Poloska a zakón

„Furcsa fintora a sorsnak. Élelmes sajtófotósok kiszúrták, hogy az ünnepi beszéd idején Orbán zakóján valami rovar mászkált. Egy szakértő szerint mezei poloska. Talán revansot akart venni, mert társait a szónok és eszmetársai túl sűrűn emlegették negatív kontextusban.

Pech. A miniszterelnök éppen le akarta cserélni a poloskázó Orbánt egy másik, atyaibb Orbánra, aki az ellenfeleit némi lesajnáló empátiával csupán »megtévesztettnek« nevezi. A poloska felgyorsított törzsfejlődéssel szinte emberré lett, igaz, kicsit hülyécsékévé.

Nem tudom, az ú.n. »megtévesztetteknek« jobban esik-e, ha simán lehülyézik őket, mint ha férgezik, részemről szoros a verseny. Mindenképpen kínos, ha erre – a múltakra emlékeztetőül – belemászik a beszédbe egy poloska.

A szándék nyilvánvalóan az volt, hogy Orbán – aki eddig következetesen a saját táborhoz beszélt – most újabb rétegeket édesgessen magához. Logikus törekvés ez mindkét oldalon. A frontok beálltak, még egyik oldalon sem biztos a győzelem. A Tisza ugyan fölényben van, de ha a határon túli levélszavazatokat, a körzeti machinációkat, az ígérgetéseket és a legnagyobb váltóerőből óhatatlanul lecsípő, mégoly jó szándékú, más ellenzéki szavazatokat tekintve inkább döntetlenről mernék beszélni. Ezért mindkét ünnepi szónok túlnézett a saját táborán, túlkiáltotta annak határait. Így váltak a rendezvények a sajtó találó terminusával »megbékélésversennyé«. Orbán ezt a »békepártiság« – tudjuk, hogy hazug – ismételgetésével, Magyar Péter azzal az új hangsúllyal akarta megnyerni, hogy a sokak által várt igazságtétel a 3-4000 vétkest sújtja, a többieknek viszont jön a szintén várt megbékélés, a kéznyújtás a szétszabdalt táborok között.”

Nyitókép: Mandiner / Ficsor Márton