Natalie Portman és Will Ferrell közösen kínálnak jobb jövőt az emberiség számára

Érdekes szinkronicitások figyelhetők meg olykor, nem ritkán esik meg, hogy két, a világnak egész más táján élő alkotó fejében hasonló gondolatok fogalmazódnak meg. Lehet, ha fél év eltéréssel látom A Hail Mary-küldetést és az Arco – Fiú a jövőből-t, akkor fel sem tűnik a hasonlóság, így csaknem egymást követően megtekintve azonban mindkettő valahol az E.T. – A földönkívüli egyfajta parafrázisának tűnik. 

Ryan Gosling blockbusterében a rokonság egyértelmű, hiszen valóban egy ember és egy űrlény barátságát meséli el, a francia animációs film két kisgyerek főszereplője származásában azonban nincs intergalaktikus eltérés,  csupán más idősík szülöttjei. És szintén szoros kapcsolat alakul ki közöttük; együtt kell működniük annak érdekében, hogy a jövőből érkezett jövevény hazataláljon – ezáltal pedig ki van jelölve a sztori végpontja, hiszen előre tudhatjuk, a siker esetén könnyes búcsút kell venniük egymástól. 

A tizenkét éves kisfiú, Arco ugyanis a távoli jövőben él, amikor a Föld már lakhatatlan, ezért az emberiség – akár A Jetson családban vagy A Birodalom visszavág egyik központi helyszínén – felhővárosokban húzza meg magát. A mesterséges környezetben növényeket termesztenek, ezekhez a magokat időutazás segítségével a múltból gyűjtik össze, és bár Arco még túl fiatal ahhoz, hogy egyedül visszalapozza magát a naptárban, a lázadó kölyök elcsen egy erre használatos szivárványos köpenyt, majd 2075-ben találja magát. 

hiszen a városokat folyamatos természeti katasztrófák fenyegetik. Viszont megismer egy magányos kislányt, akit mesterséges intelligencia által vezérelt robotok nevelnek, a fiú felfedi számára, mit tartogat a jövő. Barátság szövődik köztük, és együtt azon ügyködnek, hogy a srácnak sikerüljön hazatalálnia, egy terminátoros csavarral, azaz az időutazós filmek állandó paradoxonával élve pedig az is kiderül, hogy a kettőjük kapcsolata határozza meg, kialakul az a – lehetőségekhez képest utópisztikusnak nevezhető – jövő, amelyből Arco érkezett. 

Mondhatni a saját képregényét adaptáló 

A klímaszorongás manapság létező jelenség, érthető is a forrása, itthon is kapunk rendesen a szélsőséges időjárásból. Ám ez semmi ahhoz képest, amit a természetnek jóval kiszolgáltatottabb régiókban átélnek az emberek, és nem sok jel mutat arra nézve, hogy a helyzet mérséklődjön. A MOHU-ládákba visszadobált energiaitalos dobozok nem kínálnak reményt, az átlagos embereknek egyébként is zéróhoz konvertál a cselekvési képessége, amikor a klímaváltozásért kilencven százalékban nagyjából egy tucat, jól beazonosítható óriáscég felelős.

Ugyanakkor, szemben a hollywoodi alkotásokkal, az Arco – Fiú a jövőből erre az aggodalomra nem még durvábban ráerősít, és rettegtetéssel válaszol, hanem egyfajta – talán teljesen fals – reményt kínál: közös cselekvéssel és a technológia optimálisabb kihasználásával 

Igaz, csak a mi számunkra, mert ha jobban megnézzük, a felvázolt utópiában más élőlények már valószínűleg gatya a helyzete. 

Az említett reménykeltés vagy megnyugtatás mellett a film a személyes kapcsolatok és a barátságok fontosságáról is beszél azon keresztül, ahogyan a két serdülő egymásra talál az elmagányosodott, digitalizációban élő emberiség jövőképében. És teljes mértékben hiányzik belőle az a cinizmus is, ami még a kiskorúaknak szánt tömegprodukciókat is nagyrészt jellemzi manapság.

Ugyanakkor hihetetlen mélységekkel nem lehet vádolni a mozit, inkább csak felveti a kétségtelenül releváns gondolatokat, mintsem azokat igazán kibontaná. A gyerekek számára azonban így is a rácsodálkozás erejével hathat, ráadásul manapság, amikor a klasszikus európai rajzfilmek elvesztették a dominanciájukat, egy ilyen stílusban elkészített animációt üdítő élmény nagyvásznon látni a méregdrága háromdimenziós stúdiótermékek özönében.

És bár az Arco – Fiú a jövőből eljutott az Oscar-jelölésig, annak ellenére sem volt esélye győzni, hogy fél Hollywood mellé állt: az angol nyelvű szinkronban mások mellett Will Ferrell, Natalie Portman, Andy Samberg, Mark Ruffalo vagy Flea, a Red Hot Chili Peppers basszusgitárosának hangján szólalnak meg a karakterek. És bár tavaly egy szintén európai és ugyancsak a klímaválság témáját érintő alkotásnak, az Áradásnak sikerült győzni a legjobb animációs filmek mezőnyében, általában lehetetlen felvenni a harcot a DreamWorkshöz a Pixarhot hasonló óriáscégekkel, vagy az idén a kategóriában diadalmaskodott Netflixszel. Utóbbi a K-pop démonvadászokkal orozta el a szobrot, hogy jogosan-e, vagy sem, azt nem tudom megítélni, mert ha valamitől szélsőségesen idegenkedem és boomernek érzem magam, az a K-pop világa. 

Arco – Fiú a jövőből – francia–amerikai animációs film. Március 26-tól a Mozinet forgalmazásában országszerte a mozikban. 

Nyitókép: Arco – Fiú a jövőből. Forrás: Mozinet