Ausztriából, nem szeretettel

Tavaly vált országos jelentőségű környezetvédelmi és közegészségügyi problémává a nyugat-magyarországi azbesztszennyezés: négy burgenlandi kőbányából évekig szállítottak Magyarországra útépítési és feltöltési célokra használt zúzott követ. A kőzet természetes eredetű azbesztet tartalmazott; a kőzúzalékot több mint kétszázötven nyugat-magyarországi településen hasznosították utcák, parkolók, telephelyek, játszóterek és magánkertek létrehozása során. 

Az azbeszt nem mesterségesen hozzáadott szennyeződés, hanem bizonyos ásványok szálas meg­jelenési formája. A geológusok szerint sokan tévesen külön anyagnak gondolják, valójában maga a kőzet tartalmazza az azbesztszálakat. Önmagában a kő nem feltétlenül jelent közvetlen veszélyt, a kockázat akkor keletkezik, amikor a kőzet a forgalom, zúzódás vagy mechanikai hatás következtében porladni kezd, és a mikroszkopikus szálak a levegőbe jutnak. Ha e szálakat belélegezzük, a tüdőben maradva krónikus gyulladást, azbesztózist, tüdőrákot vagy mellhártyadaganatot okozhatnak, akár több év­tizedes lappangási idő után. 

Az Európai Unió tiltja az azbeszt célzott bányászatát és az azbesztet tartalmazó termékek nagy részének forgalmazását, ugyanakkor nem egyértelműen tiltja azoknak a természetes kőzeteknek a kitermelését és kereskedelmét, amelyek azbesztet tartalmaznak. Az ELTE geológusai és több környezetvédelmi szakértő szerint ez a joghézag tette lehetővé, hogy az érintett burgenlandi bányák hosszú ideig működjenek. 

A fordulat 2025 decemberében következett be, amikor a burgenlandi hatóságok négy kőbányát bezártak. A döntés hátterében egyrészt levegőminőségi vizsgálatok álltak, másrészt az, hogy 2026. január 1-jétől az EU jelentősen szigorította az azbesztnek kitett munkavállalók védelmére vonatkozó határértékeket. A korábbi 100 000 szál/köbméteres munkahelyi határérték 10 000 szál/köbméterre csökkent, és 2029-től további szigorítás várható.

Az osztrák tartományi önkormányzat környezet-egészségügyi, jogi és tudományos szakértőkből álló munkacsoportot hozott létre. A burgenlandi hivatal álláspontja szerint vizsgálni kell, hogy a bányák eleget tettek-e a címkézési kötelezettségüknek, mivel az uniós szabályok szerint 0,1 tömegszázalék feletti azbeszttartalom esetén az anyagot megfelelően jelölni kell. Szakértők viszont állítják, hogy ilyen koncentráció felett a rákkeltő anyagokra vonatkozó korlátozásokat kellett volna alkalmazni. 

Magyarországon a probléma fokozatosan bontakozott ki. Az importadatok alapján sikerült azonosítani azokat a vállalkozásokat, amelyek az osztrák bányákból követ vásároltak, de továbbra sem tudni, hol és milyen mennyiségben használták fel végül az anyagot.

Sopron példája jól mutatja a helyzet összetettségét. Az önkormányzat által vizsgált harmincnégy helyszínből tizenkilenc esetben mutattak ki azbesztet, miközben a dokumentációk alapján egyetlen fejlesztésnél sem szerepelt osztrák bányából vásárolt kőanyag. A szakértők szerint sok esetben nem közvetlen felhasználás, hanem ráhordás okozhatta a szennyezést, mivel magánszemélyek és cégek is használták a zúzalékot magánutak és parkolók feltöltésére. 

Az előző kormány fontos intézkedéscsomagot tett le az asztalra. Az Orbán Viktor által jegyzett, május elsején hatályba lépő kormányhatározat négy fő célt szolgál: az érintett területek országos feltérképezését, az egészségügyi és környezeti kockázatok felmérését, a felelősök és a forgalmazási lánc azonosítását, valamint a kármentesítés és a helyreállítás állami finanszírozású, gyorsított előkészítését. 

A konkrét műszaki beavatkozásokról és költségükről azonban a határozat még nem döntött; ezek kidolgozására a következő hónapokban kerül sor, már az új, tiszás kabinet részvételével. Magyar Péter kormánya május végén kezdett intenzívebben foglalkozni az üggyel. Gajdos László élő környezetért felelős miniszter helyszíni bejárást tartott az érintett térségekben, osztrák látogatásán pedig az új magyar kormányfő napirendre tűzte a kérdést. Létrejött egy magyar–osztrák közös bizottság, valamint egy tárcaközi azbesztmunkacsoport. 

A helyi védekezés során több település ideiglenes megoldásokhoz folyamodott. Kőszeg például külön kormányzati segítséget kért, arra hivatkozva, hogy az azbesztbotrány miatt jelentősen visszaesett a turizmus és ezzel a város bevétele. Sopronban 10 km/órás sebességkorlátozást vezettek be az érintett utakon, majd kalcium-kloridos kezelést alkalmaztak a kiporzás csökkentésére. Szakértők ugyanakkor figyelmeztetnek, hogy a kalcium-klorid és a bitumenes kezelés hosszabb távon újabb környezetvédelmi problémákat okozhat, illetve megnehezítheti a későbbi ártalmatlanítást. 

Ezzel párhuzamosan folynak a vizsgálatok annak megállapítására, történt-e mulasztás a címkézési és forgalmazási szabályok betartásában, illetve indulnak-e büntetőeljárások. Mindeközben a magyar oldalon egyre hangsúlyosabbá válik a kármentesítés finanszírozásának kérdése.

Nyitókép: Az azbeszttel szennyezett szombathelyi Síp utca bitumenes zárással fedett szakasza. Az Oladiplatón megkezdődött az azbeszttel szennyezett utcák bitumenes zárása
Fotó: MTI/Katona Tibor