Egy kis érzékenyítés francia módra jöhet? (VIDEÓ)

Ukránok helyett szíriai menekültek érkeztek a faluba, ami miatt elszabadultak az indulatok. Magyarul migráció kapcsán itt is az megy, mint máshol, csak kicsiben.

Ukránok helyett szíriai menekültek érkeztek a faluba, ami miatt elszabadultak az indulatok. Magyarul migráció kapcsán itt is az megy, mint máshol, csak kicsiben.
Minden kornak megvannak a legfontosabb klasszikusai. A Disney-féle új Hófehérke esélyesen nem lesz az, de ettől még nem is olyan borzalmas, mint amilyennek elkönyveltük.
Akármennyire hadakoznak ellene, a halál az élet szerves része. Egyik sincs a másik nélkül, ahogy lélek sincs test nélkül – a Mickey 17 megmutatja, hogy ez alól megint milyen kibúvót sikerült találni.
Nyitottak, lelkesek és őszintén képesek örülni bárminek. Felnőttként éppen ezért veszélyes szakma a családi mozizás, de a Haláli állatok hajnala leginkább csak a rekeszizmokra lehet veszélyes.
Színpad az egész világ, szokták volt mondani. De ha már az egész világ az, akkor miért ne lenne a konyha is egy színpad, ahol a szereplők minden nap leélik a maguk kis tragikomédiáját!
Vannak, akik szomjazzák a hírnevet, a csillogást és a sikert. Ők azok, akik bármire képesek. Pont mint a MaXXXine sztárja, aki a pornószakmától ugyan szabadulna, de múltja utoléri.
Rossz filmeken belül vannak dühítően rosszak, amik után a néző legszívesebben visszakövetelné a jegy árát, valamint vannak teljesen érdektelen mozifilmek. És van az Emilia Pérez.
De minimum néhány igazán elcseszett karakter, akiket hallva és látva nem tudjuk, hogy sírjunk-e vagy nevessünk. A Stephen King novellájából készült A majom ilyenekkel és bizarr halálesetekkel van tele.
Jesse Eisenberg nagyjából szimpatikus volt a korábbi filmjei alapján. Harmadik rendezése, a Rokonszenvedés azonban komoly változást hozott a szimpátiám terén.
Sok mással együtt a televíziózás sem mindig volt olyan, mint manapság: többek között az olimpiát sem nézhettük élőben. Aztán 1972. szeptember 5-én minden megváltozott.
Három különböző korú nő, három különböző élet egy helyen. A Minden, ami fénynek tűnik Mumbai nyomorát, kultúráját és hagyományait mutatná be e sorsokkal, de igazából egyiket sem ismerjük meg.
Azt mondják, hogy a kísérteties film a feje tetejére állítja a műfajt, ráadásul vérfagyasztó. Mi azért fenntartásokkal kezeljük, hogy ez a jelenlét lehet az év egyik legfélelmetesebb alkotása.
Nicole Kidman a női örömök ünneplésének nevezte a független A24 stúdió új filmjét. Talán már ebből is leszűrhető, hogy a Jókislány kellően provokatív – de azért nem a szürke újabb árnyalata.
Brady Corbet filmje lehetett volna életrajz is, de végül inkább fikció a végeredmény, egy kis csavarral.
Ha arról van szó, hogy a családom, a szerelmem, a gyermekem sérüljön, vagy én, akkor nyilván utóbbit választom, ahogy minden jobb érzésű férfi. Ha pedig idáig egyetértünk, az már egy kiindulási alap.
F. W. Murnau 1922-es klasszikusa a második remake-jét kapta meg, de míg a horror nem, addig az eredetijét naggyá tevő expresszionizmus kimondottan hiányzik belőle.
Ha a düh-kór már nem elég, akkor a klasszikus, jól bevált veszettség is megteszi, vagy legalábbis egy variánsa. Ettől pedig a francia veszettek szinte szó szerint tépik szét egymást.
Legalábbis a Dumb és Dumber – Dilibogyók és a Keresd a nőt! szerzőpárosa szerint. Akik a Dear Santa, egy családi vígjáték álcája mögött a sátánból és egy család veszteségéből csinálnak viccet.
Már az első trailer óta sejthető, hogy mire játszik és mivel lehet sikeres az Oz-mellékszál, de a mélyben ennél is nagyobb problémák vannak vele.
Vallásról, hitről és választásról veszélyes a nagyközönségnek nyilatkozni vagy akár szónokolni, mert könnyű belefutni abba a hibába, hogy alaptalanul valótlanságokat állítunk.