Itt megjegyezte azt is, hogy akadnak jócskán olyan helyzetek, „amikor egy sportoló nagyon jól érzékeli, hogy milyen állapotban van: mik az erősségei mik a gyengeségei. Ezek természetesen változhatnak a karrierje során. Mert van, amikor egy edző nem képes kompatibilitást mutatni a sportolóval, és nem érzékeli azt, hogy most a versenyzőjének pihenőre van szüksége vagy épp időt kell neki hagyni arra, hogy egy gyászfolyamatot feldolgozzon, netán kicsit szabadjára kell engednie.”
Az úszók eleve is egy nagyon szigorú menetrend szerint élnek már kisgyermekkoruktól, az idejük jó részét a medencében vagy amellett töltik. Főként a nők esetében szoktunk látni drasztikus szakadásokat, amikor megjelenik náluk az a vágy, hogy családjuk, gyerekük legyen” – sorolta.
Majd a gondolatmenetnél maradva arra is kitért, hogy úgy gondolja, hogy
a versenysportolók élete eleve szakaszokra oszlik, a sportkarriernek van élettartama.
Milák Kristófnak az elmúlt kicsit több mint egy évben arra volt szüksége, hogy egyedül legyen. „S lehet, hogy ennek a titokzatosságnak stratégiai megfontolásai voltak, de az is állhatott emögött, hogy túl sok volt az inger, túl nagy volt iránta az érdeklődés. Nem hagyták, hogy feldolgozza a saját lelki és fizikai állapotait”.
Hal Melinda úgy véli
olimpiai bajnokként nehezebb odaállni a rajthoz vagy belevágni egy mérkőzésbe, mint éremvárományosként.
Teljesen más pszichológiai állapot a kettő. „Nem kizárt, hogy Milák Kristófnál is ez történt 200 pillangón. Mintha elszámolta volna magát, és a másik fél jobban stratégiázott volna az utolsó métereken. Lehet, hogy csak ennyiről volt szó. Mindenesetre fantasztikus a teljesítménye és további nyugalmas, egyben sikeres munkát kívánok neki! Ha neki így megy, akkor azt tiszteletben kell tartani!” – fejtegette.