Riadót fújtak Brüsszelben: rádöbbentek, hogy nagy a baj, és a magyar ötletbe kezdtek el kapaszkodni
Ráébredtek arra, hogy Európa nehezen tart lépést az Egyesült Államokkal és Kínával.
Orbán görcsösen előre dőlt felsőtesttel, mosolytalanul néz Ferenc pápa szemébe.
„Nézzék ezt a képet Orbán Viktor és Ferenc pápa találkozásáról: A magyar miniszterelnök bizalmatlanul, bizonytalanul, görcsösen előre dőlt felsőtesttel, mosolytalanul néz Ferenc pápa szemébe. Aki viszont barátságosan, kedvesen, bíztatóan mosolyog. A háttérben két szerencsétlen mellékszereplő áll, akiknek szemmel láthatóan sejtelmük sincs, hogy mit kellene tenniük, de persze érzik a helyzet kínosságát, értik a miniszterelnök zavarát. Hiszen a főnökük azzal az erkölcsi és minden más szempontból tökéletesen feddhetetlen egyházi, keresztény méltósággal áll szembe, akit az ő csinovnyikjai »keresztényellenes magatartással« vádoltak, »argentin libsinek«, majd »derék liberális, gender-ben hívő marhának« neveztek. Sőt, a miniszterelnöknek ugyanez a közeli jó barátja »decens vénembernek« és »gazembernek« titulálta a pápát csak azért, mert annak a menekültek ügyében más volt a véleménye, mint a magyar kormánynak. És a miniszterelnök nem szólalt meg, nem tiltakozott, nem határolódott el, ahogyan a magyar katolikus egyház sem érezte úgy, hogy meg kellene szólnia. Hiszen a végén még veszélybe kerülhetnek a nagyvonalú, kormánytól érkező támogatások...
A magyar miniszterelnöknek, és magyar parlament most már tényleg klinikai esetnek minősülő elnökének azzal kellett szembesülnie, hogy a pápa arról beszélt, »hagyjuk magunk mögött egymás múltbeli meg nem értését, a ragaszkodást a magunk igazához a másik rovására«. Egy másik helyen pedig azt mondta, »Mindig ha valaki be akarta kebelezni a másikat, az nem építő volt, hanem romboló, ahogyan az is, aki ki akarta rekeszteni a másikat, ahelyett, hogy befogadta volna«. És a pápa beszélt demokráciáról, multikulturális társadalomról, megértésről és bűnbocsánatról, a legrászorultabbak melletti kiállásról, egymás megbecsüléséről és tiszteletéről. De attól tartok hiába. A magyar miniszterelnöknek és csatlósainak ezek a szavak, ezek az értékek semmit nem jelentenek. A magyar kormány ugyan keresztény kormánynak nevezi magát, de épp a kereszténység legalapvetőbb értékeit és normáit tapossa sárba. Csak azért, hogy politikai hatalmát aljas céljaira tudja felhasználni. De ennek rövidesen vége. És lesz majd ennek azt országnak olyan kormánya, amely nem szajkózza naponta a kereszténységet, de politikájában annak elveit követi.”
Kép forrása: Facebook