A sportolók mind a versenyek előtt, mind azokat követően komoly mentális felkészítésen vesznek részt. De miből is áll ez az intenzív folyamat, milyen módszereket alkalmaznak a mentáltréning során a szakemberek, ezeket miként tudjuk akár mi is a hétköznapokban használni? Ezekről is kérdeztük Lénárt Ágota sportpszichológust, a Magyar Testnevelési és Sporttudományi Egyetem tanszékvezetőjét.
***
A torna, az úszás vagy a műkorcsolya esetén már gyermekkorban érdemes a sportpszichológia módszereit alkalmazni, mivel ezeknél a sportágaknál akár 6-7 évesen is versenyezni kezdenek a gyerekek. De általában a serdülőkor elején lép be az az időszak, aminek a jelmondta az is lehetne, hogy annyit érek, amennyit teljesítek, tehát 13-14 éves korban már elkezdi őket érdekelni a teljesítmény. Ez a versengő típusúakra jellemző, akiknél jelen van az a vágy, hogy szeretnének többet teljesíteni. Természetesen a kisebbeket is lehet tanítani, de ott az életkornak megfelelő módszereket kell alkalmazni – ismerteti Lénárt Ágota sportpszichológus a Mandinerrel a sportpszichológia legifjabbaknál való alkalmazását.
Majd azzal folytatja, hogy
az alapmódszereket érdemes elsajátítania azoknak is, akik nem versenyszerűen sportolnak,
de javítani szeretnék a teljesítményüket a pályán, az edzőteremben vagy akár a munkahelyen.
Az autogén tréning vagy a hozzá hasonló relaxációs módszerek akár 2-3 hónap alatt is alaposan elsajátíthatók. „Ebbe szoktunk beépíteni egy kis légzésterápiával kapcsolatos gyakorlatot, de az alapmódszerek közé tartoznak a mozgássorok fejben való elképzelése, a figyelemfókuszálás és stratégia, taktika, valamint azok a kognitív módszerek is, amelyek például a célállítással, célformulákkal kapcsolatosak” – sorolja a szakember.
Lénárt Ágota hozzáteszi, hogy általában a célállítás és a célformulák kerülnek előtérbe.
„Az emberek szeretnének valamit elérni és ehhez szükséges az ütemterv és a különböző erőforrások. Továbbá a megvalósításnak a megtervezése is fontos,
valamint azok a célformulák, amelyek kiküszöbölik, hogy akár rossz szokássá, önbeteljesítő jóslattá is váljanak. Például ha valaki azt mondogatja magának, hogy »ez nekem nem sikerül, a múltkor is itt rontottam el«, akkor az ezzel kapcsolatos beidegződések a későbbiekben is rossz irányba vihetik a folyamatot. Ahhoz, hogy jó célformulákat tudjanak választani, szükséges az is, hogy kijavítsák az előző hibákat, hiszen az agy képekben gondolkodik, és ennek megfelelően egy előző hibás kivitelezés képe nyomaszthatja a sportolókat. Ha ezt nem javítjuk ki, akkor mindig ugyanaz a hiba kerül elő. A sportolóim az ezzel kapcsolatos módszert viccesen szoftvercserének szokták nevezni, aminek pontosan ez a lényege, hogy
a hibás képet ki kell cserélni.
Az agy pedig nem tesz különbséget aközött, hogy ez megtörtént vagy nem, és így a kijavított mozgás képe legközelebb már segíteni fogja a sportolót. Az előzőleg elkövetett hiba miatti szorongás pedig idővel semmissé válik” – magyarázza a sportpszichológus.