Magyarországra figyelt a nemzetközi borvilág

2022. március 22. és 24. között rendezték meg hazánk és egyben régiónk legnagyobb HoReCa (hotel, restaurant, café) szakkiállítását, a Sirha Budapestet a Hungexpo területén. Nem mellesleg, itt kapott helyet a Bocuse d’Or európai döntője, melyen a magyar csapat az előkelő második helyet szerezte meg.

hiszen az ételek mellé ezeket párosították. De ezen túl is, nem véletlen, ha valaki úgy érzi, az elmúlt napokban sikerült látványosan beindítani a magyar bor-marketinggépezetet.

A Sirha Budapesthez kapcsolódóan először került sor a Hungarian Wine Summit eseményre, amit az Agrármarketing Centrum (AMC) szervezett. Az esemény legnagyobb újdonsága talán grandiózus mérete volt, hiszen korábban soha senki nem hozott ide ennyi külföldi boros szakembert. Ahogy korábban megírtuk, a szervezők több mint száz, a maga piacán véleményformáló borszakértőt utaztattak be az országba. A nemzetközi csapat hétfőn és kedden a borvidékeket járta, szerdán és csütörtökön pedig a Hungexpón kóstolhattak, illetve vehettek részt angol nyelvű mesterkurzusokon. Az AMC által szervezett közösségi standon közel 90 hazai borászat mutatkozott be a látogatóknak. Néhány előadásra mi is beültünk, a kiállítókat és a vendégeket pedig benyomásaikról kérdeztük.

– vezette fel előadását Caroline Gilby borszakértő, master of wine, aki missziójának tekinti, hogy felhívja a figyelmet a magyar borra. A hazánkba évtizedek óta visszajáró specialista Balassa István elismert tokaji bortermelővel közösen tartotta a furmint mesterkurzust. Ezek a programok elsősorban a nemzetközi vendégeknek szóltak, így elhangzottak olyan információk is, amelyek a gyakorlott hazai fogyasztóknak talán maguktól értetődőek, de azok is kaphattak új információkat, akik szeretnek mélyebbre ásni. A borsorban helyet kapott tradicionális pezsgő, könnyebb és testesebb száraz bor, szamorodni és aszú is, a furmint sokszínűségének jegyében. Balassa szerint izgalmas feladat volt a furmintot bemutatni az érdeklődőknek.

És hogy neki mit jelent a szőlőfajta? „Nehéz lenne ezt röviden megfogalmazni, de a komplikáltság kifejezés biztosan szerepelne benne” – válaszolta mosolyogva a borász, aki egyébként Tokajról azt vallja, ha nem is lehet feltétlenül kijelenteni, hogy a legjobb, mindenképp a legbonyolultabb borvidék a világon. Aki szeretné tudni, miért, annak ajánljuk Balassa-interjúnkat Pincesor borászpotré-sorozatunkból.

Visszatérő motívum mind a látogatók, mind a kiállítók részéről a helyi szőlőfajták témája. Így az olaszrizling is kapott egy külön mesterkurzust, melyen Győrffy Zoltán pécsi borszakíró és horvát kollégája, Saša Špiranec magyar példákon keresztül mutatta be a fajtát, mely déli szomszédainknál legalább annyira meghatározó, mint nálunk.

A szekszárdi Sebestyén Csilla és az egri Gál Tibor bikavérre menő küzdelmét Elizabeth Gabay master of wine moderálta. A két borvidéken a koncenpció hasonló, az adottságok eltérőek. „Ha kiérezni a fajtát, hibát követtem el” — fogalmazott Gál Tibor, hiszen

Mindezt nagyjából felerészben hazai, felerészben a már hagyományosan jelenlévő nemzetközi fajtákkal próbálják elérni. Hogy milyen a bikavér karakter, hat boron keresztül mi is átelmélkedhettük. Gabay szerint fontos tudatosítani, hogy itt nem maradékok összeöntéséről van szó: a bikavérbe a legjobb szőlőnek kell kerülnie. A csúcskategória – amely még nem sok termelőnél létezik – a dűlős bikavér, vagyis amikor mindegyik összetevő ugyanarról a kiemelt termőhelyről származik. „Ez nem egyik napról a másikra megy, nekünk tizenöt évbe telt, mire eljutottunk odáig, hogy elkészítsünk három dűlős bikavért” – magyarázta Sebestyén Csilla, hozzátéve, hogy egyre több borászat érzi fontosnak a bikavéren keresztül bemutatni egy-egy terület értékeit.

A kóstoló után Elizabeth Gabay válaszolt néhány kérdésünkre. A szakember többek között Magyarország-specialista, 1993 óta jár vissza hozzánk. Először Tokjba jutott el, amely akkor éppen attól visszhangzott, hogy „ezek a frissen idejött franciák akarják nekünk megmondani, hogyan készítsünk jó tokajit”.

A kilencvenes évekre úgy emlékszik vissza, hogy azok az útkeresésről szóltak – és hozzáteszi, akkoriban „az egri borok borzasztóak voltak”. Az elmúlt tíz évben egy korábban nem tapasztalt zsizsegést érez az új generáció részéről, „fantasztikus önbizalmat” lát, melynek alapját a saját szőlőfajták és talajok képezik. A magyar termelők pedig, úgy érzi, ma kíváncsibbak. A hazai piac támogatja a hazai termelőket, sokan el is adják itthon minden borukat, de szerinte az exportált borok nem tükrözik eléggé azt, ami Magyarországon történik. „Eltávolodnak attól, ami a magyar bor.” Egyúttal bizakodó is: „pár év kérdése, hogy az exportpiac észrevegye ezt az önbizalmat és energiát. Ez érezhető.”

A nemzetközi közönség még nem ismer minket eléggé – ezt azzal illusztrálta, hogy nemrég beszélt valakivel, aki összekeverte a kékfrankost és a cabernet franc-t a hasonló hangzás miatt. „Rengeteg edukációra van még szükség!” A kékfrankossal kapcsolatban szerinte egyértelmű, hogy a termelőknek – jöjjenek bármelyik országból is – sokkal több közös kóstolót kellene tartaniuk. Az osztrák marketinggépezet rendkívül erős, a magyaroknak ezt „legyőzni lehetetlen, használni viszont annál inkább lehetséges – jelentette ki. – Azt gondolom, Magyarországnak építenie kellene a bevezetett márkára.”

Az A pavilonban, a magyar borászok hatalmas közös standjánál beszélgettünk a kiállítókkal. Az általános hangulat pozitív, bizakodó volt. Sebestyén Csaba szekszárdi borász elégedett, mert a cél – hogy bemutassák boraikat a külföldi szakmának – megvalósult. A vendégek sok előremutató bort kóstolhattak, és érzik a fejlődést. „Kereskedői oldalról egyértelműen látszik az érdeklődés a helyi fajták iránt. Azokat kóstolták, keresték, amelyekkel más országokban nem találkozhattak.” Ez a szekszárdi termelők számára is fontos visszajelzés, hiszen

Minőséget kritizáló megjegyzésekkel Sebestyén nem találkozott, a borvidéki túrák szerinte hatásosak voltak, és biztos benne, ha ezt folytatjuk, egyre több magyar bort fogunk eladni külföldön.

Nagy Tamás nemzetközi borakadémikus, a Mad Wine márkanagykövete jó ideje rálát a nemzetközi piacra. Szerinte a rendezvény hozta azt, amit elvártak tőle, sőt, hangulatra szinte olyan volt, mint egy mini Pro Wein (a világ egyik legfontosabb boros szakmai kiállítása). Itt fontos hozzátennünk, hogy az eredetileg márciusra tervezett düsseldorfi Pro Weint januárban áttették májusra, ezt a vákuumot használták ki a szervezők. „A vendégeket a borászokkal összefogva tudta beutaztatni az AMC. Ezt jó kezdeményezésnek tartom, bízom a hatékonyságában.” Kiemelte: sokat számítanak a visszajelzések, a világ másik felén hogy látják a fogyasztók azt az irányt, amelyen haladnak. Nem sajnálják az energiát a piac-specifikus fejlesztésekre borstílusban, megjelenésben, edukációs anyagokban – és számukra ez működik is.

„Örülök, hogy kijöttünk – lelkesedett Jandrasics Borbála (Jackfall, Kisjakabfalva, Villányi borvidék) – Tudom, hogy ez az, ami megéri. Szerintem itt a legjobb a közönség, hiszen a szakma képviseli magát. A gasztronómia és a bor kéz a kézben jár, ezért itt sok étteremtulajdonos is megfordul, akikkel egyébként nem találkoznánk egy borfesztiválon.” Hozzátette, a Bocuse d'Orra érkezett norvég szurkolótáborból és szakmai csapatból többen is megfordultak náluk – ezzel a közönséggel máshol nem találkoztak volna.

és érdemesnek látják ezekkel a borokkal foglalkozni. A Vylyan pultnál Debreczeni Mónika tulajdonos töltött a poharunkba. „Elégedett vagyok a rendezvénnyel, a színvonal felülmúlta a várakozásaimat. A programok jól szervezettek, jó ritmusúak, a közönség válogatott.” Kifejezetten hatékonynak látta a bormarketingnek ezt a formáját.

A kanadai magyar építész bortermelő Robert Gilvesy a Szent György-hegyről arról beszélt: „Számomra hasznos volt a rendezvény, a közösségi stand színvonalas volt. Nem is vártam volna ennyire jó vendégkört.” Szerinte korai megmondani, hogy ennek az egy rendezvénynek mi lesz a hatása, de ha több éven át működik, várhatunk eredményeket.

Illés Tamás, a Pannonhalmi Főapátság pincészetének marketing- és kereskedelmi vezetője eleinte kissé szkeptikus volt azzal kapcsolatban, hogy ilyen rövid idő alatt ilyen minőségben meg lehet-e szervezni ezt az eseményt. Végül „abszolút sikeresnek” értékelte, szerinte a szervezés professzionális volt. Biztos benne, hogy a Hungarian Wine Summit már rövid távon is fog eredményeket hozni. A kísérőrendezvényekkel kapcsolatban elmondta: fontos, hogy az ide érkező külföldieket ilyen minőségű programokkal látták el, mert végre „élménycsomagba helyezve tudtuk bemutatni a bort a születésének helyén”. Szerinte ez nehezen exportálható többlettartalommal ruházta fel a boros mondanivalónkat. Azt sem gondolta volna, hogy a szervezők ennyi termelőt meg tudnak szólítani. „Nagy felület, látványos arculati elemek, design, koncepció, egység. Óriási dolog, mert külső szemmel is lejön a közösségi érzés, az együtt gondolkodás. Ennek pozitív üzenete van.” Illés a látogatók visszajelzéseiből azt szűrte le, hogy a boraink nemzetközi mércével is magas minőségűek, ár-érték arányban jók vagyunk.

– vonta le a tanulságot. – A versenyképesség azon áll vagy bukik, hogyan árazzuk be a minőséget, hogyan pozicionáljuk magunkat.” Illés úgy érezte, a vendégek számra meglepő volt a diverzitás, amely Magyarország borászatát jellemzi. A magyar bor mint fogalom az elmúlt évekhez képest jobb színezetet kapott. Szerinte már nincs mit szégyenkeznünk, hiszen a külföldön is elvárható nemzetközi sztenderdekkel dolgoztunk. Meggyőződése, hogy a rendezvényre fordított összeg hasznosan és tudatosan, stratégia mentén elköltött pénz volt. „Célunk volt vele, amit sikerült is teljesíteni. Egyetlen fillér sem volt haszontalan.”