Gyurcsány, Fekete-Győr, 444: a baloldal a saját politikai céljaira használta fel a pápalátogatást

2021. szeptember 13. 15:22
Gyurcsány, Fekete-Győr, Niedermüller, Karácsony és a balos média: az egyház- és keresztényellenes baloldal, ami szerint az egyháznak nem szabadna politizálnia, hirtelen Ferenc pápa budapesti látogatása kapcsán átpolitizálja a kereszténységet. És megint kiderül, hogy fogalma sincs a kereszténységről.

Mikor kiderült az örvendetes hír, hogy újra ellátogat a katolikus egyházfő Magyarországra, mivel Ferenc pápa elfogadta Erdő Péter bíboros meghívását, hogy mutassa be az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus zárómiséjét szeptember 12-én, vasárnap a Hősök terén, már sejteni lehetett, hogy a magyar baloldal, ami hagyományosan amúgy egyházellenes, majd a látogatás rövidségéből próbál politikai üzenetet kovácsolni, és ezt fogja felhasználni saját belpolitikai céljaihoz. 

Így is lett. Ezt és a pápa lelki üzeneteinek politikai értelmezését igyekeztek kissé erőltetetten a kormány ellen felhasználni az egész baloldalon, a balos kampánycéloknak megfelelően, és nem keresztényként számon kérte a sajátosan értelmezett kereszténységet másokon. Holott, mint arról Kiss Bertalan vallástörténész írt a minap hasábjainkon, a kereszténységgel a kortárs baloldali bálványimádás szöges ellentétben áll.

Eközben a kormányzat nem csinált politikai kérdést a pápalátogatásból, nem fogalmazott meg politikai üzeneteket a NEK kapcsán, és nem idézgette agyon Ferenc pápát. Orbán Viktor a hivatalos találkozón arra kérte az egyházfőt, hogy ne hagyja elveszni a keresztény Magyarországot; márpedig mi mást kérjen egy pápától egy kereszténydemokrata államfő?  

Lássuk, hogyan akarta felhasználni a baloldal a saját céljaira a pápalátogatást, miként igyekszik a kereszténységet valamiféle szociális mozgalomként értelmezni, és hogy valójában ezzel szemben mi a helyzet.

Balos média: Pride igen, keresztény körmenet nem

Az eucharisztikus kongresszusról valahogy nem igazán sikerült átfogóan tudósítania a baloldali lapoknak. 

A NEK és a pápalátogatás kapcsán ugyanis leginkább egy-egy mellékes bakit, illetve a budapesti lezárásokat sikerült kiemelni. A baloldali lapok, főleg az Index, a 24.hu, a 444 és a Telex egy-két véleménycikkel keretezte a NEK-et olvasói számára, de az említett két témán túl maximum Áder János tanúságtétele ütötte még meg az ingerküszöbüket. Kis túlzással a NEK kezdete előtt többet írtak a pápalátogatásról, mint az egész kongresszusról a kongresszus ideje alatt. A Telex, a 444 és a 24.hu például minden jel szerint nem írt a szombat esti Kossuth téri, százezres szentmiséről és az azt követő körmenetről a Hősök terére, legalábbis ha rákeresünk a releváns kulcsszavakra eme oldalakon, akkor nem dobnak ki semmit a keresők. 

Mintha a múlt heti nyitómise és a pápalátogatás közt nem történt volna semmi, csak a lezárások és egy-két baki. (Az Index legalább percről percrézett, a hvg és a Népszava írt a Kossuth téri miséről.)

A Pride-ot lelkesen élőzik, de ha az Andrássy út végig tele van hívekkel, akkor az vagy csak egy hírt ér meg, vagy még annyit sem. 

A pápalátogatásról persze sikerült átfogóan tudósítani, habár a Hősök terén bemutatott szentmise kapcsán a 444 hozta a formáját, és izzadságszagúan idétlen heherészős percről percre kerekedett az oldalon. 

Diplomáciából egyes

Magát a látogatást pedig igyekeztek úgy beállítani, mint ami fricska és kritika a magyar kormány irányába. A baloldal propagandája szerint a pápa direkt csak pár órát töltött Budapesten, bezzeg a szlovákoknál három napot van, és ez politikai üzenet a migrációellenes és LMBTQ-ügyben nem a progresszív álláspontot valló Orbán-kormánynak. A Lánchíd-allegória és a pápa magyar püspököknek mondott beszéde, valamint a Hősök terei prédikációja a baloldal szerint politikai üzenet.

Jó példa erre Perintfalvi Rita szélsőbaloldali feminista teológus és Lukácsi Katalin hitoktató végzettségű ellenzéki politikus közös videója a Deutsche Welle-n. Perintfalvi szerint nem véletlen, hogy a pápa csak rövid időt tölt hazánkban, ennek ugyanis „politikai üzenete” van. Lukácsi Katalin szerint nem Orbánt, hanem Jézust kell követni, az egyháznak pedig a hatalom kritikája a feladata. Érdekes, hogy eközben ő maga egy egyházellenes baloldali ellenzéki szövetség részese.

Mások, például Sárosi Péter a 444-en arról értekeztek, hogy a kormány alig bírta Budapestre csábítani Ferenc pápát. (Utóbbi valószínűleg az ötvenes években tanulta ki az egyházellenes propagandát, hiszen azt írja: „A kormány az Eucharisztikus Kongresszus csaliját is beveti, hogy a pápát idevonzza. Hosszas diplomáciai erőfeszítéseket tesz a Vatikánban, hogy kiegyezzen vele. Hogy a háttérben milyen alkuk, zsarolások mehetnek – azt lehet, hogy majd csak évtizedek múlva tudjuk meg a titkos archívumokból. Amikor híre megy, hogy a pápa vonakodik Budapestre jönni: a habonyi propagandagépezet láncos kutyái veszett csaholásban törnek ki, és nem fukarkodnak a pápa-gyalázó rigmusokkal.” De azért persze Sárosi demokratának tartja magát.)

Holott mindez egyszerűen tévedés. Mint arról többször írtunk,

Ferenc pápát nem a kormány, hanem Erdő Péter bíboros hívta meg az eucharisztikus kongresszusra, erre az egy napra,

az állami meghívás pedig ezt követte, a diplomácia szabályainak megfelelően. Ferenc pápa tehát nem azért töltött rövid időt Budapesten, mert a rövidséggel akart üzenni, hanem mert ennyire hívta meg az egyházi vezetés. Amúgy – ezt is jeleztük – az 52 ilyen kongresszusból alig néhányon volt jelen egyházfő, Ferenc pápa látogatása tehát éppen hogy nagy siker, időtartamától függetlenül. (Például az előző, manilai kongresszusra nem ment el a pápa.)

Pápaismeret is egyes

A pápa püspököknek tartott beszédét és Hősök terén mondott, mély prédikációját pedig csak nagyon erőltetetten lehet politikailag értelmezni. Ezek lelki beszédek voltak, a hatalomra és nyitottságra vonatkozói kitételeikkel együtt. A másik emberre, másik népre való nyitottság mindig része volt a keresztény üzenetnek, akárcsak a hatalommal szembeni visszafogottság, de ezekből csak igen erőltetetten olvasható ki az az üzenet, amit a baloldal ki akar belőle olvasni. Ferenc pápa nem szólított fel sem megengedőbb migránspolitikára, sem hazai egyházreformra, nem bírálta a magyar kormányt és nem mondott burkolt véleményt sem a magyar demokráciáról. 

Karácsony Gergelyék kiplakátolták Budapestet a pápa elhíresült „ki vagyok én, hogy megítéljem?” mondatával, csak épp azt felejtették el, hogy amúgy Ferenc pápa kritizálni szokta a melegházasságot, a gender-elméletet, az egyház homoszexualitással kapcsolatos tanítását kriminalizálni készülő olasz törvényhozásnál pedig diplomáciai jegyzékben tiltakozott a Vatikán. A katolikus egyház hivatalos tanítását, ami a katekizmusban szerepel, már nem írták oda a plakátra, pedig Ferenc megjegyzéseit ennek kontextusában kellene értelmezni.

A 444-es Sárosival visszatértek az ötvenes évek

A legmulatságosabb a megkeseredettség jeleit mutató Sárosi Péter emberijogász mérges kifakadása volt a 444 Pendulum blogján, Az ünneprontó pápa címmel, melyből vagy az derül ki, hogy Sárosinak vagy fogalma sincs a katolikus egyházról és a pápaságról, vagy önmagát akarta parodizálni az ötvenes évek kommunista stílusában, vagy, mint említettem,

tényleg Rákosiéktól tanulta a kommunista propagandát.

Minden mondata gyöngyszem. Szerinte „a püspökök többsége könnyen visszatér a Horthy-rendszer kriptokonzervatív beidegződéseihez. Hiszen valójában soha nem is gyógyult ki belőle, demokratikus átalakulása soha nem következett be”; „az Eucharisztikus Kongresszus, amire talicskával szórták a közpénzt, a Horthy-rendszer restaurációjának fontos állomása”. Vagy a legszebb mondata: szerinte Orbánnak „csak annyi kéne, hogy egy XVI. Benedekhez hasonló reakciós pápa üljön Szent Péter trónján, aki az egész világ közvéleménye előtt szentesíti mindazt, amire Orbán oly büszke: a Trón és Egyház feudális-teokratikus egységét, az iszlamofób és migránsellenes konspirációs teóriák által fűtött agresszív ideológiájával együtt.”

Nos, miért is kellett volna bekövetkeznie az egyház demokratikus átalakulásának? Az egyház nem demokratikus szervezet, és nem is kell, hogy az legyen. Az isteni üzenet, amit önképe szerint képvisel, nem demokrácia kérdése. A Horthy-kort rég magunk mögött hagytuk, ahogy a feudális struktúrákat is.

XVI. Benedek egyáltalán nem képviselte a „Trón és az Egyház feudális-teokratikus egységét”,

A közép újrafelfedezése című könyvében például kifejezetten bírálja az egyházi és világi hatalom középkori összefonódását, ahogy a kereszténység demokráciában való helyéről is értekezik. Ahogy egyébként az Orbán-kormány sem a kettő egységét szorgalmazza, hanem a két struktúra kontstruktív együttműködését. II. János Pál és XVI. Benedek is fontosnak tartotta a menekültek (nem a gazdasági migránsok) befogadását, csak akkor még nem volt bevándorlóhullám, és akárcsak Benedek, Ferenc is hangsúlyozta, hogy a bevándorlóknak el kell fogadnia a befogadók kultúráját, és a befogadó országok maguk dönthetik el, mennyi embert bírnak befogadni, és egyáltalán, milyen migránspolitikát folytatnak. 

A Sárosi-cikkben van még egy, egyszerre mulatságos és tanulságos megjegyzés: eszerint Ferenc pápa „befogadóbb Európát szeretne – és befogadóbb egyházat. Korholja azokat az egyházi vezetőket, akik márványtermeik pompájában elszigetelődnek a világtól és csak a hatalomhoz dörgölőznek ahelyett, hogy a szegények, a nyomorultak felé fordulnának. Akik túl sokat papolnak a hagyományokról, túl mereven ragaszkodnak középkori dogmákhoz, és közben nem látják a gerendát a saját szemükben. Magyarul szögesen ellentétes változásokat szeretne látni, mint amelyeket Orbán képvisel.”

Hát, ugye, megint kiderül, hogy az egyházellenes Sárosi úgy kéri számon a kereszténységet, hogy nem tudja, mi is az, és nem ismeri az egyház mindennapi valóságát sem. Merthogy a magyar püspökök többnyire nem márványtermekben laknak, amennyire lehet, van napi kapcsolatuk a híveikkel, a dogmák nem középkoriak, hanem az ókortól napjainkig állandóan érvényesek, és azokat Ferenc pápa is vallja, a magyar püspököknek vannak súrlódásaik a kormánnyal, és egyébként az általuk vezetett egyház

 rengeteget tesz a szegényekért, elég csak a Katolikus Karitász szinte minden plébánián jelen lévő csoportjaira és akcióira gondolni,

nem is beszélve az egyház szociális intézményeiről és cigánymisszióiról (a szeged-csanádi egyházmegye például pár éve 120 romának segített normális lakhatási körülményeket teremteni, de ez csak egy példa a sok közül). 

Magyarul Sárosi a saját vágyálmait látja bele Ferenc pápába, akárcsak az egész baloldal, például Niedermüller Péter, aki szomorú módon képelemzésbe bonyolódott Ferenc és Orbán Viktor találkozása kapcsán, és arról értekezik, hogy Orbánék szerinte a kereszténység legalapvetőbb értékeit tapossák sárba; miközben egyébként ő maga teszi ezt, szidalmazva például a keresztény férfiakat.

Fegya és mások 

A legméltatlanabb és legalpáribb talán Fekete-Győr András megnyilvánulása volt, aki azzal bírta kommentálni Ferenc pápa és Orbán Viktor találkozását, hogy a pápa lopásgátló távolságot tartott a magyar kormányfőtől. Ez a

Fekete-Győr András az, aki egyébként visszatérne a kommunista gyakorlathoz, és visszavinné a Parlamentbe a kormányfő hivatalát,

mondván, az fejezi ki a demokrácia szellemiségét, miközben jogász végzettségével tudnia kellene, hogy az, hogy a kormányfő hivatala nem az törvényhozás épületében van, a hatalmi ágak szétválasztásának jelképe. 

Vásárhelyi Máriából is sugárzik az elkeseredettség, amikor teljesen tévesen azt írja, hogy Ferenc „minden mondatát a mai magyar egyházi és állami hatalmasságoknak címezte azt üzenve, hogy az ő viselkedésük elárulása mindannak, amiben Jézus hitt és amit híveitől elvár”. Hozzáteszi: „ha hinnék a pokolban, akkor biztos lennék benne, hogy egytől-egyig oda fognak kerülni”. Nos, ezek szerint Vásárhelyinek minimális ismeretei sincsenek Jézus tanításáról, mely szerint tilos megítélni, hogy valaki a pokolra került-e, mivel ez az isteni irgalmasság kérdése. Elgondolkodtató, hogy Vásárhelyi abban a hitben él, hogy Ferenc pápa püspöki messzebb állnak Ferenctől, mint ő maga.

Ugyanígy komikus Hargitai Miklós felvetése, miszerint az egyháznak a kongresszushoz kapott állami támogatást Iványi Gáborék felekezetének kellett volna adnia, mert ma az a legüldözöttebb egyház. Hát, Iványi Gáborékat nem üldözi senki. Emellett neki is állam és egyház összeborulása jutott még eszébe. 

Vásárhelyi és Hargitai, akárcsak a többiek, az egyházat szociális NGO-nak nézik,

aminek a baloldali politikai célok előmozdítása lenne a legfőbb dolga. Holott erről szó sincs. Az egyház elsődleges feladata saját önértelmezése szerint a lelkek üdvösségének előmozdítása Isten igéjének tanítása és a szentségek kiszolgáltatása által, melyek közül a legfontosabbat ünnepelte az eucharisztikus kongresszuson. Vásárhelyi és Hargitai valójában baloldali bálványimádók.

Mi mindennek a tanulsága?

A katolikus egyházat és a kereszténységet rendszerint gúnyoló baloldali lapok, az egyház- és keresztényellenes publicisták és politikusok Ferenc pápa kommunikációjának elődeitől valóban eltérő hangsúlyait mindenáron szeretnék úgy értelmezni, mintha a pápa az ő álláspontjukon lenne a migráció, az egyenlőség, az LMBTQ-ügyek kérdésében, és persze minden másban is.

Ez azonban viszonzatlan szerelem, a pápa ugyanis nem az ő álláspontjukon van,

a személyes megértésre, elfogadásra és nyitottságra való felhívás ugyanis nem jelent doktrinális változásokat, Ferenc nem változtatta meg az egyház tanítását sem LMBTQ-ügyekben, ahogy multikulturális társadalom létrehozására sem szólított fel. 

Emellett az egyház- és keresztényellenes baloldal, ami mindig azt hangoztatta – akárcsak most Gyurcsány Ferenc – hogy a vallás magánügy (nem az, hanem közügy), és hogy az egyház ne politizáljon, valamint kritizálta az egyház szerepvállalását a szociális szférában és az oktatásban (például számos iskola megmentését), most hirtelen azt szeretné, ha az egyház társadalmi-politikai szerepet vállalna, természetesen a progresszív ügyek mentén. Tehát nekik csak akkor nem tetszik, hogy az egyház politizál, ha az egyház az ő meggyőződésükkel ellentétes módon foglal állást etikai és társadalmi ügyekben. Ha Ferenc pápába bele lehet magyarázni a baloldali célok támogatását, akkor az egyház igenis politizáljon, és még a magyar egyház is felszólítást kap erre. 
Mindehhez hozzájárul az előző egyházfőkről való hallgatás, vagy azok ócsárolása. A Ferenc által szentté avatott II. János Pál? XVI. Benedek? Ugyan!

Ha XVI. Benedek eljött volna ide, ugyanolyan ócsárolás lett volna az osztályrésze, mint most a magyar kormánynak. 

Abszurd és komikus, amikor amúgy nem keresztény, sőt egyházellenes baloldali lapok és politikusok kérik számon a magyar egyházon, a magyar kormányon és a híveken a kereszténységet. Persze a fő cél nem ez volt, hanem Ferenc látogatásának kihasználása a baloldal számára a kampány szempontjából. A baloldal tehát átpolitizálta a pápalátogatást, és valóságtól nem zavartatva magát kampánytémává tette. Miközben amúgy köze nincs a kereszténységhez, és nem tud mit kezdeni a pápalátogatás okával, az eucharisztikus kongresszussal; tehát a lelki lényeggel.

(Kép: Orbán Viktor Facebook-oldalának videója a Ferenc pápával való találkozásról.)
 

Összesen 30 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés