Az elején még elmondhatjuk, hogy a Társ, avagy az eredetileg Companion címet kapott alkotás érdekes, izgalmas húrokat penget. Egyébként mindkét nyelvű verzió találó, hiszen egyáltalán nem titok, és még a trailer sem akarja leplezni, hogy a mi a történet kiindulási pontja és az első, főbb csavar. Aki egyébként szeretne egy extra meglepetést, az már az előzetest sem nézi meg, mindenki mást pedig a Wiki és a fórumok böngészésétől tántorítanék el, hiszen előbbinél például a teljes cselekményt sikerül közzé tenni.
Pedig egyébként bőven akad csavar és jó ötlet a kicsivel több mint másfél óra alatt, amely játékidő során lényegében mindenkiről lehull az álarc, amely valós személyiségét takarja.
Drew Hancock filmje pedig valahol egy krimi és egy horror keveréke, némi vígjátékos elemmel, de utóbbi a legkevésbé fajsúlyos, ezzel együtt mégis enyhíti annyira az események élét, hogy azokat ne tudjuk komolyan venni. A legfőbb bajom is ez a Társ kapcsán: nagyon kis lagymatag, teljesen komolyan vehetetlen produkció, ami egyébként tele van jó ötletekkel és okos döntésekkel, amikre minden esetben jut valami zavaró, már-már olyan tényező, amely mintha csak az agyunkban turkálna.