A kínai polgárság igenis szabadságszerető – nem is tűrné meg egy mindenbe beleszóló, elburjánzó állam létét

Magyar szemmel nézve Kína egyszerre érződik távolinak és egzotikusnak, de mégis kézzelfoghatónak és mindennapinak. A 21. századi Kína élménye a magyar élet szerves részévé vált, termékein és ételein keresztül már jól ismerjük. Az utóbbi bő évtized folyamán Kína absztrakt fogalma a magyar társadalmi életet is alakító tényező lett. Ma a magyar polgár szemében Kína jövőorientált befektető, egy lehetőség, de mindenekelőtt egy partner a közös fejlődésben.

A felismerés az itthon megjelenő vezető kínai vállalatoknak is köszönhető, amelyek „házhoz hozták” a hatalmas országot. Az együttműködés természetes következménye, hogy felmerüljön bennünk a kínai polgár mint partner megértésének igénye. Kína zászlóshajó vállalatainak – Magyarországgal is kapcsolatot fenntartó – alkalmazottai a kínai polgári és értelmiségi réteg tagjai. 

A kínai polgárság történelmi távlatban a „négy fő foglalkozás” logikája szerint mandarinokból (tudós­-bürokratákból), földművesekből, iparosokból és kereskedőkből állt, amelyek mind a társadalom hasznos és megbecsült elemei voltak. Modern magyar szemüveggel nézve a kínai bürokraták és üzletemberek (iparosok és kereskedők) megértése bír jelentőséggel. A mandarinok a kínai társadalomban az értelmiség szerepét töltötték be, tanultságuk és erényeik alkalmassá tették őket közfeladatok ellátására. Mai értelemben vett politikai vagy köztisztviselői feladatot csak tanult és arra érdemes, egy meritokratikus, vizsgaalapú rendszeren keresztül kiválasztott értelmiségi végezhetett. Ennek máig tartó hatását megtapasztalhatjuk a kínai társadalomnak a tanulás, a műveltség, a vizsga, illetve az oktatással és közügyekkel foglalkozó funkcionáriusok felé mutatott tiszteletén keresztül. Nap mint nap megélt személyes élményünk, hogy a kínai polgársághoz tartozni kívánó diák komolyan veszi a tanulást, és általában jól szerepel a vizsgákon.