A gyerekek mindenkit szeretnek – még a zombikat is (VIDEÓ)

Kimondottan nyitottan állok a filmekhez, a horrort pedig tárt karokkal fogadva ölelem keblemre, de azt így is szürreálisnak éreztem, ahogy egy vasárnap más szülőkkel összeverődve kísértük a 8-12 éves gyerekeket egy családinak nevezett mozibemutató megfelelő termébe. Mármint csak amiatt volt fura érzésem, mert egy Haláli állatok hajnala című animációs film és a zombiszerű, reanimált állatok elvben nem éppen a családi kategóriába illenek.

George A. Romero, a zombik atyja öröksége ettől függetlenül, valamint főszereplőinek állapotához képest él és virul, ráadásul egyre inkább úgy tűnik, hogy bármilyen műfajjal kompatibilis. A kőkemény horror mellett a vígjátékra és az akciófilmre is bőven akadt már példa, sőt az élőhalottak a romantikától vérző szívekig berágták magukat – de az aktuális példa alapján még a gyerekeknek szánt animációs filmek sincsenek biztonságban a képzelt zombiapokalipszistől. Vagy valami hasonlótól, mert konkrétan zombik nem kerülnek szóba. De ettől még hasonló a reanimációs-fertőzős recept.

Állatkerti kórkép

A kanadai animációs film félelmetes üldözéssel kezdődik: Gracie, a farkaslány a túlélést gyakorolja falkájával, mivel a falkavezér szerint bármikor jöhet a vész és beköszönthet a vég, de a lázadó ifjú nem érzi az „egységben az erő" csi-t, ráadásul azt gondolja, hogy állatkerti otthonuk maximum a haláli unalom veszélyét jelenti. Akár a frissen érkező titokzatos vadállat érkezése is rácáfolhatna érzéseire, de nincs zingaja, és nem majom kerül a ketrecbe, hanem egy puma, Dan. A baj azonban nem jár egyedül, hőseinknek pedig éjszaka egy űrből jött fenyegetéssel kell szembenézniük,

Akad itt a csapatban viziló-borjú, vízidisznó, strucc és lemur is, de a ragadozókban érthető módon kevesen bíznak meg. Összefogásra azonban mindenképpen szükség van, ahogy egy jól kidolgozott tervre is, elvégre az űrből érkező ragály a békáktól az elefántig mindent és mindenkit bekebelez, aminek hála a szereplőknek már nemcsak a nézők kegyeiért, de a túlélésért is küzdeniük kell.

Haláli állatok hajnala

A felállás azért már alapjában ismerős lehet az egymásra utalt állatokkal és a babával, ha pedig egy-egy jelenetnél önkéntelenül Jégkorszakot kiáltunk, az nem a véletlen, de nem is a motkány műve. Akad még itt egy kis pingvinek-sorozat is a Madagaszkár farvizén, így eredetiséggel semmiképpen sem lehet megvádolni az alkotókat, de jótól lopni nem szégyen alapon jár nekik a dícséret  mert amit összehoztak, az így is meglepően izgalmas, kedves és vicces.

A fiatalabbaknak meg ott vannak a cuki, tényleg kedves vagy vicces karakterek, a jópofa verbális és vizuális poénok, amiknek egy jelentős részén még 40 felett is jókat lehet derülni. És persze akad izgalom és rémisztgetés is, de valóban családi stílusban, aminek okán – még ha itt-ott rezeg is a léc – igazi horrort senki se várjon. Ráadásul a poénok ezeknek is az élét veszik, mialatt leginkább a szedett-vedett csapatnak drukkolunk, vagy legalábbis a Gracie-Dan-Puki triónak, akik a Jégkorszak kvartettjéhez hasonlóan elviszik a show-t, sőt még Dannak is ugyanúgy Berzsenyi Zoltán adja a hangját, mint Diegónak.

A családnak haláli szórakozás

A kanadai, Clive Barker (Hellraiser, A látszat öl) állatkerti ötlete által ihletett animációs film a nyolcvanas évek közepén esélyesen okozott volna néhány rémálmot, de azóta jócskán kitolódott az ingerküszöb, így a mai gyereknek ez már meg sem kottyan, ráadásul a Haláli állatok hajnala tipikusan olyan produkció, amin a kisebbek mellett a felnőttek is jól szórakozhatnak. Nem váltja meg a világot, nem fogunk rá évek múltán kiemelkedő műfaji filmként hivatkozni, de a legtöbb animációs filmhez képest kifejezetten jól teljesít, sőt van egy sajátos bája, ami miatt a család nem áll fel rossz szájízzel a székből. Manapság pedig már talán ez is kimondottan érdem.

Nyitókép: ADS Service