A Spectator és a Foreign Policy tudósítói arról számoltak be, hogy hiába választották meg az első női miniszterelnököt Japánban ezt a többség közönyösen fogadta. Ennek egyrészt az az oka, hogy Japánban a miniszterelnökök jönnek és mennek, senki nem gondolja, hogy az új vezető sokáig marad a helyén.
„Japánban van egy olyan nézet is, hogy a tényleges miniszterelnök nem olyan fontos egy kollektív vezetési rendszerben, ahol a háttérben álló személyiségek jelentős hatalommal rendelkeznek, főként a pártban a főnökükhöz hűséges törvényhozókból álló frakciók élén”
– írja a Foreign Policy cikke.
Ez nem jelenti azt, hogy a liberális demokraták örökké meg fogják tudni tartani a hatalmat. Az LDP gyenge júliusi eredménye mellett megjelent egy populista „Japán az első” szólammal kampányoló párt is, a Sanseito, amely 15 képviselői helyet nyert a felsőházban. Ráadásul az új miniszterelnök több olyan szinte megoldhatatlan problémával kell, hogy szembe nézzen, mint a rohamosan elöregedő társadalom, amelyben egyre erősebb az ellenérzés azokkal a potenciális törekvésekkel szemben, hogy külföldi munkaerővel pótolják a munkaerő hiányt. Ez vezetett a populista párt erősödéséhez is.
Takaicsi Szanae egy hálatlan feladatot vállalt tehát, és kénytelen lesz beteljesíteni a kampánya alatt elterjedt népszerű ígéretét miszerint:
„Felhagyok a »munka és magánélet egyensúlya« kifejezéssel. Dolgozni fogok, dolgozni fogok, dolgozni fogok, dolgozni fogok, és tovább fogok dolgozni!”
Nyitókép: Koji Ito / The Yomiuri Shimbun via AFP