„Adj valami igazán különlegeset. Csak ne legyen túl nehéz kiejteni!” – nemzetközi szakértők a magyar borokról

Fotók: AMC / Sóki Tamás

Idén először szervezi meg Hungarian Wine Summit rendezvényét az Agrármarketing Centrum (AMC), melyre a Hungexpo területén, a Sirha Budapest HoReCa szakkiállítás A pavilonjában kerül sor, az Agrárminisztérium és a Hegyközségek Nemzeti Tanácsa közreműködésével. A rendezvény csütörtökig látogatható.

A Hungarian Wine Summitra több mint száz meghívott külföldi borszakértő – disztribútor, kereskedő, sommelier, tanácsadó, borszakíró – érkezett hazánkba. Számukra az AMC vacsorákat, kóstolókat, borvidéki látogatásokat, study tourokat szervezett, bevonva mind a hat borrégiónkat.

Hogy mi ennek a jelentősége?

hogy első kézből tapasztalja meg a magyar bort a hozzá kapcsolódó kultúrával, környezettel és emberekkel együtt.

Mert aki próbált már bort eladni, az tudja: sztorit kell eladni. A bor pedig – alapelvárás – legyen jó.

Ondré Péter, az AMC ügyvezetője szerint a magyar borvidékek bejárása azért a legfontosabb, mert ott tudunk közel kerülni a borhoz, a borászathoz, a termőhelyhez. A borvidékeink szépsége pedig magáért beszél. „Most éppen Pannonhalmán vagyunk – bármerre megyünk, ezeréves múlt köszön vissza.” Szerinte a borok minőségén túl, ha valamivel, pontosan ezzel a kultúrával és tradícióval tudjuk elkápráztatni a külföldről ideérkezőket. Azt szeretné, hogy ne csak a magyar borról, hanem a borvidékek sokszínűségéről is tudósítsanak, akik ideérkeztek. „Azt is kérjük tőlük, arra is szerződtünk mindenkivel – teszi hozzá –, hogy az országuk célpiacán számoljanak be a Magyarországon tapasztaltakról.”

Úgy érzi,

Az eseménynek lesz utánkövetése: bizonyos idő elteltével megvizsgálják, milyen eredményeket sikerült elérni a célpiacokon, hány helyre kerültek be magyar borok. „Legalább ugyanilyen fontos, hogy kommunikációt is várunk, újságcikkeket, szakmai tartalmakat, közösségimédia-posztokat, fényképes beszámolókat. Az ideutazott szakemberek az adott bor célpiacán influenszerek.”

*

A vendégek kisbuszokkal, Budapestről kiindulva vették célba a borrégiókat. Mi is elkísértük őket egy study tourra: Észak-Dunántúlra, a Felső-Pannon borrégióba látogattunk.

A napot Neszmélyen, Kamocsay Ákosék négyszáz hektáros birtokának központjában indítottuk. Impresszív méretei és elhelyezkedése mellett a borászat hosszú ideje nem elhanyagolható mennyiségű, korrekt minőségű, kedvező árú borral látja el (például) az Egyesült Királyság piacát. Az utat Pannonhalmán folytattuk, ahol az Apátsági Pincészet modern vertikális feldolgozójában mindenki érezhette, hogy itt bizony a borok az évezredes tradíció mellett a mai kor kihívásaira bátran válaszoló, világszínvonalú szellemi és technológiai környezetben készülnek el.

A borászat mellett a kultúra sem maradhatott ki:

Az egyszerre „stílusos vidéki” és kozmopolita hangulatú ebédet a Viator üvegfalai mögött, verőfényes napsütésben költöttük el, természetesen az apátság boraival kísérve.

Ebéd közben és után a vendégekkel is adódott alkalmunk beszélgetni. Volt, aki először járt Magyarországon; és akadt olyan is, aki némelyik magyar borvidéket már úgy ismeri, mint a tenyerét, sőt, fontolgatja, hogy ideköltözik.

Peter Goossens borkereskedő Belgiumból jött. Szerinte bár a magyar borok rétegműfajnak számítanak Belgiumban, jól lehet velük dolgozni. Mivel náluk nem sok szőlő terem, sokan szeretnének nekik bort eladni. És akiknek sikerül, azok a világpiacon is  számíthatnak az eredményekre. Kiemeli a Pannonhalmi Apátságot mint portfóliójuk egyik legnépszerűbb borászatát, és

A hazai szőlőfajták közül a furmintot, a kéknyelűt, a juhfarkot és a kékfrankost említi mint olyan izgalmas fajtákat, amelyekkel szívesen dolgozik a belga piacon. „Nálunk a sommelier-k nyitottak, szívesen kóstolnak új fajtákat. A helyi szőlőfajtákhoz képest a chardonnay, a sauvignon blanc vagy a cabernet sauvignon kevésbé érdekes számukra.”

Gyenes Mónika Nagy-Britanniából, Nyugat-Walesből érkezett. Pannonhalma közelében, Láziban nőtt fel, tizenhat évvel ezelőtt költözött a szigetországba, és hat éve működteti családi vállalkozását. Minőségi magyar élelmiszerek és borok kis- és nagykereskedelmével foglalkozik, partnerei között Michelin-csillagos éttermek is vannak. „Ha tizenöt évvel ezelőtt próbálkozunk, nem lettünk volna sikeresek – meséli –, hiszen azóta a walesiek között is lezajlott egyfajta forradalom. Az elmúlt években az a rengeteg master chef, Michelin-csillag azt jelzi, hogy nyitottá váltak a gasztronómiai kihívásokra.”

A magyar bor és élelmiszer finom, sokszor mégis eltérő attól, amit megszoktak, ezért kihívást jelenthet ezeket az ízeket bemutatni. Kiemeli: „akik most itt ülnek az asztalnál, a magyar bor nagykövetei lesznek”.

Úgy tudja, az Egyesült Királyságban – amely a világ legnagyobb importőre – jelenleg mintegy 200-300 ezer különféle bor kapható. „Ami nincs ott, arról nem szoktak beszélni. Gyilkos ez a verseny.” Ezen a piacon Gyenes szerint a magyar választékból a könnyű, gyümölcsös borok szerepelnek sikerrel. „Az agyonhordózott tételekre rég nincs vevő, ezt a borászoknak lassan meg kell érteniük.” Tokaj nevét ismerik a britek, de általában fogalmuk sincs, hogy ez milyen bort jelent. A bikavér rossz emlékén Gyenes szerint már túlléptek. A magyar szőlőfajtákat nem ismerik, de nyitottak rájuk. A kékfrankost Ausztriának köszönhetően már tudják hova tenni. A biominősítés fontossága mind élelmiszerben, mind borban erősödik. „Figyeljük, hogy elhangzik-e a csodaszó: biobor.”

Ritu és Rajiv Singhal Indiából, Új-Delhiből látogatott Magyarországra. Cégcsoportjukon keresztül a borkultúra terjedését és a nemzetközi borok piacra kerülését segítik Indiában.

– jelenti ki Rajiv. – Ez egy olyan piac, ahova el kell jönni, és amelyet fel kell fedezni.”

Most még csak Tokaj felé lát némi érdeklődést, de ez változhat, ha az indiai közönségnek bemutatjuk a többi régió borait is. „Edukáció. Ez a kulcs, ez az, amin huszonnégy éve dolgozunk.” Szerinte fontos, hogy a magyar borászatok úgy tekintsenek Indiára, mint egy piac, amelyet érdemes fejleszteniük. Bár India borpiaca az ország méreteihez képest nem nagy, Rajiv elmondása szerint ez jelenleg még így is évente kétmillió karton bort jelent, a növekedés pedig exponenciális. „Hogy ebből mennyi lesz a magyar, rajtatok múlik.”

A Felső-Pannon borrégió új felfedezés számukra, és már ezt a rövid kirándulást is meggyőzőnek érzik. Még nem látják pontosan, hogy a kóstolt borok közül melyekkel tudnak majd dolgozni, de Ritu is aláhúzza az őshonos fajták fontosságát. Szeretnék folytatni a közös munkát, és hirdetni Indiában, hogy Magyarország rengetegféle bort kínál, és nem csak tokajit.

*

Mivel az időnk véges, a távolságok pedig nagyok, az ebédet követően nem mi mentünk tovább, hanem a borok jöttek Pannonhalmára. A levendulaültetvényen cédrusok és mandulafenyők között átsétálva, az illatmúzeum épületében több pannonhalmi és móri pincészet borait kóstolhattuk, miközben készítői meséltek róluk. Csetvei Krisztina móri borász örül a lehetőségnek, mert most találkozott először személyesen az angol kereskedőjével.

Krisztina szerint mindenképp a magyar fajtákra érdemes helyezni a hangsúlyt. Móron ez számukra az ezerjót jelenti, de ha tokaji lenne, furmintban gondolkodna. „Minden borvidéknek meg kell találnia azt a helyi fajtát, amelyik kedves számára.” Legutóbb az amerikai kereskedőjétől kapott pozitív visszajelzést, aki a gasztronómiában tud igazán jól dolgozni az ezerjóval. Krisztina bízik abban, hogy idővel új piacokra is elvihetik a móri fajta jó hírét.

A londoni kereskedő pedig Audrey Zarach, akinek magyar felmenői miatt érthető a személyes kötődése. „A kékfrankos, ami a poharunkban van, rendkívül világos, csodálatos pink színe van. Enyhén behűtve szuperkönnyen iható” – lelkesedik Audrey, aki még halételekkel is el tudja képzelni Csetvei Krisztina móri kékfankosát. Úgy látja, a brit piacon is működne egy ilyen könnyű, alacsony alkoholtartalmú vörösbor, elsősorban nyáron. Jelenleg is forgalmaznak kékfankost több magyar borvidékről. Arra a kérdésre, hogy a britek keresik-e a helyi fajtákat, határozott „definitely!” a válasza. Szerinte van, aki az ismerős ízt keresi, akkor is, ha az valami szokatlan helyről származik, mások pedig

– teszi hozzá mosolyogva. Úgy érzi, növekszik az érdeklődés a kevésbé ismert helyekről érkező borok iránt.

Szik Mátyás sommelier és tanácsadó, a nemzetközi szakmai csapat egyik kísérője szerint is fontos mérföldkő ez az esemény, hiszen ilyen még nem volt: a program első számú célja, hogy a külföldi szakemberek figyelmét koncentráltan a magyar borra irányítsa. „Velük beszélgetve az a tapasztalatom, hogy helyük van világfajtáknak, mert azokat már ismerik a fogyasztók, és segítségükkel Magyarországot tudjuk bevezetni, de helyük van az őshonos fajtáknak – mint az ezerjó vagy a csókaszőlő –, mert ezek egyediek.”

A vendégektől pozitív visszajelzéseket kapott: ismerős nekik ez kezdeményezés, és jónak tartják, hogy különböző nációk borértőit egyszerre hozzuk ide, és mutassuk meg nekik részben saját, részben nemzetközi szemüvegen keresztül, hogy mit szeretnénk kommunikálni magunkról. Záró gondolatként még annyit tesz hozzá a sommelier bajnok:

Hogy teljes legyen a Felső-Pannon borrégió képe, a nap egy soproni vacsorával ért véget. Az általános hangulat pozitív, nyitott, érdeklődő volt. És legyünk őszinték, csodás érzés azt megtapasztalni, amikor az ebédnél mellettem ülő belga kereskedő brit kollégájának tanítja a kéknyelűt helyesen leírni, miközben csillogó szemekkel adnak tippeket egymásnak magyar borvidékekről és izgalmas borászatokról.