Százötven éve, 1875. november 13-án született az Arad megyei Magyarpécskán a magyar kultúrpolitika egyik legnagyobb alakja. Gali Máté történésszel, az MCC Történettudományi Műhelyének vezetőjével idéztük fel Klebelsberg Kunó gazdag életpályáját.
Kacsoh Dániel interjúja a Mandiner-hetilapban
Milyen állapotban volt az oktatás és a kultúra, amikor gróf Klebelsberg Kunó 1922-ben átvette kultuszminiszteri megbízatását?
Kétségbeejtőben. Az első világháborús összeomlás és Trianon után a területének és lakosságának kétharmadától megfosztott országban a gyáripari és a mezőgazdasági termelés a felére zsugorodott, a magas infláció és munkanélküliség miatt pedig meredeken csökkent az életszínvonal. A kultúra szintén súlyos veszteségeket szenvedett el. Az elemi iskolai hálózat háromnegyede az utódállamokhoz került, a pozsonyi egyetem Pécsre, a kolozsvári Szegedre „menekült”, a Selmecbányán működő bányászati és erdészeti főiskola pedig Sopronba volt kénytelen átköltözni. Elveszett olyan élénk magyar kulturális múlttal, oktatási és közgyűjteményi hálózattal, továbbá civil szervezeti háttérrel bíró városok sora, mint Kassa, Kolozsvár, Pozsony vagy éppen Temesvár.
Nehéz helyzetben az államok általában a kultúrán spórolnak.
Valóban, 1920–21 folyamán az állami költségvetésből mindössze 3,23 százalék volt a kultusztárca részesedése. Klebelsberg hathatós közbenjárásának is köszönhetően 1927–28 után 10 százalék fölé emelkedett, és ott is maradt egészen a második világháború derekáig. Ez óriási teljesítménynek számított.
Ez az arány a rendszerváltozás óta kvázi morális példa arra, hogy sanyarú időkben is lehet a közművelődésre áldozni.
Ez jelezte a kultúrpolitikának a Horthy-korszak Magyarországán elfoglalt kitüntetett helyét, másrészt azt is mutatja, hogy Klebelsberg Kunó jó személyes viszonyt ápolt gróf Bethlen István miniszterelnökkel. Ők egyidősek voltak, hasonló társadalmi és politikai szocializációval, valamint hasonlóan látták hazánk Trianon utáni helyzetét és lehetőségeit is.
A régi Magyarország felbomlásának okai között ott voltak a nemzetiségi feszültségek. A két világháború között a határon túlra rekedt magyarság érdekeinek érvényesítése nyilvánvalóan elsőbbséget élvezett, de mennyire maradt élénk a „magyarrá nevelés” ügye az új határokon innen?
A magyar politikai elitet és politikai gondolkodókat a reformkor óta élénken foglalkoztatta a nemzetiségi kérdés. Gróf Széchenyi István már egy 1842-es akadémiai beszédében használta az „olvasztói felsőbbség” célkitűzését ezzel összefüggésben. A dualizmus korában Klebelsberg nem volt az erőszakos magyarosítás híve, sokkal inkább tervszerű telepítés- és birtokpolitika révén a nyelvhatárokon kívánta erősíteni a magyarságot, illetve nyelvszigetekké fejleszteni a nemzetiségi területeken élő szórványmagyarságot. Felismerte, hogy hiú ábránd a kormányzatok részéről a népiskolákon keresztüli magyarosítás, minek okán főképpen a nemzetiségi vidékeken emeltek elemi tanintézményeket, amelyek aztán elvesztek Trianonban. Klebelsberg már az első világháború alatt, kultuszminisztériumi államtitkárként kidolgozta Magyarország népiskolai hálózatának azon kiépítési programját, melynek eredményeként 1926 és 1931 között több mint ötezer népiskolai tanterem és tanítói lakás épült, nagyban hozzájárulva ahhoz, hogy az analfabetizmus a tíz éven felüli népesség körében az 1920-as 13 százalékról 1930-ra 9,3, majd 1941-re 6,4 százalékra mérséklődött.
Milyen vízió hatotta át ezt a munkát? Mi volt a célkitűzés?
A cél az volt, hogy a Trianon után külpolitikailag elszigetelődő, súlyos belügyi problémákkal küzdő Magyarországnak – a rá nézve kedvező kulturális mutatók megőrzésével – amolyan „első az egyenlők között” szerepet kell betöltenie a Kárpát-medencében. Sok kortársához hasonlóan
a magyar nemzet kulturális vezető szerepében, a „kultúrfölény” eszmeiségében látta a megcsonkított ország felemelkedésének, valamint a vesztes világháború után az Európához való visszakapcsolódásának a zálogát.
A szellem mellett pedig a test pallérozására, a tervszerű sportpolitikára is súlyt fektetett. A sportinfrastruktúra terén számos olyan beruházást valósított meg, amely hozzájárult ahhoz, hogy az 1936-os nyári olimpiai játékokon hazánk a nem hivatalos éremtáblázaton a harmadik helyet szerezte meg.
A tervszerű elitképzést is Klebelsberg indította el?
Igen, méghozzá a Bécsben, Berlinben és Rómában – illetve hasonló szereppel Párizsban is – nyíló magyar kulturális intézetek, a Collegium Hungaricumok formájában. Az elitképzés mellett a jó értelemben vett kulturális propagandával is foglalkozó intézményekben nagy tehetségű fiatalok fordultak meg, akik az ösztöndíjuk lejártával szinte kivétel nélkül hazatértek, és a tudásukat Magyarország javára kamatoztatták.
Elég csak olyan neveket említenem, mint Aba-Novák Vilmos festő, Bibó István jogtudós vagy Kosáry Domokos történész, a Magyar Tudományos Akadémia későbbi elnöke.
Illusztris társaság.
A Horthy-korszakot szokás leegyszerűsítve a második világháború tragédiája felé vezető lépések sorozataként bemutatni. Miként viszonyult Klebelsberg a nagypolitikához?
Dióhéjban azt lehet mondani, hogy a külpolitikánk sarokkövét képező trianoni revíziót a társadalom elsöprő többségéhez hasonlóan ő is támogatta. Békés eszközökkel, hiszen ahogyan 1922-ben kifejtette: „A magyar hazát ma elsősorban nem a kard, hanem a kultúra tarthatja meg és teheti ismét naggyá.” A belpolitika terén pedig 1928-ban alapos reálpolitikai megfontolások okán véghez vitte a leghátrányosabban a zsidóságot érintő 1920-as numerus clausus törvény módosítását, amely a nemzetközi színtéren is akadályozta a magyar érdekek hathatós képviseletét.
Mennyire van ma helyén a Klebelsberg-örökség?
Teljes mértékben. Jóformán közmegegyezés van arról, hogy egyike a valaha volt legnagyobb magyar kultuszminisztereknek, akinek kilencéves tárcavezetői munkája számos tekintetben máig érezteti a hatását, és napjainkig is páratlannak tekinthető a honi kultúrtörténetben. A Klebelsberg Kunó-emlékév idén és jövőre rengeteg konferenciát és szakmai programot hoz, és mi is róla beszélgetünk most ebben az interjúban. Úgy hiszem, jól is van ez így.
Klebelsberg Kunó máig a legnagyobb hatású kultúrpolitikus, születésének 150. évfordulója alkalmából az Országgyűlés 2025-öt Klebelsberg-emlékévvé nyilvánította.
Krupincza Mariann írása a Mandiner-hetilapban
Szollár Péterrel, a pesthidegkúti Klebelsberg-kastély ügyvezető igazgatójával azon a napon beszélgetek, amikor az emlékév egyik eseményeként felállítják a nemzeti emlékpontot jelölő sztélét a tíz évig a kultuszminiszter otthonaként szolgáló épület parkjában. Megtudom, hogy több mint négy éve került a Polgári Művelődésért Oktatási-Kulturális és Tudományos Alapítvány tulajdonába és kezelésébe az épületkomplexum, amely Klebelsberg egykori lakhelye mellett a nemrég újjászületett Váry–Szabó-kúriát is magában foglalja. A kastély egyszerre funkcionál kulturális létesítményként, szállodaként és Magyarország harmadik Zsolnay kávézójaként. 2022 januárja óta hatszáz rendezvénynek adott helyet. „Olyan kulturális szalont működtetünk, amelynek szellemisége követi a névadó által képviselt értékeket” – hangsúlyozza az intézményvezető.
Klebelsberg Kunó születésének százötvenedik évfordulója alkalmából többtucatnyi programmal tisztelegnek „a legnagyobb álmú” kultuszminiszter előtt – ahogyan legismertebb kutatója, Ujváry Gábor nevezte. Budapesten kívül szülőhelyén, Magyarpécskán és a szívének különösen kedves Szegeden is megemlékeznek a 20. század egyik legnagyobb hatású magyar politikusáról.
A Polgári Művelődésért Alapítvány kezdeményezésére Árnyéksors címmel színdarab is született Klebelsberg életéről. Hedry Mária drámája kilencven százalékban a pesthidegkúti kastély falai között játszódik. „Ez is mutatja, hogy itt, az ófaluban egyszerre fellelhető a köz- és a magántörténelem.” A darabban Klebelsberg Kunó és felesége, Sarolta emberi oldalát ismerhetjük meg, az előadásban leginkább a hűség és a hazaszeretet értékei ragadják magukkal a nézőt. A darab által megelevenedik közöttünk Klebelsberg személye, akivel így nem csupán a történelemkönyvek lapjain találkozhatnak a fiatalok.
A Liszt intézetek hálózatának köszönhetően a külföldön élő magyar közösségek is megismerhetik a százötven éve született államférfi életét. „Legutóbb Stuttgartba vittük el a darabot, voltunk Pozsonyban, a székelyföldi és a vajdasági közönség előtt is bemutattuk, január 23-án, a magyar kultúra napi rendezvények egyikeként pedig Londonban állítjuk színpadra” – sorolja Szollár Péter.
Megjegyzi, hogy kifejezetten kamaszoknak szóló alkalmakat is szerveznek a kastély falai közé. Céljuk, hogy a fiatalok – akik tanulmányaik során már találkoztak Klebelsberg Kunó munkásságával – testközelből is megismerjék azt a miliőt, amelyben a miniszter élt és alkotott, s ahol megannyi kortársa megfordult, többek között Bethlen István miniszterelnök, József főherceg, Hekler Antal művészettörténész és Gerevich Antal tanácsadó, akinek kiemelt szerepe volt a Római Magyar Akadémia létrehozásában.
„Folyamatosan azon munkálkodunk, miként tudunk támpontot kínálni a világban uralkodó szellemi nihilizmusban. Egy Klebelsberg-archívum összeállításán is dolgozunk, amely minden olyan dokumentumot, képi és hanganyagot magában foglal, amely a kultuszminiszterhez köthető.
Ilyen átfogó gyűjtemény eddig még egyetlen jeles alakunkról sem készült. »Élt 57 évet, dolgozott egy évszázadot« – e gyakran idézett mondat jól érzékelteti a korszakos kultúrpolitikus jelentőségét. A következő hónapokban a Rubicon, a Trianoni Szemle és a Honismeret folyóirat egymás után megjelenő különszámai ugyancsak Klebelsberg Kunó előtt tisztelegnek” – tekint előre a kastély ügyvezető igazgatója.
„A Klebelsberg 150 emlékévnek sok aktualitása van rohanó világunkban – mondja Kiss-Hegyi Anita, a Kulturális és Innovációs Minisztérium kulturális kapcsolatokért felelős államtitkára a Mandinernek. – A kultuszminiszter a maga korában olyan stratégiai gondolkodó volt, aki tovább tudott tekinteni a jelenen. Nekünk is ezt kell tennünk ma: pozitív jövőképet kell felvázolnunk.” Hozzáteszi:
napjainkban is az a cél, hogy a fiatal tehetségeken és a kultúrán keresztül erősítsük a magyar nemzeti identitást,
ahogy Klebelsberg tette. „Meg kell mutatnunk, kik vagyunk, és milyen értékeink vannak” – hangsúlyozza.
Az emlékévben külön figyelnek arra, hogy a fiatalabb nemzedékhez is közelebb vigyék a néhai politikus személyét. Ennek egyik eszköze a virtuális kultuszminiszter lesz. „Ez a magyar fejlesztés lehetővé teszi, hogy a mesterséges intelligencia segítségével »találkozhassunk és beszélgethessünk« Klebelsberggel” – fogalmaz az államtitkár.
„Klebelsberg Kunó gazdag és egyedi életművet hagyott ránk, amelyet ápolni és őrizni kell. Ha meghallgatjuk a beszédeit, találkozhatunk mindazzal, ami foglalkoztatta őt: az eszmeiség, a magyarság érzése és nem utolsósorban a kultúráért való aggódás. Örökségéből a Testnevelési Egyetemet is ki kell emelni, amely nemrég ünnepelte fennállásának századik évfordulóját. Mi, ma élő magyarok hálásan emlékezünk rá, és köszönetet mondunk munkásságáért.”
Nyitókép: Wikipédia
A sikeres kínai üzletember bőkezű mecénás, aki támogatja a kultúrát, szülőföldjét és alma materét, míg gyermekeit elit oktatási intézményekbe járatja. Kádár Gergely írása.
A Mandiner küldetése több, mint a hírek közvetítése. Azon dolgozunk, hogy a konzervatív értékeknek erős, világos és hiteles hangot adjunk. Ebben most Ön is segíthet.
Tokaj-Hegyalja térsége mindig káprázatosan szép volt, és Bodrogkeresztúr, ahol mindenfelől látszanak a tokaji szőlődombok és a Zemplén tekintélyes vonulata, egészen különös miliőt áraszt magából. Petri Lukács Ádám írása.
Ha komolyan vesszük a Nobelt, akkor joggal várjuk el, hogy olyan Nobel-díjasaink legyenek, akik szeretnek magyar Nobel-díjasok lenni.
Korszakos alkotó, aki egyszerre volt a magyar népi kultúra és zenei őshagyomány megmentője és az új irányokat kereső modern művészet úttörője. Rajcsányi Gellért írása.
Aki békét akar, az a miniszterelnökkel tart a mai háborúellenes gyűlésen Győrben.
Persze mindenkinek lehet rossz napja, na de ennyiszer?
Egy interneten terjedő videó buktatta le az alakulatot.
