Elemző: egyetlen óriásplakát is elég lenne, hogy ebbe a mondatba belebukjon a Tisza Párt

Magyar Péteréktől már majdnem minden hétre jut egy olyan kijelentés, ami sokaknál kiveri a biztosítékot.

A kínai gyártók egyre inkább vezető szerepet töltenek be azokban az ágazatokban, amelyeket a közelmúltig német vállalatok uraltak – és ez mostanra a németeknek is feltűnt.

A Wall Street Journal arról ír: Németország és Kína két évtizeden át csodás házasságban élt, mindketten bőségesen profitáltak a fellendülő globális kereskedelemből: Németország szállította azokat a gépeket, amelyekre Kínának szüksége volt a világ többi részére szánt fogyasztási cikkek gyártásához. Most Kínának már nincs szüksége Németországra – és Németország most már válni akar.
Évtizedek óta először a német vállalkozások és politikusok megkérdőjelezik a korlátlan szabadkereskedelmet.

Gyártói védelmet akarnak az olcsóbb, gyorsabb és egyre jobb kínai riválisokkal szemben.
Friedrich Merz német kancellár a múlt hónapban kijelentette, hogy Berlin meg fogja védeni a hazai acélgyártókat a kínai versenytársaktól. Kormánya szigorította a kínai alkatrészek helyi mobilhálózatokban való betiltását, és jelezte, hogy támogatja az „európai termékeket vásároljunk” kitételeket a közbeszerzési pályázatokon.
Merz kancellár újonnan létrehozott Nemzetbiztonsági Tanácsa foglalkozott Kína kritikus ásványkincsek feletti dominanciájának stratégiai kockázataival is. Jelenleg a diverzifikációs intézkedéseken dolgoznak.
A Wall Street Journal hangsúlyozza: Németország elidegenedése Kínától már egy ideje folyamatban van. Az alacsony termelési költségek, a gyenge jüan és az állami támogatások révén
a kínai gyártók egyre inkább vezető szerepet töltenek be azokban az ágazatokban, amelyeket a közelmúltig német vállalatok uraltak,
nemcsak Kínában, hanem más piacokon, beleértve Európát is.
Az időzítésnek azonban köze van Trump amerikai elnökhöz is. Az olcsó kínai áruk hulláma, a vegyi anyagoktól az autóalkatrészekig, idén elkezdte elárasztani Európát, miután a kínaiak visszapattantak az Egyesült Államok új vámfaláról, mondják közgazdászok és üzleti vezetők.
Ennek eredményeként egy olyan ország, amely egykor a gazdasági liberalizmus zászlóvivője volt, maga is támogatni kezdi a vámok, a szabályozási akadályok és más protekcionista intézkedések bevezetését, amelyeket a német politikusok és vezetők régebben félrevezetőnek vagy, ami még rosszabb, „franciának” minősítettek.
„Németország mozgásban van, és tudatában van az őt is érintő egyensúlyhiányoknak” – mondta Emmanuel Macron francia elnök nemrégiben. „Kína az európai ipari és innovációs modell szívébe szúr.”
A fejlemények jól mutatják,
hogyan töredezik szét a globális gazdaság az Egyesült Államok és Kína közötti nagyhatalmi verseny, valamint a globalizációval szembeni ellenreakciók miatt.
Németország fordulata azonban még nem érte el gazdasága minden szegletét. Minél nagyobb egy vállalat kínai kitettsége, annál nehezebb számára a pálya megváltoztatása. Egyes autógyártók és vegyipari termelők továbbra is jelentős összegeket fektetnek be Kínában.
A Német Iparszövetség 2019-ben egy jelentésben elvetette Kína-barát álláspontját, és a keleti országot „rendszerszintű versenytársnak” nevezte. Idén a gépgyártók szövetsége, a VDMA – exportorientált üzleti vállalatok, amelyek a német gazdaság gerincét alkotják – tisztességtelen versennyel vádolta Kínát. Dömpingellenes intézkedéseket és szankciókat követelnek az európai jogszabályokat figyelmen kívül hagyó kínai exportőrökkel szemben.
„Szabadkereskedők vagyunk, de a tisztességtelen kereskedelempolitikát már nem lehet tolerálni” – mondta Oliver Richtberg, a VDMA külkereskedelmi vezetője. „Ha Kína nem játszik tisztességesen, nekünk kell lépnünk.”
A német kormány a jövőre tervezett új gazdaságbiztonsági stratégia mellett „olyan projekteken dolgozik, amelyek a Kínával való kereskedés növekvő gazdasági, technológiai és biztonságpolitikai kockázatait kezelik” – mondta a tanácskozásokkal ismerkedő német tisztviselő.
Johann Wadephul német külügyminiszter első kínai útja során ebben a hónapban elmondta, hogy az európai vállalatoknak jobb hozzáférésre van szükségük a kínai piachoz és az ország által termelt erőforrásokhoz.
„A hangnemváltás... egészen figyelemre méltó” – mondta Andreas Fulda, a Nottinghami Egyetem politikatudományi professzora és egy nemrég megjelent, Németországról és Kínáról szóló könyv szerzője.
2019 és 2024 között Németország elvesztette globális piaci részesedését Kínával szemben az energiatermelő berendezések és gépek terén,
derül ki a Rhodium agytröszt hamarosan megjelenő jelentéséből.
Németország vezető szerepe a vegyi anyagok és a közúti járművek terén mára papírvékonyságúra csökkent, és messze lemarad Kína mögött az elektromos berendezések piacán.
A trend gyorsul: 2025 második negyedévében a kézi sebességváltók importja Kínából csaknem háromszorosára nőtt a Német Gazdasági Intézet agytrösztje szerint. A német autógyártók kínai piaci részesedése közben két év alatt a feléről a harmadára csökkent.
A Kínába irányuló teljes német export negyedével csökkent 2019 óta, miközben az import ugrásszerűen megnőtt.
Németország áru- és szolgáltatáskereskedelmi hiánya Kínával várhatóan eléri a rekordot jelentő 88 milliárd eurót idén, ami körülbelül 102 milliárd dollárnak felel meg a német kormányzati adatok szerint.
Ez mély sebeket hagyott maga után. Németország feldolgozóipari termelése 14%-kal esett vissza a 2017-es csúcs óta. Az Ernst & Young tanácsadó cég adatai szerint az ipari szektor munkahelyeinek közel 5%-át szüntette meg 2019 óta. Az autóipar ugyanezen időszak alatt mintegy 13%-ot veszített pozícióiból.
Az egyik vállalat, amely érzi a hőséget, a Herrenknecht. A családi tulajdonban lévő vállalkozás a világ legkifinomultabb alagútfúró gépeit gyártja és üzemelteti. Az akár 18 méter magas kotrógépek miniatűr gyárak, amelyek a legkeményebb sziklákon is át tudnak ásni magukat, miközben csöveket, kábeleket és burkolatokat fektetnek le. Amikor Kína elkezdte felemelkedni a világhatalommá, a helyi hatóságok a Herrenknechthez fordultak legnagyobb infrastrukturális projektjeikhez. Most, egy sor felvásárlás után, a kínai riválisok uralják a globális piacot. „Egyre növekvő versenynyomás alatt állunk, különösen az államilag támogatott kínai beszállítók részéről” – mondta Anja Heckendorf szóvivő.
A vállalat most új piacokat kutat, például Indiát, és nagyobb és összetettebb projektekre összpontosít. Ugyanakkor a kínai riválisok dömpingellenes vizsgálatát, valamint a helyi beszállítókat előnyben részesítő „Európa Első” megközelítést szorgalmaz a közbeszerzési eljárásokban – mondta Heckendorf.
A német vegyipari óriás, a BASF és más gyártók az elmúlt években több ezer munkahelyet szüntettek meg Németország-szerte, miközben Kínában terjeszkedtek.
„Európa továbbra is nyitott a kínai befektetésekre, de a döntéshozók azt szeretnék, hogy Európa ténylegesen profitáljon ebből” – mondta Noah Barkin, a Rhodium elemzője. A kérdés az, hogy Kína beleegyezik-e ebbe – és ha nem, akkor Európa hajlandó-e lezárni piacát Kína előtt.
Barkin azt mondja, nem zárhatja ki, hogy Németország visszatérjen az általa „Sanghaj-szindrómának” nevezett jelenséghez – miszerint Kína megnyugtatásának rövid távú előnyeit részesíti előnyben a hosszú távú kockázatok ellenére. Ez akkor történhet meg, ha Berlin úgy dönt, hogy támogatásra van szüksége egy kiszámíthatatlan Trump ellen.
Norbert Röttgen német konzervatív törvényhozó és külpolitikai szakértő, kifejtette a dilemmát. „Csökkentenünk kell a Kínától való függőségünket” – mondta. „De ha az Egyesült Államok cserbenhagy minket, az hatással lesz arra, hogyan definiáljuk a Kínával való kapcsolatunkat.”
Fotón: Friedrich Merz német kancellár (Adam BERRY, AFP)