Újabb kifogást talált Magyar Péter: rájuk fogná a Tisza Párt vereségét

Majd az oroszok, a Kutyapárt és persze Gyurcsány lesznek a hibásak – csak éppen ők nem.

Ebben a sci-fiben minden adott hozzá. A Hail Mary-küldetés a klasszikus hollywoodi iskolát követve nem fukarkodik a giccsben, hatásvadász, de olykor valóban hatásos.

A Hail Mary-küldetés elején egy férfi egy űrhajóban ébred, amnéziája van, fogalma sincs, hogyan került oda. Majd ahogy lassacskán visszatérnek az emlékei, ráébred: ő az emberiség egyetlen reménye, ugyanis a Napot egy különös anyag fenyegeti, és ha nem jön rá, miként akadályozhatja meg a katasztrófát, a Földnek kampó.

Ez alapján egy olyan, egzisztenciális kérdéseket feszegető, filozofikus sci-fire is számíthatnánk, mint Stanley Kubricktól a 2001: Űrodüsszeia, Andrej Tarkovszkijtól a Solaris vagy James Graytől a – méltatlanul alulértékelt – Ad Astra – Út a csillagokba. Ám esetünkben a rendezői székben Christopher Miller és Phil Lord foglal helyet, akiknek olyan alkotásokat köszönhetünk, vagy pontosabban átkozhatunk értük, mint a 21 Jump Street – A kopasz osztag és annak folytatása. Így félő volt, hogy a súlytalanságot nemcsak a főszereplő tapasztalja majd meg, hanem mi is a moziteremben, de szerencsére az alkotópáros, ha nem is lépte át fényévekkel az árnyékát, azért egészen szépen összekapta magát.

Ehhez hozzájárult az is, hogy
igencsak hálás alapanyagból dolgozhattak,
ugyanis egy Andy Weir-regény adaptációjáról van szó, akárcsak a 2015-ös, Matt Damon főszereplésével készült Mentőexpedíció esetében. Utóbbinak az volt az erőssége, hogy bár a YouTube-on millió olyan videót találunk, amelyekben szakemberek szétszedik a filmet tudományos alapon, de azért egy átlagos sci-fihez mérve jóval realisztikusabb. Állítólag ugyanez elmondható A Hail Mary-küldetésről is. A főszereplő jó alaposan el is magyarázza, mit miért tesz, én mondjuk hamar elvesztettem a fonalat, de gimiben örültem, ha fizikából és kémiából görbült az osztályzat, így nem tudok állást foglalni – és szerencsére nem ez a film egyetlen erénye.
Ugyanis annak ellenére, hogy a célközönség jelentős részét nyilván a TikTok-generáció teszi ki, kegyetlenül lassan indul be a cselekmény, ha otthon tekintem meg, simán lehet, hogy nem engedelmeskedem az OCD-mnek, és egy óra után kinyomom, de aztán meglepő módon berántott érzelmileg. A hősünk ugyanis megismerkedik egy idegen lénnyel, amely ugyanabból a célból érkezett; ő is meg akarja menteni a saját bolygóját a fenyegető entitástól,
így a két magányos asztronauta összefog a siker érdekében.
A forgatókönyvírók eleinte mindent megtesznek azért, hogy azt kívánjuk, inkább vesszen a Föld, csak Ryan Gosling faragjon rá, olyannyira irritáló a főszereplő tenyérbemászó hurráoptimizmusa és állandó poénkodása. Megállás nélkül szórja a humorbonbonokat, csak a többségük inkább idegesítő, mint vicces. Bár ezzel valószínűleg nem mindenki fog egyetérteni, legalábbis a moziteremben azt gyanítottam, hogy az egyik nőnek biztos marihuánával viccelték meg a popcornját, mert megállás nélkül nevetett. Sajnos a jókedve nem bizonyult ragályosnak, de ahogyan aztán elkezdett működni a dinamika a két karakter között, hirtelen képessé váltam érzelmileg rezonálni velük, és onnantól kezdve már inkább annak szurkoltam, hogy mégis sikerüljön megmenteni ezt a fránya bolygót.
Christopher Miller és Phil Lord ügyes tanítványai Steven Spielbergnek és Christopher Nolannek, nem véletlenül emlegetik a filmet a Csillagok között és az E.T. – A földönkívüli szerelemgyermekként, nem csupán a tematikája miatt,
hanem mert hasonlóképpen giccses.
Ugyanakkor akármennyire nemtelen támadásnak éreztem, hogy hatalmas gesztusokkal és hatásvadász eszközökkel próbálnak érzelmeket kicsikarni, azért olykor valóban sikerült meghatniuk, ha szidtam is őket közben, hogy ilyen olcsón érik ezt el. De hát ilyen a hollywoodi iskola, patikamérlegen ki van kísérletezve, miként lehet pszichológiai hatást gyakorolni.
És az is biztos, hogy egy mai kora tizenévesek számára A Hail Mary-küldetés épp olyan élményt jelenthet, mint az én generációmnak Spielberg említett filmje; a földönkívüli lény hasonlóképpen cuki és imádni való, mint E.T., gyanítom, a Mekiben a Happy Meal-menü mellé be is szerezhetjük majd műanyag változatban.
Ryan Gosling pedig kétségtelenül uralja a vásznat a nagy hollywoodi sztárok mintájára, komoly összegben fogadni mernék, hogy begyűjti a negyedik Oscar-jelölését is, de a film is valószínűleg versenybe kerül jövőre. Az ilyen szentimentális, de kétségkívül humanista alkotásokat zabálja az akadémia.
Nyitókép: A Hail Mary-küldetés. (Forrás: InterCom)
