Öveket becsatolni, Magyar Péter nem nyugszik: brutális hergeléssel próbálja felülírni a Tisza példátlan botrányát

„És csodák csodájára a nadrágtartóját is sikerült eltávolítanom. Amikor véget ért a szám, kezdtem visszaadogatni a dolgait. Tárca… Fésű… Notesz… Majd, amikor már ment volna a helyére, visszahívtam. – Ez is az öné uram? – kérdeztem, és büszkén előhúztam a világ legkoszosabb, legszakadtabb, biztosítótűvel összetűzött nadrágtartóját. Az utolsó mutatvány is sikerült. Talán egy kicsit csalt, de jól csinálta. Most bizonyára együtt van a régi társasággal, abban a régi-régi cirkuszban. Nicsak!”

Példátlan botrány Magyar táborában

Bő egy hete látott napvilágot, hogy Magyar Péter és a Tisza Párt annak érdekében, hogy a korábbi hónapokban belengetett több százmilliárdos, de egyes gazdasági elemzők szerint több ezermilliárdos választási ígéreteiket valahogyan teljesítsék, jelentős adóemelésre készülnek.

A brutális adótervek kiszivárgása után több videófelvétel jelent meg, amelyeken Tarr Zoltán, valamint a Tisza Párt más szakértői arról beszéltek, hogy az adóemelés mindenképpen szükséges, de a konkrét tervekről nem lehet beszélni, mert akkor megbuknak.

Még mielőtt valaki itt elkezdene engem álhírgyártással vádolni, szögezzük is le ismét:

Nem vicceskedve, nem terelésként, hanem teljesen komolyan közölte a közönségével, hogy nem beszélhetnek a részletekről, mert abba bele fognak bukni. Bizony, ezt a magát legnagyobb ellenzéki pártként definiáló formáció második embere közölte velünk! Elcsépeltnek tűnik, de

és minden kapcsolatot megszakítanak vele. Persze tudjuk, hogy a baloldalon Gyurcsány őszödi beszéde óta nincsen következménye semminek. 

Tarr Zoltán etyeki beszédének egyik legfőbb eredménye, hogy megkímélt minket egy újabb őszödi döbbenettől. Míg Gyurcsány egyfajta Rodolfóként másfél évig trükkök százaival próbálta megmenteni saját és pártja hatalmát, addig most a tiszás EP-képviselő mindezt megelőzve még a parlamenti választások előtt közölte velünk a tutit:

mert miénk a hatalom, és akkor bármit megtehetünk. 

Az etyeki beszéd egy olyan pillanatban csapott be Magyar Péterbe, amikor a nyári hónapokban lendületét vesztette a Tisza Párt. Már a baloldali, liberális elemzők is nyíltan kimondták, hogy az ellenzéki erő súlyos humán- és intézményi válsággal küzd. Bár hétről hétre azt próbálja bizonyítani Magyar, hogy ők igenis felkészültek a kormányzásra, de

akik maximum a főnök unalmas paneljeit tudják felmondani, de improvizációra és jó értelemben vett meglepetésre már nem képesek. 

„Az utolsó mutatvány is sikerült. Talán egy kicsit csalt, de jól csinálta” – ezt a rodolfói elvet követve látott neki Magyar Péter a válságkezeléshez. A pártelnököt alapvetően leforrázta a mindenki számára könnyen érthető botrány. Mindennek a legfőbb jele az volt, hogy 5 másodpercen belül sikerült a következő két állítást tennie: Tarr Zoltán mondatait összevágták, nem láttam a felvételt.

Magyar azonban nem állt meg itt: bejelentette, hogy a minimálbért keresőknél 9 százalékra csökkenti a személyi jövedelemadót, a mediánbér alatt keresőknél is mérsékli a terhet, az átlagbér felett keresőknél pedig marad a mostani 15 százalék. Csakhogy idén tavasszal a Tisza Párt közvélemény-kutatásán, a Nemzet Hangja nevű szavazáson 1,1 millióan mondták el a véleményüket – állítólag –, 81,9 százalékuk pedig igennel válaszolt arra a kérdésre, hogy „egyetért-e Ön azzal, hogy a személyi jövedelemadó egységesen 9 százalékra csökkenjen”. Magyar Péter az eredményvárón azt ígérte, a Tisza-kormány programjának sarokkövei lesznek az emberek válaszai – az általa felvázolt adóreform viszont minden, csak nem egységes 9 százalék...

Miután jól láthatóan ezek a mellébeszélések és terelések sem működtek, Magyar Péter visszatért a régi jól bevált útra: a legjobb figyelemelterelés a hergelés és hangulatkeltés. Míg korábban egy-egy váratlan akciója valóban okozott meglepetést a politikai riválisai körében, addig a most kitalált vészforgatókönyv: Kötcsére szervez rendezvényt arra az időpontra, amikor a kormánypártok a hagyományos politikai szezonkezdő rendezvényüket tartják, egyáltalán nem keltett nagy vihart.

Mivel egy olyan súlyos csapás, mint amit Tarr mondatai jelentenek, nem orvosolhatóak úgy, hogy az érintettet eltávolítják, ezért nem marad más menekülőútja a Tisza-vezérnek, mint hogy valami olyan dolgot lépjen, ami teljesen felülírja az adóemelési terveikről szóló híradásokat. Azonban a politikai helyzet ma már teljesen más, mint egy évvel ezelőtt.

Mégpedig ezért nem megy, mert a választások közeledtével a teljesen elkötelezett szavazókat leszámítva szépen lassan mindenki elkezd számolni. 

Amit biztosan tudunk:

• a Tisza Párt megemelné az adókat; 
• megkurtítaná az adókedvezményeket; 
• jelentősen növelné az üzemanyagok árát;
• és a rezsicsökkentést felülvizsgálná. 

Ezeket tudjuk, és vannak azok a tételek, amikről (ugyebár) inkább nem beszélnek, mivel akkor abba belebuknának. Egy ilyen helyzetben bizony a szavazók egy jelentős része már elkezd mérlegelni, hogy tényleg érdemes-e az esetleges változás érdekében az eddigi stabil életszínvonalamat feláldozni.

A hergelés, az agresszivitás, a valós tények teljesen nyilvánvaló tagadása arra vélhetőleg elég, hogy a magszavazók megmaradjanak Magyar mellett. A csendes többség megnyeréséhez azonban ez már kevés. Ők konkrét terveket, és olyan víziót szeretnének látni, amelynek révén tényleg egyről a kettőre juthatnak. A mögöttünk hagyott hónapok pedig egyértelműen megmutatták: Magyar ilyennel nem rendelkezik,

„Az utolsó mutatvány is sikerült. Talán egy kicsit csalt, de jól csinálta” – Magyart ismerve nem ez lesz az utolsó mutatvány;

(Nyitókép: Markovics Gábor/Mediaworks)

***