kicsit felfújtnak érződik: nehéz elképzelni a tenyérbemászó képű alakról, hogy emberek millióinak halála később az ő lelkén is szárad.
Szinte már átlagon aluli, valahol szerencsétlennek is tűnő férfi benyomását kelti, aki ugyan szerez némi hatalmat, amivel családos emberként is meghódítja a cseh színésznőt, Lida Baarovát (Katia Fellin), de ennél többet nehéz róla elhinni.
Aztán a film közepe felé történik egy váltás, a Joseph Goebbels-t alakító színész, Robert Stadlober pedig egy beszéde alatt olyan átalakuláson megy keresztül, amelyet követően már bármit el tudunk róla képzelni. Sőt, ezután sok minden meg is történik, ami korábban még elképzelhetetlen volt, és ezzel a film egy nagyon megrázó, nagyon nehezen emészthető irányba fordul, számos archív felvétellel és felnőtteknek való tartalommal, ami miatt idővel borzalmasabb és kegyetlenebb, mint bármelyik horrorfilm. Mindezt látva pedig minden egészséges lelkületű ember egyértelműen azt mondja, hogy ilyennek soha többé nem szabad megtörténnie, ami természetesen vonatkozik minden fél tetteire, amelyekkel a szövetségesek és a tengelyhatalmak is számtalan alkalommal sértették meg a genfi egyezményeket.
Ezt is ajánljuk a témában
Videójátékból ritkán készül jó film. Pláne jó horrorfilm – az Until Dawn azonban olyan rémálmot hoz el, amelyből csak a moziból kilépve ébredünk fel.
Persze ez kicsit általánosítás, de lényegében, ha nagyon komolyan vesszük a filmben látottakat, akkor valóban ráfogható a mai média szinte minden szegmensére, hogy propagandistákkal dolgozik, legyenek azok jobboldaliak, baloldaliak vagy éppen „függetlenek”. Mert a propaganda lényege valahol az ismételgetés, ami akár jó színben tüntet fel valakit, akár a megítélését rontja – az internet térnyerésével és az ahhoz kapcsolódó klikk-központú újságírással pedig pontosan ez a műfaj vált a mindennapok részévé.
Nyugatról, keletről, de még az országhatáron belülről is érkezik a különböző célból és irányból sulykolt propaganda, amelynek köszönhetően ember legyen a talpán, aki megmondja, mi az igazság és ki az igazi bűnös vagy éppen áldozat.
És igen, azt gondolom, hogy ebben a jobboldali média is mindenképpen hibás, elvégre a kattintásszám oltárán sikerült beáldozni nemcsak a szellemiséget, de a konzervatív értékeket is. Hiszen milyen módon mélyüljön el az ember, és hogyan adja át magát a tényleg fontos problémáknak, vagy épp a kiemelkedő és követendő sikereknek, amikor 100. alkalommal olvassa a hasonló cikkeket és híreket a különböző politikai szereplőkről, akiket a háta közepére sem kíván? Valahol ez az, amin változtatni kéne, visszaterelve az újságírói szokásokat a hagyományos mederbe és értékrendbe.
A propaganda nem csak a németek sajátossága volt
Az azonban biztos, hogy a Goebbels-i propaganda egy olyan súlyos hiba és egy olyan embertelen kor része, amelynek – ismét hangsúlyozom – nem szabad megismétlődnie. Teljesen mindegy, hogy miben hiszünk vagy nem hiszünk, melyik oldalon állunk, mi a célunk. A valóság ismertetése a legfontosabb, valamint az, hogy embernek maradjunk, bármely idő is köszönt ránk. És bizony érdemes megnézni a Goebbels, a manipuláció művészetét, hogy ebből is tanuljunk.
Egy rövid interjú erejéig a hivatalos premiert megelőzően Magyarországon vendégeskedő rendezőt is sikerült mikrofonvégre kapni, Joachim A. Lang pedig őszintén válaszolt a kérdéseinkre.
Miért Goebbels és nem Himmler vagy Hitler?
Mert legfőképpen az a kérdés foglalkoztatott, hogy hogyan történhetett meg, hogy a németek többsége Hitlert követve elkövette az emberiség történelmének legnagyobb bűntetteit. Goebbels pedig nagyon fontos szerepet töltött be ebben a kérdésben, mert ő volt a felelős a propagandáért. Nagy szerepet játszott abban, hogy Hitler megvalósíthassa bűnözői céljait.
Hogy érzed? Sikerült teljesen kibontakoztatnod a karakterben rejlő lehetőségeket, vagy lett volna még mondanivalód, ha hosszabb játékidő áll rendelkezésre?
Képes voltam őt úgy bemutatni, ahogy én látom. Könyörtelen opportunista és karrierista volt, ugyanakkor borzalmasan antiszemita. Ő volt az, aki a végsőkig Hitler mellett volt, és aki a feleségével együtt megölte a saját gyermekeit. Meg akarta mutatni, hogy a halálon túl is hűséges Hitlerhez. Ez volt élete legnagyobb hazugsága, amely végül győzedelmeskedett felette.
Egy bizonyos ponton a propaganda bemutatása is propagandává válhat. Nem aggódtál, hogy a film túl direkt lesz, sőt kissé hiteltelenné válik?
Nem, semmiképpen sem. A filmet rendkívül jól fogadták az áldozatok. Az izraeli Jad Vasemben és Auschwitzban is bemutatták. Az áldozatok szerint itt volt az ideje, hogy a legnagyobb bűnözőkhöz valaki ilyen módon közelítsen. Persze mindig azzal a legfőbb céllal, hogy soha többé ne történhessen meg az, ami akkor megtörtént.
Joachim A. Lang filmje a propagandáról és arról, hogy az milyen szörnyűségeket eredményez
Az archív felvételek egy részét megnézni embert próbáló feladat. Ezeket feltétlenül szükséges volt megmutatni?
Abszolút. Itt is fontos volt számomra a történészek és a holokauszt-túlélők tanácsa. Megkérdeztem a túlélőket: szabad megmutatni ezeket a szörnyű képeket? Azt válaszolták: igen! Meg kell mutatni ezeket a képeket! Nekünk, áldozatoknak ezt el kellett szenvednünk. A mai nézőknek csak látniuk kell. A képeket feltétlenül meg kell mutatni!
Elég sokat kutattál a témában: szerinted létezik ma olyan hatalom, amely valóban hasonló eszközöket használ, mint a Göbbels alatti propagandagépezet?
Feltétlenül. Akkoriban propagandának hívtuk, ma dezinformációnak és manipulációnak. Ezt látjuk ma a jobboldali populizmusban, az antiszemita bűncselekmények számának növekedésében és a Harmadik Birodalom bűneinek bagatellizálásában. És ismét háborúk vannak, még Európában is. Ez a film nemcsak a múltról szól, hanem a jelenről is.
A 135 perces Goebbels, a manipuláció művészete 2025. május 1-től nézhető meg a magyar mozikban, megtekintése 16 éven aluliaknak nem ajánlott.
Nyitókép: ADS Service
A Saul fia Oscar-díjas rendezője szerint filmje ma már nem kaphatná meg a kritikai elismerés legfelsőbb kitüntetését.
Az elmúlt napok kristálytisztán bizonyították azt, hogy a függetlenobjektivitás öndefiníciója mennyire képmutató hozzáállás volt.
A Fidesz-propaganda (ne féljünk ettől a szótól, minden politikai kampány szükségképpen propaganda, a Karmelita-hódító prolishow is az) tényeken alapult.
Miniszteri meghallgatásán kurtán-furcsán reagált az LMBTQ-propagandára vonatkozó kérdésre, kérdvén: láttunk-e már átműtött óvodást. De mi az igazság?
A zsidó közösség számára a legfontosabb, hogy ez soha ne ismétlődhessen meg.
Egyre több jel utal arra, hogy a következő években alapjaiban változhat meg az a világ, amelyhez az elmúlt évtizedekben hozzászoktunk.
Friedrich Merz a mennybe viheti a magyar miniszterelnököt – vagy magával ránthatja az éjfekete semmibe. Kohán Mátyás írása.
