A csendes-óceáni dominó: egy rossz döntés, és Japán–Kína konfliktus söpör végig a régión

Az idei év végén a viszony drámai fordulatot vett, miután Japán új miniszterelnöke, Takaicsi Szanae a parlamentben kijelentette: ha Kína megtámadná Tajvant, az Japánra nézve is fenyegető lenne, ezért Tokió, bizonyos feltételek teljesülése esetén, hajlandó lehet katonailag is reagálni. 

Takaicsi mondatai egy 2015-ben elfogadott japán biztonsági törvényen alapulnak, amely bizonyos feltételek teljesülése esetén lehetővé teszi a kollektív önvédelmet. A szabályozás értelmében Tokió akkor is katonai segítséget nyújthat szövetségeseinek vagy partnereinek, ha magát Japánt nem éri közvetlen támadás, de a fenyegetés rájuk irányul.

A szakértők szerint ide tartozik egy „tajpeji vészhelyzet” is. Washingtonban és Tokióban úgy tekintenek egy Tajvant érő kínai támadásra, mint olyan konfliktusra, amely közvetlenül veszélyeztetné Japán biztonságát. 

Egyelőre nem tudni, Takaicsi kizárólag belföldi hallgatóságnak szánta-e kijelentését a parlamentben, de szavai villámgyorsan eljutottak Pekingbe. 

Peking szerint az ilyen nyilatkozatok megkérdőjelezik Kína alapvető érdekeit, és jelzésértékkel bírnak a „Tajvan szeparatista erői” számára. Tokió erre azzal reagált, hogy Japán álláspontja a Tajvani-szoros békéjéről és stabilitásáról „változatlan”. Takaicsi a parlamenti meghallgatásán hozzátette: a jövőben óvatosabb lesz, mielőtt hasonló ügyekben részletekbe bocsátkozik.

A volt miniszterelnök, Kisida Fumio fogalmazta meg a sokat idézett mondatot: „ma Ukrajna, holnap Kelet-Ázsia” – utalva arra, hogy Peking szükség esetén erőszakkal is elfoglalná Tajvant.

A Kínával szembeni keményebb japán retorika különösen feltűnő Takaicsi és Donald Trump októberi találkozója után. A felek ekkor a kölcsönös védelem elmélyítésében állapodtak meg: Japán vállalta, hogy „gyorsan és jelentős mértékben” megerősíti védelmi képességeit az indo–csendes-óceáni térségben.

Cserébe az Egyesült Államok közepes hatótávolságú levegő–levegő rakétákat ígért a japán F–35-ös vadászgépekhez, az első szállítmányokra pedig október végén sor is került.

A kijelentés ugyanakkor nemcsak egy kétoldalú konfliktus jele. Egyben utalás arra is, hogy a NATO és az AUKUS csendes-óceáni pozíciója, valamint Kína feltartóztatására irányuló politikája erősödik. 

Mindez elrettentő lehet Peking számára, amely várhatóan a diplomáciai, gazdasági és bizonyos keretek között katonai nyomás fokozásával válaszol – akár a technológiai együttműködés vagy a kritikus nyersanyag-ellátás terén.

 – mondta a Mandinernek Buzna Viktor, a Magyar Külügyi Intézet kutatója. 

A szakértő a Peking és Tokió közötti csörte első heteiben Tajvanon tartózkodott, ahol konfliktus uralta a helyi közvéleményt. 

„Egy nemzetközi konferencián adtam elő, a külföldi vendégek nagyrésze japán volt. A térséggel foglalkozó több tajvani kollégám is azonnal Tokióba utazott. Érezhetően fellendültek a két ország közötti, félhivatalos kapcsolatok” – folytatta Buzna Viktor, hozzátéve, hogy jellemzően higgadt értékeléseket hallott. 

A helyiek általában a konfliktus lassú lecsengésével számolnak, amit Peking a nyomásgyakorlás szürkezónás eszközeivel, vagyis a pszichológiai, jogi és kommunikációs nyomásgyakorlással visz végig.

– folytatta Buzna Viktor. Adott egy nagyhatalmi dimenzió, az Egyesült Államok ugyanis rövid időn belül újra szervezte kapcsolatait Kínával. 

A Donald Trump amerikai elnök vezetési stílusára jellemző, szándékos bizonytalanság pedig bizonytalan döntéseket szül, Takaicsi nyilatkozata a japán-amerikai kapcsolatok töréstesztjeként is értelmezhető. 

Ezt követően adott egy nemzetállami szint: a Japánt kormányzó Liberális Demokrata Párt (LDP) több évtizedes törekvése, hogy a kelet-ázsiai ország szakítson a pacifista alkotmányban rögzített múlttal és tényleges, elrettentésre alkalmas hadsereget állítson elő. Végezetül pedig van a jelenségnek egy személyes szintje is. 

Szanae Takaicsi Japán első női miniszterelnöke, ráadásul egy erősen patriarchális politikai közösségben, az LDP-en küzdötte fel magát a csúcsra. Hatalmas rajta a nyomás, teljesítenie kell. De az sem segít, hogy Peking azóta fúrja a legválogatottabb eszközökkel, hogy a héja álláspontjáról ismert Takaicsi neve miniszterelnök-jelöltként felmerült.

– folytatta Buzna Viktor. Hozzátette: mivel Japán, a Kínai Népköztársaság és Tajvan is erős, sok ponton összefonódó gazdaságok, ezért a konfliktus eszkalációjának komoly tétje van. 

Bár ez rövid távon mérsékli a fegyveres háború valószínűségét, a kutató hosszú távon a térség biztonságára nézve aggasztó folyamatokat lát. 

 – folytatta, a frusztráció valamennyi társadalomban tetten érhető. „Az elmúlt pár évben Kínában több külföldit megtámadtak, közöttük egy japán iskolás fiút halálra késeltek. Tajvanon a 30 éven aluliak körében elkövetett öngyilkosságok száma tíz év alatt a duplájára nőtt. Japánban kilencedik éve mindig negatív rekordot dönt a termékenységi arányszám” – sorolta a példákat a kutató. 

Szerinte ezért - ahogyan sok más országban a világon, Kelet-Ázsiában is adott a kérdés: 

Nyitókép: I-Hwa Cheng / AFP