Lendvai az új próféta „legnagyobb erősségét” abban látja, hogy „képes uralni a politikai napirendet, és »hitből« politizál egy kifáradt, túlosztogatott országban”. Jelentsen ez bármit is.
„Élő kövület alatt azokat az élőlényeket értjük, amiket fosszíliákból is ismerünk, évmilliókon át, a kihalási eseményeket túlélve szinte változatlanul fennmaradtak vagy egy olyan leszármazási vonal tagjai, amelynek teljes rokonsága már régen kihalt”,
írja a Wikipédia az „Élő kövület” címszónál, ahová az internet irányít, ha beírjuk Lendvai Ildikó nevét.
Ez a meghatározás némileg talán elveszi az élét az idős politikus azon bejelentésének, amely szerint „kemény és vastag igennel” fog szavazni a Tisza Pártra. Abba most ne is menjünk bele, hogy az egyenlő választójog szabályai szerint nincsen gyenge és erős igen, vékony és vastag iksz, csak szavazat. (Igény persze volna rá, hogy ne érjen mindenkinek a voksa ugyanannyit, de ez messzire vezetne, és semmiképpen sem gondolnám helyénvalónak, hogy az egykori MSZP-elnöké a vastagabbak közé soroltassék.)
Ezt is ajánljuk a témában
Magyar Péter egyébként ugyanúgy tagadja, hogy megszorításokra készülne, ahogyan korábban Lendvai „nem lesz gázáremelés” Ildikó is tette.
Hogy mekkora erkölcsi, politikai, lelki, fizikai támogatást jelent a hajdani cenzor, a bejutási küszöb alá zuhant szocialisták egykori üdvöskéjének kiállása valaki mellett, vajon több százalékot hoz-e, mint amennyit visz (vagy leginkább meg sem mozdítja az arányokat, nagyjából Ildikó néni egyetlen, titkosból nyilvánossá vált voksát kivéve), az voltaképpen érdektelen.
Ami miatt mégsem hagyható szó nélkül e bátor állásfoglalás, az az elmúlt harmincöt évünk súlyos adósságaira mutat rá.
Lendvai szerint ugyanis Magyar az egyetlen politikai szereplő, aki tényleges rendszerváltást képes kikényszeríteni. Ez a tényleges rendszerváltás régóta izgat valamennyiünket, tulajdonképpen 1989 óta, és ha ez azt jelentené, hogy végre számon kérik a komcsikat büntetőjogilag és anyagilag is mindazért, amit elkövettek, akkor akár örvendezhetnénk is e megérzésen. De ha Magyar Péter erre készülne, az bizonyára nem nyerné el az MSZMP KB volt munkatársának, osztályvezető-helyettesének tetszését.
Ha tehát rendszerváltásra készülünk, akkor a többpárti parlamentáris rendszer eltörlése készül, ez viszont gyaníthatóan nem idegen Lendvai Ildikótól, hiszen ő eszerint szocializálódott.
Mielőtt azonban az a vád érne, hogy ősrégi tetteket és bűnöket rovok fel neki, azt azért ne feledjük, hogy demokratikus korszakában is olyan vállalhatatlan mondások és pozíciók fűződnek a nevéhez, mint a törvényhozásban elmondott hazugságnak a politikai haszonszerzésre alkalmazott etalonja („Nem lesz gázáremelés”), illetve 2002-től 2009-ig, tehát a teljes Medgyessy- és főként Gyurcsány-kormány idején a legnagyobb kormánypárti frakció vezetése.
Igen, az elkxrt kxrvaország, a trükkök százai, a gyalázatos 2006-os lovasroham és szemkilövetés, a polgárháború szélére sodrás, a devizahitelezés, az Erdély elcsatolására koccintás és a határon túliak elleni hergelés időszaka.
Ezzel a pedigrével meri azt állítani, hogy nem tudja megítélni, hogy (Magyar) alkalmas miniszterelnök lesz-e, abban viszont biztos, hogy alkalmasabb, mint a mostani. Vajon Magyar Péter gazdag, eredményes, példamutató politikai múltja, elvhűsége, fantasztikus tettei, vezetői képességeinek megannyi bizonyítéka vagy pusztán emberi tulajdonságai és kvalitásai alapján tételezi ezt fel? Egy harmincöt éve a hazai politikában markánsan jelen lévő, tizenhat éve megszakítás nélkül (+4 év korábbról) kormányzó, négyszer kétharmaddal győző, pártjában vitathatatlan tekintélyű, az orosz, amerikai, kínai és török elnökkel tárgyaló, Európai Parlamenti pártszövetséget gründoló alternatívával szemben?
De a legérdekesebb, hogy az új próféta „legnagyobb erősségét” abban látja, hogy „képes uralni a politikai napirendet, és »hitből« politizál egy kifáradt, túlosztogatott országban”.
A politikai napirend uralását és a hitet most hagyjuk is, de mit takarhat a „túlosztogatott ország”? Ez a sok ingyenélő magyar már megint túl sokat kapott, itt volna az ideje kiegyensúlyozásképpen egy kis túladóztatásnak, és akkor végre mindenki örülne?
További őskövületek is megmozdultak – hogy képes-e egy kövület magától mozdulni, vagy csak a hullámok és szelek mozgatják-e, az maradjon a természettudományok titka –; a valamiért szakértőnek tartott, bár saját területükön kizárólag kudarcos nézeteket képviselő elnyűhetetlen figura, a Kéri–Petschnig házaspár is csatlakozott az új Megváltó hívatlan apostolai közé. Ők például
a „gazdagnak” tartott nyugdíjasokat szólították meg: mondjanak le a nyugdíjuk egy részéről a többiek javára;
legyen ennyi szolidaritás azokban a nyugdíjasokban, akiknek tényleg nagyon jól megy és nem tudnak mit kezdeni annyi nyugdíjjal. Ezek szerint a Fidesz által tönkretett gazdaságban, a csőd szélén nyomorgó országban vannak olyan nyugdíjasok, akik nem tudnak mit kezdeni a pénzükkel; bizonyára többen is, mert nyilvánvalóan pár száz lemondó nyugdíj-milliomos azért még nem oldaná meg az éhező milliók gondját.
Ezt is ajánljuk a témában
A baloldali groteszk, torz logikában az özvegy igazságtalan előnyhöz jut – mutatott rá Orbán Balázs.
Természetesen szólásszabadság van (nem úgy, mint Lendvai Ildikó cenzorsága vagy a békés tüntetők szemkilövése idején), ezért mindenki azt mond, amit akar. De szerencsére már nemcsak számukra van szólásszabadság, hanem nekünk is,
és leírhatjuk, mekkora pofátlanság, amikor a Nagy Imréék kivégzését a Parlamentben bejelentő Apró Antal unokája vagy a karrierjét a szovjet-magyar barátságra építő Lendvai Ildikó hirtelen az oroszoktól akarja védeni a magyar szuverenitást. Az ’56-ot leverő megszálló, bolsevista oroszokat még szerették, az egyelőre csak olajat szállító Putyint (aki se meg nem száll, se rendszert ránk nem kényszerít) pedig nem.
Hogy mi a diktatúra, az elnyomás, a hazaárulás, milyen egy valóban reménytelenségbe taszított ország, arról ne azok formáljanak véleményt, akik 1989-re vagy 2006-ban teljes gazdasági, erkölcsi és politikai káoszba züllesztették a hazánkat.
Kell még valamit mondanom, Ildikó?
***
Ezt is ajánljuk a témában
Dobogós hely reáljövedelem-növekedésben, uniós középmezőny az igazságszolgáltatás függetlenségében, toronymagas győzelem a légi közlekedési bizniszben. Francesca Rivafinoli írása.
(Nyitókép: YouTube-képernyőfotó)
***
Az Európai Unió vezetése továbbra sem hagy fel az ukrán-orosz háborúba való beavatkozással. Még Von der Leyen karrierjének vége is szóba került a Mesterterv legutóbbi adásában.
Magyar Péter kedvenc színész-politikusa visszahozná a 2009-es megszorításokat.
„Kiváló kibúvó minden alkalommal arra hivatkozni, hogy az ember tanuló” – üzente a diákaktivistának a miniszterelnök politikai igazgatója.
Kiszivárgott felvételen nosztalgiázik Nagy Ervin 2009 „nyugalmáról”. A Tisza-adócsomagja pontosan azt a brutális megszorítási korszakot hozná vissza.
A mozgatórugókat Brüsszel elvárásaiban, közelebből Ukrajna támogatásában, valamint a multinacionális cégvilág adóinak eltörlése környékén lehet keresni.
A költségvetési számokkal történő utólagos „okoskodás” válaszokat kíván a Fővárosi Közgyűlésen.
Egyre közelebb merészkedik a Bíróság a diktatórikus eszközökhöz.
Jelentősen csökkent a lengyel és az amerikai elnök iránti bizalom is.
