Hagyjuk békén Milákot!

Nyitókép: Robert Szaniszló/NurPhoto via Getty Images

„Amikor átadhattam neki az ezüstöt a 200 pillangó után, biccentettem egyet a dobogó legfelső foka felé és azt mondtam neki: Kristóf, nagyon szépen köszönjük, amit tett! Ha akarja, vissza tudja venni a trónt. Ön képes rá és csak Magán múlik. – Két nappal később 100-on meg is tette. 

Ha akarja, megteszi majd 200-on is.És ha nem akarja, az is rendben van. Az ő élete, az ő döntése. Tokióban és Párizsban is az egyetlen magyar, aki két érmet is nyert, a négyből kettő arany. Csodabogár? Lehet. Melyikünk nem az… Csak mi nem nyerünk olimpiai érmeket. Nemhogy négyet, de egyet sem. Itt az ideje, higy mindannyian elfogadjuk: Kristóf mindenkinek az úszásával üzen, ő az úszásával beszél hozzánk, az ő nyelve a pillangózás, és ha nem akar, akkor igenis nem nyilatkozik és nem áll szóba az újságírókkal a vegyes zónában. 

Megvan rá a szabadsága, és bőven meg is dolgozott érte. Mi lenne, ha minden sportvezető és újságíró elfogadná és gyakorolná az athletes first olimpiai alapelvet, mi lenne, ha Milák Kristófnak szabad lenne Milák Kristófnak lennie? Engedjük el ezt az egész nyilatkozósdit és szurkoljunk neki a jövőben is! 

El a kezekkel Milák Kristóftól, hajrá, Milák Kristóf! Hajrá, magyarok!”

***