Moziban az Oscar-esélyes Wicked, de nem az a baj vele, amit gondolnánk

Már az első trailer óta sejthető, hogy mire játszik és mivel lehet sikeres az Oz-mellékszál, de a mélyben ennél is nagyobb problémák vannak vele.

Rossz filmeken belül vannak dühítően rosszak, amik után a néző legszívesebben visszakövetelné a jegy árát, valamint vannak teljesen érdektelen mozifilmek. És van az Emilia Pérez.
Erős kezdés, amikor 13 jelölést kap egy transznemű színészre és karakterre építő, a drogkartellt is bemutató, musical-elemeket tartalmazó mozifilm, amire a kicsit is konzervatívabb filmkedvelő/újságíró/kritikus (vagy akár minden egyben) már előre próbál lélekben felkészülni. A Jacques Audiard rendezésében elkészült Emilia Pérez pedig nemcsak azzal szállt be a legjobb filmeket egymás kihívójának kényszerítő ringbe, hogy (a szintén nem kiemelkedő Wicked mellett) 13 jelölést kapott az Oscarra, de útját több botrány is kísérte.
Az egyik legfontosabb talán az, hogy a transznemű színész, az eredetileg Carlos Gascón néven férfinak született Karla Sofía Gascón mögül még az ultraliberális szélsőségesek is kivonultak régebbi, nemrég napvilágra került iszlámellenes bejegyzései miatt.
Márpedig a liberális világ addig tart értékesnek, amíg egy nótát fújsz velük, így most nemcsak Carlos, de a többi szereplő és a film díjai is veszélybe kerültek. Innen szép nyerni, mondhatnánk, de a mexikóiak a mexikói nyelvet és hagyományokat láthatóan nem ismerő amerikai színészek, az LMBTQ közösség pedig az idejétmúlt transznemű-ábrázolás miatt emelte fel a hangját.
Amiben pedig minden oldal együttesen konszenzusra jutott, az a sem angolul, sem spanyolul nem jól beszélő francia direktor kilétének problémája.
És akkor ehhez még tegyük hozzá a Golden Globe-ot, ahol a díjátadón a Challengers (és a 2017-es Sóhajok) rendezője, Luca Guadagnino, egyszerűen kisétált, mikor az Emilia Pérez megkapta a maga kis szobrocskáját. Kezdem azt gondolni, hogy Jacques Audiard túl nagy ismeretségi körrel rendelkezett, amiből így szeretett volna szanálni.
Ezt is ajánljuk a témában
Már az első trailer óta sejthető, hogy mire játszik és mivel lehet sikeres az Oz-mellékszál, de a mélyben ennél is nagyobb problémák vannak vele.
De hogy essen némi szó a film történetéről is, zanzásítva annyi a sztori, hogy Rita Mora Castro (Zoe Saldana), a férfiak uralta szakmában méltatlanul alábecsült, de briliáns ügyvédnő egy győzelmét követően felkérést kap a hírhedt kartell főnök, Juan „Manitas" Del Monte jóvoltából, aki hátat fordítana addigi életének, hogy nőként próbáljon szerencsét. Manitas elmondja, hogy egész életében küzdött a benne lévő kettősséggel, őszinte vallomásának és leginkább egy jelentős összegnek hála a törtető Rita végül beleegyezik a segítségbe, és elkezd speciális sebészeket keresni.
A műtét miatt Manitas megválik Svájcba költöztetett családjától, majd megrendezi a saját halálát, és maga mögött hagyja kartell múltját.
Négy évvel később aztán Rita váratlanul újra találkozik Emiliával (Gascón), aki ekkor már teljesértékű nőként éli életét, viszont szeretne újra kapcsolatba kerülni a gyermekeivel. Rita ezért megszervezi, hogy Manitas egykori felesége, Jessi (Selena Gomez), és a gyerekek visszatérjenek Mexikóvárosba, méghozzá azzal az ürüggyel, hogy Emilia Manitas távoli unokatestvére, és segít a család gondozásában. Ami azonban papíron jó ötlet (nem az), az nem biztos, hogy a valóságban is működik.
Kezdjük azzal, hogy függetlenül a film minőségétől, egyszerűen nem tudom, mire gondolt a költő. Miért szükséges pl. egy ügyvéd a sebész kiválasztásához? Aztán az Emilia Pérez néhány jelenete mögött van egy olyan tanulság, hogy a férfi csak kasztrálva (átműtve), de még inkább holtan jó – de igazából ez sem annyira fajsúlyos, csak az eltűnt mexikói áldozatokért alapítványt üzemeltető Emilia Pérezhez érkező, férje halálát nagy megnyugvással fogadó, majd a férfi-nő Pérezzel leszbikus kapcsolatba kerülő átlag asszonysághoz köthető valamennyire.
És bár akadnak alapvetően dühítő és felháborodásra számtalan okot adó elemek a több mint 2 órás játékidő alatt, de olyannyira nem lehet komolyan venni a teljes produkciót, hogy végül a legnagyobb baromsággal és a legdögletesebb szellemi kútmérgezéssel sem sikerült felhúzni.
Ezt is ajánljuk a témában
Többek között azt írta, hogy az iszlámot be kellene tiltani Európában.
A stáblista alatt csak vakartam a fejem. Pláne, hogy Emilia Pérezt a film végén konkrétan szentté avatja a már említett leszbikus kapcsolata, de ez már annyira szürreális jelenet, hogy egyszerűen nem tudom elhinni azt, hogy ezt a filmet bárki is komolyan gondolta. Komolyan: a tömeggyilkos, szadista drogbáróból lett érzékeny lelkületű nővel; a bárhol, akár a plasztikai klinikán dalra fakadó karakterekkel. És akkor a TikTokon a valóságban kitoloncolt mexikói bűnözőkért zokogó Selena Gomezről még nem is beszéltem, aki a film közepén egy olyan mondatot nyög be fapofával, amit még egy középszer pornóban is kínosan élnénk meg.
Itt, ezen a ponton pedig komolyan el kell gondolkodni azon, hogy Audiard egy zseni, egy géniusz, aki egy nagyon durva fricskával élt az évtized, sőt évszázad legnagyobb szatírájában.
Bár így lenne. De az Akadémia sem olyan full hülyék gyülekezete, akik nem látnak tovább az orruknál, és bizony az Emilia Pérezt ők elég komolyan vették, mikor 13 Oscarra jelölték. De annyira megkérdeznék bárkit, aki látta ezt a filmet, hogy ha nem mexikóiak (sic!) lennének benne, a főszereplője pedig nem transznemű karakter volna, akkor úgy őszintén, hány aranyszobrot érne?
Mert a fényképezés, a rendezés nem rossz, de nem is kiemelkedő; a zene és az ének néhol fülbemászó és kellemes, de a film végére alig marad musical-betét; Selena Gomez és a lényeget jelentő Garzón pedig annyira jellegtelen, sőt gyenge (az énekhangjukról nem is beszélve), hogy kétségünk sem marad azt illetően, hogy az Emilia Pérez csak és kizárólag a transznemű karakter és színész miatt kapta a jelöléseit.
Ezt is ajánljuk a témában
Brady Corbet filmje lehetett volna életrajz is, de végül inkább fikció a végeredmény, egy kis csavarral.
Nem leszek népszerű, de remélem, Trump tovább fogja vinni, amit elkezdett. Erre a szélsőséges, dilettáns idiótizmusra, ami már a csapból is árad, semmi szükség. Az Emilia Pérez nem azért dühítő, mert a többiekhez képest egyébként sziporkázó Zoe Saldana az ördög ügyvédjének szerepéből komoly gondolkodás nélkül ugrik bele pénzért egy még mélyebb morális gödörbe, amiben amúgy az egész film dagonyázik. Hiszen, ahogy mondtam, ez a film teljességgel komolyan vehetetlen. Azért dühítő(?), mert semmit nem mutat fel, ami miatt lenne tényleges értelme, és csak azért tesz meg egy transzneműt főszereplővé, hogy az transznemű legyen.
De bárhogy is hívják, bármit is képzel magáról, Emilia-Manitas se férfinak, se nőnek nem szép, sőt nőnek sem vehető, mert akárhány műtéten is esik át, már csak testfelépítése okán is látszik, hogy férfiról van szó.
A 13 Oscar-díjra jelölt film egy transzneműről
Az pedig továbbra sem érdem, ha valaki transznemű. Az igen, ha izgalmas karakter; ha tud énekelni; ha jók a színészi képességei; ha valóban tesz az emberekért és a bűnözés ellen – de csak azért az egekbe magasztalni valamit, majd elárasztani díjakkal, hogy elmondhassuk: ő az első transznemű díjazott, és ez az első, transzneműről szóló, Oscar-díjas film... na, ez aztán minden másnál dühítőbb.
De Audiard filmjére igazán még emiatt sem tudok haragudni. Mert annyira komolytalan, hogy még viccnek is rossz.
A 130 perces Emilia Pérez 2025. február 27-től nézhető meg a magyar mozikban, megtekintése 18 éven aluliaknak nem ajánlott.
Nyitókép: Mozinet