Vaddisznóból diplomácia – Észtország új exportcikke

Amikor egy országban megjelenik az afrikai sertéspestis, az nem csupán a disznóhús exportját állítja le, de veszélybe sodorja az egész agrárium láncolatát. Így nem csoda, hogy a kormányzatok megbízzák a vadászokat, hogy ritkítsák a vaddisznóállományt, mert gyakran ezek hordozzák a kórokozó vírust, és a vándorlásukkal hatékonyan tudják terjeszteni azt. Ez a betegség már több mint 10 éve jelen van a Baltikumban, és jelenleg nagy intenzitással terjed – főként a határ menti területeken, mivel a vaddisznók Lettországból, a betegség sújtotta övezetekből érkeznek.

Ahogy minden természetszerető emberben, náluk is létezik valamiféle vadászbecsület, tisztelet a vad iránt, így a kilövés nem csak a ravasz meghúzásáról szól. Ők is nehezen fogadják el, hogy kidobják az áldozatuk húsát, még akkor is, ha a kivizsgálás után nem is találtak benne kórokozót.

Az Észt Vadásztársaság úgy véli, hogy az államnak közbe kell lépnie, mert jelenleg sem a vadászok, sem a húsfeldolgozók nem értékesíthetik a nyershúst, még akkor sem, ha mentesnek találták a vírustól. Arról most ne is beszéljünk, hogy ezt az okos és előrelátó szabályt is Brüsszelben találták ki. Hőkezelés után ugyan már lehetne értékesíteni, de hát egy konzervvaddisznó nem igazán kívánatos, még a finneknek sem, akik azért eddig elvitték a felesleget. Így csak gyűlik a hús a vadászok hűtőházaiban.

A feladat egyszerű, meg kell teremteni a hőkezelt húsra a keresletet, és Hendrik Johannes Terras regionális és vidéki ügyekért felelős miniszter meg is találta a megoldást. A tárcavezetőre rájár a rúd, hiszen 

Terras szerint a vaddisznó-populáció ideális sűrűsége Észtországban négyzetkilométerenként kettő, szemben a jelenlegi hárommal, ami azt jelenti, hogy egyharmadával kellene csökkenteni. Hogy mindezt komolyan gondolja, hozzátette, hogy az állam elkezdi felvásárolni a levadászott vaddisznókat, amelyeket aztán az észt védelmi erők és Ukrajna fejadagjainak előállításához használhatnák fel.

Tehát a vaddisznóhús 30 százalékát felvásárolják, hogy ebből félmillió konzervet állítsanak elő, amit a védelmi erők ellátására használnák fel, illetve állami élelmiszersegélyként elküldenék Ukrajnának.

Mit lehet minderre mondani? Azon már túlléptünk, hogy a Nyugat az utolsó ukránig harcol Oroszországgal. Azt is elfogadtuk, hogy egyes államok kisöprik a raktáraikban lévő lepukkadt fegyvereiket, odaadják az ukránoknak, hogy ezekért busás kártérítést vagy modern fegyvereket kérjenek. Ez most egy következő szint, olyan élelmiszer átadása segélyként, amelynek az egészségügyi kockázata sokakban kételyeket gerjeszt.

A katonai beszállítóknál mindig is akadtak aranyemberek, ahogy már Jókai is megírta.

Kapcsolódó:

További cikkeinket, elemzéseinket megtalálják a makronom.eu oldalon.

Nyitókép: Farkas Melinda/MTI