Kik Magyar Péter szavazói?

„Előző héten a Tisza-szimpatizánsok egyik látványos csoportját, a posztkommunista kulturális elitet vettük górcső alá. Az olyan sekélyes, de önmaguk hatása alá került, és a tömegekre is jelentős befolyással bíró »bulvár-értelmiségieket«, akik évtizedek óta sikerrel mérgezik a közéletünket, és jól meg is élnek ebből. De mivel az Orbán-kormány(ok) óta lassan de biztosan fogy körülöttük a levegő, csökken a befolyásuk és az életterük, ezért egyre agresszívebben és elkeseredettebben küzdenek ellene. Persze továbbra is a maguk aljas, sunyi eszközeivel, széplelket játszva, jóemberkedve, modoroskodva; hol »Kedvesek!« megszólítással illetve a követőiket, hol fanfárok közepette »kisorsolva« közöttük a lepukkant, eladhatatlan használt autójukat, stb. Az ő emberük Magyar Péter. (…)

Jöjjön hát, a második etap, egy újabb tipikus társadalmi csoport, akik megveszekedetten rajonganak Magyar Péterért. Vagyis, pontosítsunk: megveszekedetten gyűlölik Orbán Viktort. Ez pedig:

2. A seftes, akinek befagyott az okosság

Ezek azok az emberek, akik a 90-es években az élet császárai voltak. (Értelemszerűen az akkori viszonyok között.) Minden héten ott piáztak a helyi menő diszkóban, túráztatták a diszkó előtt a tuning-olt BMW-t, vitték haza a diszkóból a ku... dekoratív, aranyásó csajokat. De volt köztük olyan is, aki kidobó volt valamelyik egyetemi klubban. (A menő diszkókban kidobónak lenni nagyjából csak akkor lehetett, ha valamelyik gengszterbrigádhoz tartoztál, az egy másik csoport; akikről most szó van, azok nem voltak ekkora gazemberek, inkább csak kis- vagy közepes szélhámosok.) És persze nem is mindegyiküknek volt szorosabban köze a diszkókhoz.

Hogy miből éltek? Seftelgettek, csempészgettek, mindig a zavarosban halásztak. A 90-es évek rendezetlen, egyszerre posztkommunista és vadkapitalista körülményei között ezt nagyon lehetett csinálni. A lakosságnál volt bizonyos mennyiségű elkölthető pénz, ám nagy dolgokra (ház, komoly vállalkozás, masszívabb befektetés, stb.) még nagyon kevesen mertek gondolni. Viszont a velúrcsizma, meg a svájci használtautó elérhető is volt, meg kicsit státusz-szimbólum is. És hiány volt belőlük, úgyhogy aki behozta (becsempészte), annak jól ment.

Ezek a simlis, kanyalós, autónepper, stb. figurák nem voltak feltétlenül rossz, gonosz emberek. (Bár amint azóta kiderült, ilyen is akadt köztük bőven.) Sok esetben csak link arcok voltak, akik mindig a könnyebb utat keresték, sumákoltak. Igazán dolgozni, odatenni magukat nem szerettek, de jólétre, magas státuszra pozícionálták önmagukat. Kétes ügyletekben utaztak, másokat lehúztak, vagy csak a zavarosban halásztak.

Persze, lehet, hogy mellette valami himi-humi diplomát is szereztek jó páran közülük. Gyakran szülői segítséggel bekerülve az egyetemre; vagy ha ehhez kevés volt a gyerek, akkor valamilyen »fizeti és viheti« papírt adó suliba íratták be. De bármit is végzett, nagggggggyon büszke rá; hiszen ő értelmiségi, kérem! Pláne, ha tényleg igazi egyetemre járt. Még akár a himi-huminál eggyel magasabb kategóriában is. Mondjuk, például fogorvosi szakra. Még véletlenül sem orvosira, mert az nehéz, a fogorvosi sokkal könnyebb, de az is egy ORVOSI diploma, a szülők is elégedettek, büszkék, gazdag após fel is szerelte neki a rendelőt tip-top cuccokkal...

Nem, nem azt mondom, hogy minden fogorvos ilyen. Van egy csomó nagyon rendes, lelkiismeretes, szakmai elhivatottsággal is rendelkező fogorvos. De a fogorvoslásban tudjuk, milyen nagy bizniszek vannak, főleg a nyugati határ közelében. Vagy akár beljebb is az országban, ha sikerül idáig beutaztatni a külföldieket.

Szóval volt mindenféle okosság. Mérsékelt teljesítményekkel, sok-sok sumákolással, egész jó eredményekkel – gyakran érdemtelenül. Mára viszont megváltozott a világ. Besültek a bizniszek. A seftelést, lébecolást, az okosságot már nem tudják olyan gátlástalanul csinálni, nem megy már úgy az életművészkedés, mint régen. És ezért természetesen nem ők a hibásak. Hanem a kormány. (Ráadásul némelyiket még a törvény is utolérte.) Frusztráltak, csalódottak rosszkedvűek lettek, irigykednek és bosszút akarnak állni.”

Nyitókép: ATTILA KISBENEDEK / AFP