Lendvai Ildikó forró szerelmet vallott Magyar Péternek
Egyelőre a szavazóinak, de ami késik, nem múlik.
Egyelőre a szavazóinak, de ami késik, nem múlik.
Lehet, hogy a szavazóm voltál, nekem vagy a pártomnak. Neked köszönhettem, hogy sokáig a parlamentben politizálhattam.
Trumptól épp ezért félnek az amerikai tudósok: a Covid alatt megtapasztalták, hogy bármely tudományellenes babonának képes a szószólója lenni.
Annyira rossz kapucsengőt nem nyomhat a miniszterelnök, ha ilyen sikeresen tudja immár tizennégy éve irányítani az országot.
Felmentik az ország egyik legjobb gimnáziumát negyedszázada igazgató vezetőt. Nem szégyellitek magatokat?
A technika t.i. gyorsabban fejlődik, az istennek nem alkalmazkodik az az Orbán-kormányhoz. Nem szép tőle.
Ma is sokan siratják-temetik Budapestet, az édest, „Budapest Köztársaságot”, legalábbis fővárosi szinten.
A vereség okait másokon számonkérni, olyan, mintha a potyautas a jeggyel utazókat lázítva az útvonal helytelensége miatt reklamálna a masinisztánál.
Az MSZP egykori elnöke értékelte a magunk mögött hagyott választást. Szerinte „immár felkerült a jel a falra, hogy ennek így vége”.
Ha nem diktatúrában akarunk élni, akkor szükség van a politikai akaratok megszervezésére. A kérdés az, alkalmas-e erre a baloldal jelenlegi szervezeti kerete. A választás beleverte az orrunkat: így nem alkalmas.
Nem Gyurcsány Ferenc, hanem Lendvai Ildikó ideje járt le. A DK összetartó ereje kikezdhetetlen.
A volt alelnöktől az egykori MSZP-s belügyminiszterig mindenki ugyanarra a következtetésre jutott.
Szerinte még az a „baloldali mentségünk” is szertefoszlott, hogy „a falu, a vidék kiszolgáltatottsága útját állja a változásnak”.
Nem ártana szólni a szocik egykori nagyasszonyának, hogy a kampánynak vége.
Az is világos, hogy a Vitézyre leadott érvényes szavazatok nagyja minek köszönhető.